Kenma szemszög

Reggel úgy éreztem, hogy kipihenten ébredtem. Le néztem a karjaim között alvó fiúra, aki békésen szuszogott, amire elmosolyodtam. Most csak vele akarok foglalkozni ameddig lehet, semmi mással. Próbálom, mostmár végleg eltávolítani azt a sok negatív gondolatot ami a fejemben kavarog. És hirtelen eszembe jutott, hogy ez bizony az utolsó nap, és utánna mennek vissza Sendaiba. Kicsit elszomorodtam, de a karjaim között mocorogó Shoyotól vissza jött a jó kedvem. A fejét még jobban bele fúrta a melkasomba és nagyon szippantott az illatomból amire elpirultam, és el kezdtem simizni a buksiját. Ő gondolom meglepődött erre a tettemre és fel nézett, vörös fejjel. Én küldtem felé egy lágy mosolyt majd a szája felé kezdtem el hajolni. Vagyis kezdtem volna ha Kuroo nem hajolt volna fölénk egy önelégült mosollyal az arcán. Miért szivat?

- Nyugodtan, ne zavarjon a jelenlétem. - szólt, még mindig sunyi mosolyal. Én meg a szemet forgatva fel ültem inkább és el indultam a zavarban lévő Shoyoval a fürdőbe. Már páran voltak bent, így inkább mi is csatlakoztunk a fogmosókhoz.
Már előre ki volt jelentve, hogy ez az utolsó nap sokkal nyugisabb lesz, mint a többi amit értékelek. Szeretnék pár helyet megmutatni Shoyonak itt Tokióban. És az utolsó órákat szeretném csak vele tölteni. Mert olyan délután négy órakor mennek haza.
Egy kis idő múlva el mentünk ketten futni. Ugye de romantikus?.. Csak sajnos Kageyama is ott volt töllük pár méterre és éreztem ahogy lyukat éget a fejembe a tekintetével. Mi baja van velem?
Ez után reggeliztünk majd jött a szokásos egy órás szabad idő, ezért elsétáltunk Shoyoval a szokásos helyünkre, majd csodáltuk a tengert. Hirtelen a mandarin arcán amolyan " megvilágosodtam!" fejet véltem felfedezni. Majd fel állt mellőlem és bele ült az ölembe. Erre a tettére nagyon meglepődtem, pir is szökött az arcomra. De át tettem a hasánál a két kezem és rá tettem a fejem a vállára, majd adtam a nyakára egy puszit.

Az edzés egy utolsó meccsből állt, köztünk és a Karasuno között.
A szokásos pörgéssel ért véget, amit ők nyertek. Majd ezután a maradék időt Shoyoval töltöttem.
Délután négy óráig Tokió utcáin sétálgattunk. Meg ettünk egy-egy gombóc fagyit, majd egy parkban beszélgettünk tovább. Az idő sajnos nagyon hamar eltelt, hiszen akkor telik az idő amikor a legjobban érzed magad..
Most éppen a Karasunos busz előtt állok, és nézem ahogy mindenki elbúcsúzik a másiktól. Kuroo és Daichi-san kezet fognak, fülig érő mosollyal. De ez csak álca mert idáig érzem a baljós aurát ami őket veszi körül. Yamamoto és Tanaka csak sírva ölelgetik egymást, majd el kezdenek a lány menedzserekről beszélgetni. Ez után rá nézek Shoyora aki lágy mosolyal fürkészi az arcomat. Én is rá mosolyogtam, majd szorosan magamhoz öleltem.

- Kenmaaa~ szipp - szipogott a karjaim között. - Mikor találkozunk legközelebb?

- Még el sem indultatok és már ezt kérded? - nevettem el magam. Majd eltávolodott tőlem és rám nézett újból az ezer wattos mosolyával, kiégetve a retinám, majd egy köszönés után felszállt a többiekkel a buszra, még pont elkaptam a tekintetemmel, hogy az utolsó pillanatban Kuroo megcsapta a fenekét Tsukkishimának, aminek az említett személy nem nagyon örült, de amikor nem látta Kuroo halványan elmosolyodott. Még a busz után integettünk, majd egyszer csak zúgott eggyet a telefonom, jelezve, hogy üzenetem érkezett.

Shoyo: Akkor mikor is futunk össze legközelebb?

Vége

Igen. Ezzel lezártam a történetet. Tudom nem lett nagy szám a befelyezés, de mentségemre szolgál, hogy ez az első, hogy befelyeztem egy több részes könyvet. Az írással kapcsolatban tippeket szívesen elfogadok.
Ja és! Ha látom, hogy pár embert érdekel egy utolsó plusz rész akkor megírom.
Na meg vagy a BokuAka első részét fogom kitenni ami draftban készül vagy gondolkozok egy új sztorin, ami szintén Haikyuus lesz. Mind a kettő elég köcsög történet lesz csak szólok xd.
Addig is Hola!