Niall
Fájt mindenem a tegnapi után és nem akartam megmozdulni sem, de Liam nem hagyott békén és kirángatott az ágyból. Mikor leértünk a konyhába Liam apja tapsolni kezdett... nem értettem semmit.
-Végre, hogy megfektetted!-ölelte magához Liamet.
-Apa!-tolta el magától idegesen a férfit Liam. Megmondom, hogy nem esett jól, hogy erről beszéltek, de ez valamilyen szinten egészséges, nem?
-Én szerintem most hazamegyek.-motyogtam, majd kisétáltam az ajtón és futni kezdtem... úgy éreztem, hogy megaláztak... mikor már majdnem otthon voltam a mobilom csörögni kezdett... Liam. Kinyomtam és beléptem az ajtón... ott piás üvegek voltak mindenütt... apa az asztalnál aludt. Odamentem hozzá és a hátára simítottam a kezem.
-Apu...-nyekeregtem, mire kipattantak a szemei és magához ölelt.-Én sajnálom, többé nem hagylak magadra. Sam hol volt?
-Sam lelépett. Azt mondta, hogy lelkiismeret furdalása van és ha rám néz az fog eszébe jutni, hogy mit tett veled és a fiával, így lelépett egy másik pasival.-magyarázta apu.-Veled mi történt? Baj van?
-Apu, én lefeküdtem Liammel és mikor reggel lementünk a fülem hallatára kezdték el megbeszélni az apjával.-suttogtam fájdalmasan.-Nagyon fájt, de mégsem állítottam meg, mert azt hittem, hogy szeret, de aki szeret, az nem teszi meg ezt velem.
-Kisfiam...-kezdte el simogatni a fejemet apu. A vállába fúrtam az arcom és sírni kezdtem.

Liam
-Hagyd csak, nem olyan jó, hogy szenvedj érte!-kacagott apám, miközben megfogta a vállam.
-De megéri.-löktem le a kezét a vállamról.-Ne akard megmondani nekem, hogy mi éri meg és mi nem! Mikor elmentem egy szót se szóltál, most meg jössz, hogy veled kell laknunk, de megbántod a szerelmemet.
-Az én szerelmem az anyád volt, mégis elhagyott.-mosolyodott el apa.
-Talán, ha nem lenne 20 kurvád a házban, akkor itt maradt volna.-mikor ezt kimondtam felpofozott.-Fáj az igazság, Vénember?
-Anyád is egy kurva volt mielőtt feleségül vettem, az sem biztos, hogy az én fiam vagy.-sziszegte apa.
-Hát akkor meg hagyj elmenni, ha nem a te fiad vagyok és Niallt is hagyd békén örökre!-kiabáltam.
-Niall anyját én öltem meg. Azt kérte az a ribanc, hogy vigyázzak a fiacskájára.-mosolyodott el apu.-Szóval befogadom a családba.
-Ne merészeld!-kiáltottam, majd megcsörrent a mobilom... Niall. Azonnal felvettem.-Kicsim, én...
-Nem vagyok a Kicsid és hagyd békén a fiamat örökre! Soha többé ne szólj hozzá és ne keress minket! El fogunk költözni innen.-mondta Eric, majd kinyomta a telefont. Próbáltam visszahívni, de nem volt elérhető, így a házukhoz siettem. Apa követett, de most ez cseppet sem érdekelt. Mikor benyitottam szörnyű látvány fogadott... mindenhol üres üvegek, úgy éreztem magam, mint Harry házába.
-Hol vagy te kurva?!-kiáltotta el magát apu, majd kibiztosította a pisztolyát.
-Sam elment.-hallottam meg Niall halk hangját.-És mi is el fogunk tűnni innen.
-Te nem mész sehová... te a fiamé vagy... a fiam kurvája.-ragadta meg Ni csuklóját apu.
-Engedjen el!-sziszegte Niall, de apu nem hallgatott rá. Ekkor mindent meglepetésére Niall földre küldte az apámat.-Én mondtam, hogy engedjen. Te pedig takarodj innen!
-Nem hagylak el, soha!-csókoltam meg. Megpróbált ellökni magától, de mikor az oldalára simítottam rögtön ellágyult.