Helóka, itt egy kis beköszönő a rész elején. Gray ebben magával vitatkozik, ha kicsit kaotikus az azért van, mert nálam is így nézki egy vita magammal, máshonnan nem volt mintám. Illetve az idő múlására használt három csillagot egy x-re cseréltem, ha zavar, majd visszacsinálom, csak szóljatok! Jó olvasást!^^
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Az órák szinte vánszorogtak Gray számára. Több gond is emésztette, és mind azzal a vízmágussal volt kapcsolatos, akit a karjai közt tartott.
*-Annyira idióta vagyok! Ha időben megmondtam volna neki, hogy érzek, most minden rendben lenne!
-Miért, pontosan hogyan is érzek iránta?
-Egyértelmű, hogy szeretem!
-Ez miért olyan egyértelmű? Igaz, hogy nagyon szép, és azt sem tagadom, hogy vonzódom hozzá, de ez még nem feltétlenül szerelem!
-Ha elveszíteném, az rettenetes lenne...
-Az is rettenetes lenne számomra, ha Natsut elveszteném, pedig vele 100% pure friendship a kapcsolatunk!
-De ha Juviát elveszteném, akkor szinte biztos vagyok benne, hogy addig fájna a hiánya, amíg én is utána nem megyek... Különben is, ha bevallottam volna neki, hogy szeretem, talán engedte volna, hogy segítsek neki, és akkor nem jutunk idáig!
-Ezt nem tudhatom! Lehet hogy úgy is ez lett volna a vége...
-Jaj, csak ébredjen már fel végre...
-Egészen biztos, hogy ezt akarom?
-Nyilván! Milyen kérdés ez?! Azt akarom, hogy Juvia felépüljön!
-De ha felébred és rájön a csókra amit loptam, akkor mindennek vége!!!*
Csak idáig juthatott a gondolkodásban, mert ekkor Juv megmozdult. Először csak a szája rándult meg, aztán összeráncolta a homlokát, és egy hangos szusszanás után kinyitotta a szemét. Kicsit üveges volt még a tekintete, de Gray az iszonyatos mennyiségű fájdalomcsillapító/kábító mágiára fogta, amit Lucy alkalmazott a lányon.
-Hány óra van?-kérdezte kásás hangon.
-Éjjel egy.
-Hol vagyunk? Otthon?
-Nem, még a táborhelyen. Nem akartunk téged elhurcolni amíg rendesen fel nem épülsz...
-És te ki vagy?
-Akit mindennél jobban utálsz a világon...
Erre Juvia lassan felnézett, először sokáig bambult, próbálta összerakni az információból az illető képét. Egy jó fél perc múlva kicsit kitisztult a tekintete, és érdeklődve szemlélte Gray arcát. Nem utálattal, vagy megvetéssel, csupán kérdésekkel volt tele, de amint kinyitotta a száját kérdések helyett egy kérés bukott ki belőle:
-Az öledbe ülhetek?
Annyira természetesnek hatott számára ez a pár szó, hiszen amire mindennél jobban vágyott, az most egy kis hideg volt, a 40°-os láz közepette. Még el sem pirult volna, ha tudott volna jobban, de a láz ezt is megakadályozta. Gray azonnal válaszolt, még mielőtt átgondolta volna, s csak utána pirult el, miközben Juvia az ölébe ült, és kényelmesen elhelyezkedett.
-Miért utállak?
-Mert régóta szerettél, és azt hiszed csak hitegettelek, mikor azt mondtam, választ fogok adni. Nem tudom, mi ütött belém. Már akkor viszonoztam az érzéseid, ha nem is voltak annyira erősek és megingathatatlanok mint a tieid. De megvárattalak és azt hiszem ezzel örökre elvesztettelek...
-Szuper...-motyogta Juvia, akit abban a pillanatban elnyomott az álom, így Gray egy pár órára újra egyedül maradt a gondolataival.
×
Olyan éjjel 2 magasságában Gray nem bírta már tovább, és elhatározta, hogy lefekszik aludni. Amikor azonban ki akarta emelni Juviát az öléből, az félálomban a nyakába kapaszkodott.
-Ne menj el... Olyan jó hideg vagy...
-Nem megyek el hercegnő, csak én is lefekszem aludni... Ha szeretnéd, alhatsz mellettem...
Erre Juv csak bólintott egy aprót és elengedte a fiút, akinek azonban a füle is vörös volt az előbb elejtett „hercegnőtől”.
Lefektette a lányt az előre odakészített matracra, majd mellé bújt, de olyan szorosan, hogy a mellkasa Hercegnő hátához ért. Ekkor azonban az megfordult és szorosan hozzábújt a még mindig piruló jégmágushoz.
*Anyám borogass! Én ezt nem így akartam! Oh basszus... Nekem nyomja a melleit... Istenem ha csak megérinthetném őket... Mit csinál?! Basszusbasszusbasszus! Most összegabalyította a lábaink. Anyám... Hogy fogjam így vissza magam?!*
Végül nem bírta tovább és egy jóéjszakátpuszi-féleséget nyomott a lány szájára, aztán vagy fél óráig átkozta magát mert így alig bírt szaporodó ösztönével.
x
Másnap reggel Juvia ébredt előbb. Még mindig kicsit kába volt, de hála a Gray mellett töltött éjszakának, lement a láza. Bár a sebei is sajogtak még, annyira nem, hogy ne érezze kínosan magát. Hajnalban egyszer felébredt, és rendkívül szemérmetlen pózban találta magát a jégmágussal, aki úgy ölelte magához, hogy jobb karjával érintette az egyik mellét és a tenyere a derekán pihent. Annyira zavarba jött, hogy azonnal elhúzódott a fiútól és a másik oldalára fordulva aludt vissza.
Felrémlettek előtte az éjszaka egyes eseményei, de ezeket egy „rossz” (legbelül pedig nagyon is kedvére való) álomnak tudta be. Bár még így is reménykedett egy egészen picit abban, hogy nem álom volt, büszkesége mindig elnyomta ezt a kis pislákoló lángot.
Nap közben úgy látszott büszke énjének van igaza, hiszen Gray alig szólt hozzá, és mikor mégis megtette, rövid volt, és kérdezett, vagy egyszavas válaszokat várt. Juvia úgy gondolta, hogy jól van ez így, de valahol mélyen nagyon bántotta ez a távolságtartás, főleg, hogy számított rá.
Annyira felépült, hogy utazásra képes volt, de maximum kocsin, vagy vonaton. Így a sétálást általában Natsu hátán tette meg sűrű bocsánatkérések közepette a súlya miatt, amit a tűzsárkányölő nevetve hárított.
X
Ezalatt Gray emésztette magát. Tudta,  hogy közölnie kell Juviával az érzelmeit, még akkor is ha az visszautasítja, bár titkon reménykedett a kedvező válaszban. Már csak a módja nem volt világos, de ezt azzal küszöbölte ki, hogy tanácsot kért attól, akitől tudott...
#
-Hé Happy! Te hogy vallanál szerelmet valakinek?
-Hallal?
-Valami komolyabb kéne..
-Próbáltál már halcsokrot adni neki?
-Miért gondoltam hogy ez jó ötlet?-sóhajtott Gray.
#
Egy pihenő alkalmával odament Natsuhoz:
-Haver, te hogy mondanád meg Lucynek, hogy szereted?
-Lopod a nőmet Jégszekrény?! Szerezz magadnak!
-Természetesen nem te gyökerek gyöngye, Juviával akarok beszélni! És ha megkerhetlek ne üvölts!
-Teperd le! A csajszik azt nagyon bírják! Csak egy picit megcsöcsörészed és el van intézve...
-Minek próbálkozom én mindig ezzel?-legyintett lemondóan Fullbuster.
#
-Lucy!!! Mondd, hogy van egy használható ötleted, hogyan tálaljak Juviának!
-Sokáig tartott! Vedd át Natsutól, és beszéljetek! Akkor talán könnyebb egy kicsit, hiszen nem kell a szemébe nézned...
-Legalább te értelmes vagy... Köszi...
X
Végül Luce terve nyert, és Gray átvette Juviát Natsutól. Ahhoz viszont egy jó ideig nem volt bátorsága, hogy megszólaljon. Mivel a lány sem mondott semmit a fent említett büszkesége miatt, egy bő óráig csöndben voltak. Végül Gray szólalt meg „Már minden mindegy” alapon:
-Figyelj... Juvia... Nem kell válaszolnod. Megértem amiket mondtál. Lecsúsztam rólad. Megkaphattalak volna, ha nem vagyok olyan kényelmes, és akkor talán most boldog lehetnék, de hülye voltam és... Bocsáss meg nekem... Fogalmam sincs mit mondhatnék, úgy hogy csak mondom... *mély levegő* Bocsáss meg nekem mindenért! Szeretlek...