Juvia a mosdókagylónak támaszkodva lihegett. 5 perce volt már így, de észre sem vette. Nagyon fel volt dúlva.  *Azt hittem tudom kezelni! És most mégis zavarba jöttem az érintésétől! Pont mint régen...
-Annyira jól esett... Ráadásul merészebb volt mint eddig bármikor...
-Épp ez a baj! Nem fogom tudni tesztelni, ha nyilvánosan ilyet csinál, én meg már ennyitől benedvesedem! Erősnek kell lennem! Vagy megtanulom kezelni, vagy csak nem engedem hogy még egyszer ilyen közel merészkedjen.
-Arra képtelen lennék. Túl jó volt... Fel kéne adnom! Egyszerűen csak a karjaiba vetni magam, addig csókolni amíg levegőért nem kapkodunk, aztán sokat sejtetően az ágyra lökni, és...
-NEM! EZ az amit biztos, hogy nem teszek! Ha könnyen adom magam könnyen el is dob! És akkor rosszabb lesz mint mielőtt megismertem!*
Egy ajtócsapódást követően Lucy lágy hangját hallotta:
-Mi a baj Juv?
-Semmi-
-Ezt annak mondd aki el is hiszi! Hiszen te reszketsz!
-Nem tudom mit csináljak Luce...
-Csak mondd mi történt!
-Gray... Folyamatosan flörtöl velem, és mikor átkarolta a derekamat és...- itt már a füle is lángolt a vízmágusnak.
-És?
-S-suttogott a fülembe é-és... én meg... jaj ezt olyan nehéz kimondani... b-beindultam rá...
-És mi ezzel a baj?-Lucy annyira megkönnyebbült, hogy még el is nevette magát. Attól félt, hogy a srác megint valami óriási hülyeséget csinált.
-Nem tudok megbízni benne! Egyszerűen képtelen vagyok!
-Nem, te nagyon hülye vagy! Juv mint a legjobb barátnőd (őszintén remélem) és mint a kapcsolatotok nem hivatalos őrangyala (mert ti olyan ügyetlenek vagytok mint két újszülött csikó) mondom, hogy Gray rendes srác. Eltolta mert egy kényelmes balfasz, de hajlandó bármit megtenni azért hogy visszakaphasson. A te dolgod annyi, hogy adj neki egy új esélyt. És könyörögve kérlek benneteket BESZÉLJETEK EGYMÁSSAL! Úgy érzem magam, mint egy középkori futár. Mind a ketten nekem suttogjátok el a kis problémáitokat. Ahogy tapasztaltam, minden emberi kapcsolatban a kommunikáció a kulcs!
-Attól félek hogy ha könnyen megkap, akkor el fog dobni hamar, mert nem vagyok elég érdekes...
-Ki mondta, hogy könnyen kell megkapnia?
-De akkor mit csináljak?
-Csak annyit akartam közölni, hogy ne tűnjön lehetetlennek a  megszerzésed!
-Azt érzem, hogy alig ismerem! Négy éve bele vagyok esve de alig tudok valamit róla!
-Kezdjétek újra! Menjetek randikra, beszélgessetek! Mintha most ismernéd meg.
-Na jó, elfogytak az ellenérveim!-kacagott fel Juvia.
-Lehetetlen vagy!-csatlakozott szőke barátnője.-Menj és hódítsd meg a te herceged!
Juvia lopva letörölte a könnyeit, és barátnőjével egymásba karolva kiléptek a női mosdóból. A következő pillanatban egy nagyon ideges Gray állta az útjukat.
-Minden rendben?!
-I...igen.
-Yokatta... (Örülök)-sóhajtotta Gray, és a cipőjét kezdte bámulni. Lucy Juviára kacsintott, és mintha hívták volna, már kiáltott is:
-Jövök már!-majd egy jólirányzott mozdulattal megveregette a fiú vállát távozás közben. Ez a mozdulat mintha mindkét zavarban levő felet kizökkentette volna. Gray megköszörülte a torkát.
-Mit tervezel mára?
-Még nem vállalnék munkát... A pénzből amit az előzőért kaptunk kijövök még vagy egy hónapig. Gondoltam bevásárolnék, és meglátogatom a kedvenc helyeim Magnoliában... Régen csináltam ilyet.
-Elkísérhetlek?
-El-elkísérni? Mint egy r-randin?
-Pontosan úgy.- A jégmágus újabb ezerwattos mosollyal örvendeztette meg társnőjét.
-Gray én-
-Elég csak a fejeddel intened!
Erre Juvia egy hatalmasat bólintott.
-Részemről a szerencse!
Majd egymás mellett, vidáman beszélgetve elhagyták a céhet. Lucy mosolyogva nézett utánuk.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Halika! Itt is az új rész, jó olvasást! A közeljövőben fognak még jönni részek, de nyaralunk és itt hol van wifi, hol nincs, szóval nem tudom biztosra ígérni a holnapi részpublikálást!
xoxo: Melanie-sama