Reggel Taehyung hihetetlenül kellemesen kelt. Lezúgott az ágyról, pont a sebhelyére, ami borzalmasan megfájdult.

Fájdalmasan szisszent fel és kómásan sétált be a fürdőbe, szemeit alig bírva nyitvatartani.
Megnyitotta a vizet és felébredés gyanánt az arcára fröcskölt egy pár cseppet.
Nem lett tőle sokkal éberebb, inkább csak átkozta magát, amiért ilyen kegyetlen módszer jutott az eszébe.

Visszatérve a J-hope-al és Jimin-nel közös szobájába, felvett egy szürke melegítő nadrágot és egy sima, fehér pólót.

Nem akarta felébreszteni a másik két fiút, mégis sikerült neki.

-Te meg mit csinálsz? - fordult át másik oldalára Jimin nyöszörögve. Sosem szerette igazán a korán kelést.

-Bocsánat, csak átestem Hobi cipőjén - tápászkodott fel V a földről térdét fájlalva.

-Megint mit csináltam? - ült fel az említett cipő tulajdonosa a szemeit dörzsölve.

-Hyungok! - rontott be a szobába egy izgatott maknae. - Kelés van! Ugye emlékeztek a tervre?!

-Jungkookie...tudod te hány óra? - húzta a fejére a takarót Jimin, nem szándékozva felkelni.

-Igen! Pontosan ezért jöttem be! - bólogatott hevesen Kook és elindult a beburkolózott hyungja felé.

-Szerintem az nem jó...ötlet - sóhajtott J-hope, de késő, a legfiatalabb már lerántotta a takarót az álomszuszékról és hideg lábait megfogva kezdte el húzni.

-Nem érdekel ki vagy és milyen indokod volt erre, de most meghalsz! - kiáltotta Jimin és miután felállt a földről Jungkook után eredt egy párnával a kezében - Állj meg te kis Arany Maknae! Mindjárt Hulla Maknae leszel!

V és J-hope csak nevetve figyelték, ahogy a zajos páros felveri az egész dormot. Ők már tudták, nem ajánlott felébreszteni a legalacsonyabbat.

Így történt, hogy Jeon Jeong Guk reggeli meglepetés bulija csődbe ment.

-Oké, felköszöntöttük a hyungot, meg odaadtuk az ál-ajándékokat, de még hiányzik valami! - súgta Taehyung-nak Kookie, mikor pihenőt tartottak a táncpróbák között.

-Mire gondolsz? - nézett a fekete hajúra Tae. Próbálta figyelmét elterelni a ma estéről, de ezen még a tánc sem segített, pedig máskor az mindig elterelte a gondolatait.

-Kéne egy bulit csinálni. Még megmaradtak a reggel fel nem használt konfettik és lufik. Csak meg kéne hívni pár embert - vonta meg a vállát Jungkook.

-Hm. Nem is olyan rossz ötlet! Írd fel kikre gondolsz - borzolta össze a haját V, majd ivott egy kortyot a kezében tartott palackból.

-Jungkook-ah! Gyere egy picit! - szólította a legidősebb a maknaet.

-Máris! - futott oda Kook és beszélgetni kezdett hevesen gesztikulálva Jin-nel.

V pedig leült a tükör elé és gondolkodott. Nem akarta, mégis, emlékképek jutottak az eszébe...

-TaeTae! Kelj már fel! Hasadra süt a Lepan! - ugrott rá testvérére a sötétbarna hajú fiú vigyorogva.

-A Lepan is elmehet a fenébe...! Kell annak ilyen korán felkelnie! - morgolódott a kisebbik és a fejére húzta a paplanát.

-Tae! A Lepan szent és séthetetlen! Belőle nyerjük az energiánkat! Ha nem lenne a Lepan, mi sem léteznénk.

-De hyung! Léteznénk. Csak nem lenne szárnyunk.

-Igen, de emlékszel az első és legfontosabb bölcseletre?

-Igen...egy angyal a szárnyai nélkül csak egy senki.

-Pontosan! Na gyere reggelizni. Anyáék már várnak - húzta ki az ágyból öccsét a fiú.

Egy angyal a szárnya nélkül csak egy senki.
Ott csengtek V füleiben a szavak, melyek mardosták a szívét. Ő egy senki. Nincsenek szárnyai, ami egyet jelentett népe elhagyásával. De ő nem hagyta el a népét! Ők küldték ide, hogy feltérképezze a Földet. Tíz év. Ennyi ideje nem látta igazi anyját és igazi apját.
Taehyung magának sem akarta bevallani, de elkövette a valaha létező legnagyobb hibát.

Elkezdett szeretni.

Szerette a többi BTS tagot, a nevelőszüleit, az anyját és az apját, a bátyját. Tiszta szívből szerette őket és ez az, amit soha nem árulhatott el senkinek sem. Akkor az életével fizetne. Hiszen benne van a tíz angyal-törvényben.

1. Soha ne szeress senkit, mert azzal sebezhetővé tesznek.

2. Becsüld meg az életed és higyj Torano-ban, a teremtőben.

3. Tiszteld a többi angyalt, ne táplálj haragot irántuk.

4. Soha ne mondj ellent a bölcseknek. Az ő szavaik szentek és sérthetetlenek.

5. Ne rabolj, fosztogass, gyilkolj, ne csald meg élettársadat, mert Torano nem becsüli meg az ilyen teremtémenyeket.

6. Szeressd saját magad, de csak saját magad.

7. Élj tisztességesen, dolgozz, ahogy a többi angyal is.

8. Ne próbálj meg kitörni abból a kasztból, ahova születtél.

9. Segíts a bajba jutott angyalokon, mert még az ismeretlen is a barátod.

10. Tanulj szorgalmasan, így nem kell megtapasztalnod saját magad a hibákat.

Taehyung még ennyi év után is tisztán emlékezett az angyal-törvényekre, melyek betartása még fontosabb, mint az emberi szabályoké. Egy angyal a szárnya elvesztésével fizetett egy bűncselekményért, mely felért a halálbüntetéssel. A társai megvetették a szárnyatlan egyedeket, csúfolták, míg a büntetett saját akaratából nem választotta a halált. És ez volt a másik dolog, amitől rettegett. Félt, hogy nem fogják visszafogadni a társai és őt is az őrületbe kergetik, mint nagyapját...

-Na, vége a pihenőnek! Talpra, fiúk! - tapsolt párat a tánctanár, mire a hét gyermekded lélek nyöszörögve tápászkodott fel, hogy megkezdjék a századik próbájukat csak ma.

-Hah...én meghaltam - terült szét a padlón Rap Monster.

-Én is - lihegett Jin és leült a leader mellé. Egyedül Jungkook volt még talpon, talán túlságosan felpörögve.

-Hyung! Gyere! - fogta meg V karját a maknae és kicsit sem feltűnően kihúzta a teremből. -Tessék, hívd fel őket - nyújtott át egy papírt, amin egy tucat név és telefonszám ékeskedett.

-Mindet?

-Igen. A másik felét meg én.

-Ezeket mikor állítottad össze? - csodálkozott el az angyal, hiszen nem is látta, hogy a nap folyamán bármikor írt volna.

-Ez varázslat - kacsintott egyet a fiatalabb, majd benyitott a mosdóba és már tárcsázta is az első számot.

Taehyung és Jungkook fél óráig telefonálgattak a mosdóban, míg Jimin és J-hope el nem ment utánuk megnézni, élnek e még.

-Ssh! Kookie még fejezte be - tette mutatóujját szája elé Tae, mire két értetlen arcot kapott válaszul.

-Jó, Jin hyung szülei is el tudnak jönni - tette el mobilját a legfiatalabb.

-Najó, miről van itt szó? - tárta szét karjait az újonnan érkezett Jimin.

-Mivel sikerült elrontanod a hyung meglepetés buliját, csinálunk neki egy újat estére.

-Hé! Kikérem magamnak, az nem az én hibám volt! - háborodott fel egyből Jimin.

-Mindkettőtöknek sikerült elbénáznia, ne ezen akadjunk fel. Inkább tervezzük meg, hogyan lesz ez az egész meglepetés - sóhajtott V és hosszas vitatkozás után végül sikerült megtervezniük az egészet. Rap Monster és Suga nélkül, bár erre csak később jöttek rá.

-Nem haza megyünk? - kérdezte Suga, teljesen ártatlanul.

-De, igen - intette le az autót vezető RapMon.

-Akkor miért erre megyünk?

-Hyung, csak maradj csöndben! Jin hyung alszik, ne ébrezd fel! - suttogta elfolytott hangon a maknae, majd a Suga mellett ülő Jimin-nek mutogatott, hogy világosítsa fel a rappert.

-Mi van?! - tárta szét kezeit Jimin, miután Jungkook-nak hosszas integetés meg egyéb hangtalan próbálkozások után sem sikerült vele megértettetni semmit.

-Mond el Suga hyung-nak a tervet! - forgatta a szemeit a fiatalabb.

-Kezdhetted volna ezzel! - sóhajtott egyet a táncos, majd a mellette ülő fülébe súgta az egészet.

-Jaaaa! És ezt Namjoon tudja? - biccentett Yoongi a sofőr felé.

-Reméltem, hogy eszetekbe jutok...

-Aj, akkor majd V hyung elmondja - legyintett Kook, majd visszadugta fülébe a fülest és elmerült kedvenc előadója, G-dragon hangjában.

-Jól figyelj hyung, mert Jin hyung bármikor felébredhet, ezért sietek - magyarázta V, mire csak egy apró bólintást kapott a sofőrtől. - Szóval... várj! Hova megyünk, ha nem is tudsz a tervről?

-Gondoltam megállhatnánk kajálni, ha már nincs otthon semmi - vonta meg a vállát RapMon.

-Jó, ez jó ötlet, de menj a másik irányba! Itt fordulj balra! - utasította  V Namjoon-t, aki egy hirtelen mozdulattal befordult a kért irányba.

-Namjoooon! - kiálltott fel Jin, mikor egy szányolcvan fokos fordulatot tettek szinte.

-Oh, bocsi. Nem akartalak felébreszteni.

-Mostmár mindegy - ült egyenesbe Jin újból az anyósülésen és hunyorítva figyelte az utat - Mégis merre megyünk?

-Öhm...V? - hárította át a hazudást a fiatalabbikra RapMon.

-A múltkor, ami már elég rég volt, de mindegy. Szóval, voltunk egy nagyon jó gyorskajáldában Jungkookie-val és gondoltuk, elmehetnénk oda.

-Értem. Akkor szóljatok, ha odaértünk - hunyta le a szemeit újból Jin, mire a kocsiban tartózkodó összes többi tag egyszerre lélegzett fel megkönnyebülten.
Azt viszont nem láthatták, hogy a legidősebb az ablak felé fordulva mosolyra húzta a száját.

-Meglepetés!!! - ordította egyszerre negyven ember.
Jin megszeppenve, mégis felhőtlenül boldogan állt a terem ajtajában, mögötte hat vigyorgó alakkal.

-Úristen! Köszönöm!! - fordult hátra a többiekhez és szorosan megölelte őket, ahogy később a jelen lévő többi embert is.
Jungkook mindent tökéletesen megtervezett. Valamikor ide járt táncolni és a táncsuli tulajdonosával még mindig jóban volt, így könnyűszerrel ki tudta bérelni a termet. Taehyung segítségével pedig kicsit későn, de sikerült mindenki fontosat meghívni.
Jin rokonait, testvérét, barátait. Bár az utóbbihoz el kellett lopnia Jin mobilját, mert nem tudta a telefonszámukat.

Kook gondoskodott az ételről is, amit egy közeli gyorsbüféből rendelt. Először azt hitte rá fog menni erre az egészre a spórolt pénze, de végül mindenki adott bele egy kicsit, amiért nagyon hálás volt.

Odaadták az ajándékokat is, ami egy hatalmas cserepes mikulásvirágból állt és egy nagy bekeretezett képből, Jin-t ábrázolva. Na igen, a kép...mivel a hat fiú rajzolta együtt és közülük Jungkook az egyetlen, aki tud is rajzolni, így Jin nem igazán kivehető rajta. De ahogy a legidősebb tag mondta, mikor megkapta az ajándékot, a szándék a lényeg.

Éjfél után értek haza, pontosabban jóval utána, lehetett az már két óra is. A buli nem tartott olyan sokáig, de V-éknek kellett elpakolniuk és feltakarítaniuk, ami valljuk be, nem egy perces munka.
Rap Monster és Jin felmostak, Jimin felsepert, V kivitte a szemetet, Suga biztosította a hangulatot (vagyis beindított valami zenét, aztán elment WC-re és ki se jött onnan a takarítás végeztéig), J-hope elmosogatta a tányérokat és poharakat, Jungkook pedig vagy Hobi-nak segített, vagy a többieket utasítgatta, amit felettéb élvezett.

Végül csak hazaértek, természetesen úgy érezték magukat, mint a mosott szar. Senki nem foglalkozott olyan apróságokkal, mint a tusolás, max fogatmostak, de még azt sem mindannyian. Persze volt két kivétel...

Jin annak rendje módján letusolt, fogatmosott és pizsamában (nem úgy, mint Suga) tért nyugovóra.

Másik fekete bárányunk pedig, Kim Taehyung volt.
V-nek elérkezett az ideje, indulnia kellett, már így is átcsúszott december ötödikére távozása.
Halkan, nehogy felébressze szobatársait, osont ki a szobából. Kivitte sporttáskáját is, amibe beledobott pár pólót, alsógatyát és zoknit, közben társaira gondolva.Lehet, ők is keresni fogják egymást, de nem volt biztos benne. A bölcsek csak azt mondták, találja meg tíz évvel később őket, egy hónap alatt.

Előkotort a konyhafiók mélyéről egy narancssárga cetlit és ráfirkantott két szót.

"Szeretlek titeket"

Majd halkan kiment a szobából, könnyekkel a szemében és becsukta maga mögött a bejárati ajtót.
Egy dolgot tudott:

Ide soha többé nem térhet vissza.

.............

Sajnálom, hogy majdnem egy hónap kellett az első fejezet megírásához, csak alig volt időm :( remélem azért elovastátok és tetszett❤