Juvia legszívesebben sikított volna.*EZ MEG MI A SZENT SZAR?! Amikor azt mondtam nyomulhat NEM ERRE GONDOLTAM! Én csak azt akartam, hogy harcoljon értem! EZ már túl van minden határon!
-Dehát egy millió éjszakát forgolódtam végig erről a pillanatról álmodva!
-Az azelőtt volt, hogy összetört volna!
-De ez nem szállt el 2 hónap alatt! Ha őszinte vagyok magammal, akkor belátom, hogy amikor realizáltam mit csinált, egy pillanatra megdobbant a szívem.
-De...
-Semmi de! Még mindig szeretem!
-Akkor sem lehetek ilyen! Ha nem vigyázok megint összetör! Próbára kell tennem. Nagyon népmesésen hangzik, de ha nem bizonyosodom meg arról, hogy tényleg szeret, könnyen összetörhet.
-Komolyan feltételezek ilyet róla?
-Én csak magamat védem!*
-Megtudhatnám mi a halált csinálsz?!- Ismételte egyre erőszakosabban a lány.
*Csak képzelődöm, vagy tényleg elsápadt?* töprengett.
Pedig így volt, Gray arcából az összes vér kifutott, és majdnem elájult. Az ő fejében is nagy kavar volt:
*-Mi van ha rájött?
-De csak erről a csókról tud!
-Honnan tudom?! Mi van ha mindegyikről tud? Elvégre múltkor VALAHOGYAN testi kontakt nélkül ébredtünk...
-Most csak várhatunk...*
Ekkor Juv összeszedte magát, és egy nagy sóhaj kíséretében halkan megszólalt, s ez a szelíd, beletörődött hang jobban fájt Graynek, mintha üvöltött volna.
-Nem akarom hallani a kifogásaidat, nem éri meg. Csak kérlek menj ki a szobából...
-De ha éjszaka rosszul lennél-
-Menj ki a szobából!
Grayt teljesen letaglózta a lány távolságtartása. Egy szó nélkül elhagyta Juv lakását, de nem tudta magát rávenni arra, hogy elmenjen. Nagyon aggódott, hiszen Juvia még nem épült fel rendesen, és közben átkozta magát, hogy ha kicsit önmegtartóztatóbb, akkor még mindig a hercegnőjével lehetne.
x
Reggel, mikor Juvia felébredt, nagyon jól érezte magát. Az ablakán át áradt a napfény a szobájába, ezzel egy derűs hangulatot idézve elő lakójánál. A lány dudorászva kelt ki az ágyából, lezuhanyozott, és régi ruhái közül kapott ki egy egyszerre aranyos és egészen picit vadító szettet. Amíg a sminkjét készítette bekapcsolta a kedvenc számát, és mikor készen lett, teljes erőből elkezdett énekelni:
~Jessie J-Domino~

Mire vége lett a számnak, a lelke tele lett egy olyan fajta boldogsággal ami egyre csak nőtt, ahogy azokra a dolgokra gondolt, amiket szeretett. Végül kilépett az ajtón, de azt kívánta, bár ne tette volna. Jókedve egy csapásra zavarba csapott át, ugyanis Gray kint ült az ajtó mellett. Mikor meglátta a lányt, gyorsan felpattant és egy ezerwattos mosolyt villantott rá:
-Jól aludtál hercegnő?
-Én aludtam, te viszont látom nem takarodtál el innen...
-Mágnesként vonz a személyed.*kacsint*
-Na most állj le, és tágulj innét!
-Csak nem tilthatod meg, hogy sziporkázó személyiséged fényében fürödjek amíg a céhbe érünk!
-De, képzeld, még távoltartási végzést is kérhetek. Kár, pedig biztos egész éjszaka ezen az egy mondaton gondolkoztál.
-Juvia...
-*sóhaj* Ha ennyire akarod, elkísérhetsz-
-Köszönöm, álmaim legszebb hölgye!
-EGY feltétellel!
-És pontosan mi lenne az?
-Takarodj be és tusolj le!
-Neked bármit hercegnő!- Gray nyomott egy puszit Juvia fejére, és beviharzott.
Amint becsukódottaz ajtó, a lány összecsuklott, és a térdei közé szorította a fejét. Soha nem sejtette volna, hogy ha a jégmágus elkezd nyomulni, az ennyire megviseli majd a szívét.
*Mivan, ha hallotta mit énekelek?! Az lenne csak igazán ciki...*Végül összeszedte magát, és mire társa kiért, már újra rendesen viselkedett.
A céh felé menet megint kellemesen elbeszélgettek. Először a lányokról, aztán a fiúkról. Magukat persze tapintatosan kihagyták, de a légkör megvolt. Mikor a céhépület kapujához értek, Gray hirtelen átkarolta Juvia derekát, és ennyit súgott a fülébe:
-Ebből nem engedek, ehhez hozzá kell szoknod!
És mielőtt a lány felocsúdhatott volna, magával húzta a hatalmas kőépítménybe.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Na hyhy! Egy kis háttérinformáció a részhez, hogy mindenki boldog legyen:
Ugye logikailag eredetileg nem jönne össze, hogy valaki időt kér a döntéséhez, és aztán engedi, hogy nyomuljanak rá. Nos Juviában is ilyesmi fogalmazódott meg, amikor Gray rákérdezett, de romantikus éne gyorsabb volt, és ezért rávágta a "persze" választ. A történetben Juvia rengeteget szenvedett, és még soha senki nem harcolt a megbecsüléséért, emiatt egyezett hirtelen bele ebbe a fura kéresbe. Gondoltam tisztázom. Ha van valaki, aki nem értené a dalszöveget, szóljon kommentben és oda lefordítom, mert lesz még jelentősége (a refrénnek biztosan).

xoxo:Meredith