- Szabad vagyok – mondtam a telefonba, mikor a bátyám felvette.

- Végre – sóhajtott egy nagyot – Büszke vagyok rád!

- Köszi! Tudod már, hogy holnap hány körül jön értem a haverod? – kérdeztem, de a nagy hangzavar miatt alig értett.

- Csend! – ordított egyet és a körülötte lévők eltűntek a képből – Szerintem 9 és 10 között valamikor. Azért szólók neki, hogy csengessen majd.

- Rendben. Köszi tesó! Milyen a balaton eddig? – érdeklődtem.

- Nagyon jó. Voltunk éjszakai és napfelkeltés fürdőzésen, amit te sem hagyhatsz ki.

- Megbeszéltük – mosolyodtam el a videó hívás közben – Szia Ati!

- Szia Törpilla – köszönt vissza focista – Gratula, hogy megtetted!

- Köszi! Mára mi a program nektek?

- Fürdés és piálás – nevetett fel Krisz.

- Nem változtok. Remélem, hogy hagytok nekem is – röhögtem el magam.

- Hát – húzta el az időt a tesóm – talán.

- Lesz nyugi – mondta Mocsi.

- Akkor jó, viszont én most haza értem. Megyek pakolni! Holnap találkozunk! Sziasztok!

- Sziaa – köszöntek el, majd leraktam a videó hívást. Miután beléptem a lakásba átöltöztem, majd neki álltam ebédet készíteni. Bolognai spagettinél maradtam, amivel fél óra alatt kész is lettem. Kiszedtem hűlni, majd felmentem a szobámba és előkerestem a bőröndöm.

- Adelaida segíts – szóltam bele a telefonba, ahogy felvette.

- Miben? – érdeklődött.

- Mit vigyek nyaralásra? Áttudnál jönni? – kértem meg szépen.

- Persze, szerencséd hogy csak pár nap múlva utazunk el – mosolyodott el – 15 perc és ott vagyok.

- Köszi! Imádlak!

- Én is! – rakta le a telefont. Leraktam a bőröndöm az ágyamra, majd neki álltam telefonozni. 15 perc múlva csengettek így lerohantam a bejárati ajtóhoz.

- Szia – öleltem át a legjobb barátnőm – Köszönöm, hogy átjöttél.

- Szívesen. Neked bármikor – ölelt tovább – Na muti mikre gondoltál.

- Jó jó, gyere – felmentünk a szobámba – Valami olyanra, ami az oldalam és hasam nem nagyon mutatja. Tudod a hegek.

- Lilla – fogta meg a vállam – Gyönyörű vagy ezekkel is! Azok meg senkit nem érdekelnek. Nyugodtan hordhatnál has pólót vagy két részes bikinit. Jól állnak!

- Nem tudom – húztam el a szám – Azóta nem hordok olyat.

- Pedig kellene – mosolyodott el – Megkellene mutatnod, hogy ki vagy igazából.

- Tudom, de nehéz. Az a vidám lány eltűnt már.

- Egy időre, de itt az idő, hogy vissza térjen. Megváltoztál az tény, de gyönyörűbb lettél. Hajat befestetted vörös ombréra, illetve vékony és sportos vagy. Tesód büszke lenne, ha úgy öltöznél, mint régen – elgondolkodtam a szavain.

- Lehet, hogy igazad van. Köszönöm, hogy vagy nekem. Nagyon szeretlek! – öleltem át.

- Ezért vagyok itt. Én is téged – elengedett az ölelésből – Na pakoljunk!

- Rendben – kinyitottuk a szekrényem, majd neki álltunk válogatni. Minden fajta ruhából raktam el egyet-egyet végül.

- Milyen pulcsit viszel? Tesód csapat pulcsiját? – bólintottam – Valami szép ruha?

- Az minek? – nevettem ki.

- Bármikor mehettek ott buliba, úgyhogy kell egy ruha – tovább nézelődött a szekrényben, majd megtalálta a régi kedvenc piros ruhám – Na ez!

- Ohh ezt nem hinném, hogy felvenném.

- Nem baj, berakjuk és hozzá egy balerina cipőt. Elvileg evvel meg van minden.

- Azt hiszem igen.

- Tudod amúgy, hogy kik vannak lent? – érdeklődött.

- Nem nagyon, egyedül a tesómról és Mocsiról tudok. Többiek az rejtély – nevettem fel.

- Kár. Remélem, hogy találsz majd egy pasit. Van olyan, aki tetszik?

- Hát nem nagyon, bár holnap valaki levisz, akit nem ismerek.

- Hmm ez jól hangzik. Drukkolok, hogy összejöjjön.

- Köszi – mosolyodtam el újra.

- És az is megy, akivel összevesztél régebben a verseny napján?

- Remélem, hogy nem, mert az ciki lenne. Végig nézte a balesetet, ami nem volt szép látvány – húztam el a szám.

- Tudom. De lényeg hogy itt vagy egészségesen.

- Így van – a délutánt végig beszélgettük a barátnőmmel, majd este 6-kor elment. Utána megnéztem pár részt a kedvenc sorozatomból, majd lefeküdtem aludni, de előtte beállítottam egy ébresztőt.