Kenma szemszög

- Nem nekem tartozol magyarázattal, hanem annak aki itt áll mellettem. - mutatott rám mi meg meglepődött tekintettel néztük vagy Sugawarára vagy a másikra. Pir szökött az arcomra és meglepődve konstatáltam, hogy Shoyo is elpirult és engem kémlel ugyanolyan meglepődött fejjel. Kérdőn néztem Sugawarára de ő csak elmosolyodott és eggyet kacsintott. Miért érzem azt, hogy bele lát a lelkembe?

-... - Shoyo hirtelen fel állt a padról és meghajolt - Bocsánat, hogy gondot okoztam azzal, hogy elfutottam. - ez engem egy kicsit váratlanul ért.

- Semmi baj, tényleg. - a földet kezdtem el bámulni tanácstalanul. Annyira nem találom a szavakat.

- Ömm.. Hol van Suga? - kérdezte és rájöttem, hogy Sugawara időközben köddé vált. Lebuktunk előtte, úgy tűnik. Ezek az anyai ösztönök..

- Nem tudom..- halkan, ahogy ezt elmotyogtam, a hangos nevetésére lettem figyelmes ami miatt kérdőn néztem rá.

-Semmi csak..- már törölgette a könnyeit- Olyan kínos ez az egész helyzet, hogy már vicces. - és nevetett tovább. Nem bírtam ki és elmosolyodtam rajta amit lassan a nevetésem követett.
Miután kinevettük magunkat úgy láttuk jónak, ha inkább vissza sétálunk az édzésre és várjuk a lecseszést vagy esetleg a büntetést, mert hát mégis csak "elszöktünk" az edzésről.
A gondolatunk beigazolódott és most éppen fussuk a köröket a part egyik oldalától a másik oldaláig, és ezt tízszer, pihenő nélkül. Shoyo szerintem fogja bírni de én már az első kör óta ki vagyok fáradva, pedig még csak a fele sincs meg.
Már a hatodik körnél tartunk és én úgy éreztem, hogy ideje pihenőt tartani, mert hanem meghalok. Shoyo egész végig az én ütememben futott és mindig megvárt ha kicsit lemaradtam, aminek örültem. Most is, hogy leültem, nem fut tovább, hanem itt áll mellettem és várja a fejleményeket.

- Nem muszáj megvárj. Mert akkor te is le leszel cseszve. - mondtam neki amint levegőhöz juttam.

- Igazából, már nem mindegy? - el kezdett halkan nevetni majd leült a földre mellém. - Megvárlak. - és fél szemmel rámpillantott. Elég kedves gesztus, hogy megvár, ami megmelengette a remény vezetett fagyos szívem. De lassan úgy érzem, hogy ez a fiú, mint a Nap, kiolvassza.
Miután végig szenvedtük azt a tíz kört egyből be is kellet álljunk edzeni. Az edzők állítanak össze két random csapatot. Meglepetésemre Shoyoval kerültem egy csapatba. Elég érdekes lesz neki feladni. Kuroo és Kageyama az ellenfél csapatában van. Nálunk is vannak erősek és ha mindent bele adunk legyőzhessük. Most szokatlanul fel vagyok pörögve az miatt, hogy Shoyoval egy csapatban vagyok. Ki kell használjam a pillanatot.
Mi kezdtünk és Tanaka-san szervált amit Kuroo szépen fogadott. A labda át került Kageyamához aki adta is fel Torának, de ő amint leütte volna Tsukishima és Shoyo időben kivédték. Egy pont nekünk, ami nem rossz kezdés.
Az első szett pontjai szorosan egymás mellet növekedtek, de az utolsó pillanatban fordult a kocka és megnyertük azt. Akár ez csak egy egyszerű edző meccs első szette akár nem, őszintén örültem a győzelmünknek. Shoyo futott is felém, hogy adjon egy pacsit, de a következő képkocka amit láttam, hogy valamiben megbotlik és rám is esik aminek köszönhetően a földön térültünk el. Kellet egy kis hatás szünet amíg leesett az egész. Közben Shoyo sikeresen leszállt rólam én meg fel ültem és néztem a kivörössödött pofiját, amiben én is követtem a példáját és elfordítottam a fejem a másik irányba. De miben botlott meg? A megérzésem azt súgta, hogy forduljak Kuroo felé. Mivel a megérzésem soha nem téved felé is fordultam. Szinte már fulladozva próbálta visszafogni a nevetését és fél szemmel Tsukishimára pillantott. Én is rá pillantottam a fiúra, mert nekem bűzlik ez az egész. Tsukki elég meglepett volt de rajta is látszott, hogy próbálta visszafogni a kuncogását. Ha az ők kezük van a dologban nem tudom mit csinálok. Shoyo kicsit lehorzsolta a lábát de szerencsére nem vészes és tudta folytatni a meccset.
A következő szettet Kurooék nyerték meg. De utánna már mi. Vagyis a meccs az ők vereségével zárult. Egy kis idő múlva kész az ebéd és utánna lesz egy több órás pihenőnk amiben azt csinálhatunk amit akarunk. Ebéd után kihasználtam az alkalmakat, hogy Kuroot kérdőre vonjam, hogy mi volt az előbbi?

- Kuroo..- mentem oda a fiúhoz aki épp Tsukishimával társalgott egy padon. - Beszélhetünk?

- Mond. - válaszolt egyszerűen. Szerencsére Tsukki jó fej volt csoda folytán és el ment Yamaguchihoz aminek Kuroo nem igazán örült.

- Tsukishima csinált valamit ami miatt rám esett Shoyo? - kérdeztem ami már régóta szúrja a csőröm.

- Kenma. - kezdett bele a mondókájába megint visszafolytott nevetéssel. - Olyan szerencsétlenek vagytok Chibi-channal, hogy ha rajtatok múlik soha nem jösztök össze. Mi csak kicsit besegítettünk. - folytatta volna de nekem eldurrant a mindig nyugodt agyvizem.

- Miért nem foglalkozol a saját dolgaiddal?! Mondjunk bazd meg Tsukishimát és minket hagyj. - mielőtt nem leszek mérgesebb hagytam is volna ott a berektelt Kuroot de ő a csuklóm után nyúlt.

- Ez azért durva volt tőled is. - nézett rám komoran- Én nem tudom mi van veled de kénytelen vagyok az orrod alá dörgölni, hogy nem veszed észre, hogy a baráti érzéseknél többet táplál irántad Chibi-chan?!

Megint jó pillanatban felyeztem be, tudom :3. És tényleg hamarabb akartam kirakni ezt a részt de csak most sikerült.
Ja és készülőben van egy BokuAka. (megsúgom, hogy hanahakis ( ͡° ͜ʖ ͡°) ) Lehet ha hamarosan kirakom az első részt de csak akkor fogom folytatni ha ezzel a könyvvel végeztem.