Gray a csata tisztásán járkált, és az idegessége annak agyleállító határait feszegette. Natsu egy farönkön ült és bámulta. Pontosan tudta hogy ez az állapot egyszer csak elmúlik majd, de arról fogalma sem volt mikor. A küldetést elvégezték, a horribilis összeget megkapták, azonban mégsem volt semmi rendben. Lucy éppen a pataknál volt, ahol Juviát igyekezett ápolni, a lány ugyanis súlyos sérüléseket szenvedett. Két napja nem tudták elhagyni a táborhelyet, hiszen a vízmágusnak időre és nyugalomra volt szüksége, hogy az utazáshoz elegendő energiát összegyűjtse. Felváltva ápolták, hiszen senkinek nem volt 24 órája egyhuzamban hogy figyeljen a társukra.
Gray magát okolta, ezért járkált fel és alá folyamatosan, és közben ugyanazokat a mondatokat ismételgette, melyekre Natsu meglepően ésszerűen, ám annál unottabban válaszolgatott:
-Az én hibám ez az egész!
-Már miért lenne?
-Észre kellett volna vennem, hogy nincs jól! Bármennyire erős, négyünk közül ő a leggyengébb, és pont ezért hajlamos túlhajtani magát!
-Bárki észre vehette volna! Amúgy pedig szerinted mit mondott volna Juvia, ha megemlíted neki, hogy vegyen vissza, mert kifogy a mágikus tartalékaiból? Szimplán bemutatott volna, és még keményebben küzdött volna. Az egyetlen amit tehettünk volna, hogy komolyan vesszük ezt az egészet, és harcolunk vele, vagy etetünk vele egy nagy adag húst, és némi extra adag fehérjeport!
*Talán mégsem olyan felnőtt, mint amilyennek tűnik...* gondolta Gray. Még mindig megborzongott, ha végigpörgette magában, mi történt a küldetés alatt. Mivel azonban nem akart erre gondolni, inkább ment, és felváltotta Lucyt a tóparton.
***
-Szervusz Luce!
-Csak halkan, éppen alszik!-suttogta a szőke nem kevés kimerültséggel a hangjában.-Köszi, hogy jöttél, mingyárt elájulok! A karján lévő kötést 10, az oldalán lévőt pedig 30 perc múlva cseréld! Ha lejegelnéd egy picit, annak nagyon örülnék, csak úgy lángol a teste a láztól, és ha nem ébred fel addig, egy óra múlva ébreszd fel és diktálj bele valami kis ennivalót!
-Oké, jólvan, értettem kapitány! Itt hagynád Horologiumot, hogy mérje az időt?
- Nem tudnál inkább valami homokórát bűvölni ide? Alig állok a lábamon, és minden egyes perccel amíg varázsolok, csak kimerültebb leszek!
-Menj és aludj egyet!
Végül egy gyönyörűséges jégórát bűvölt, mely úgy nézett ki mint egy homokóra, ám jégből volt, és homokszemek helyett jégkristályok peregtek benne. Bármennyire is nem akart erre gondolni, ahogy Juvia elgyötört, mégis csodálatos alvó arcát nézte, ezredszerre is visszapörgette az elméjében az időt, és végigvette a munka állomásait.
***
*A vonaton kiosztott. Igaza volt, éppen ezért éreztem olyan nyomorultul magam. Aztán a munkán mindig csak ő figyelt Lucyre, ő volt aki a legtöbbet rakta hozzá a csapatmunkához. Vagy nem érezte, hogy gáz van, vagy tudta, de nem foglalkozott vele. Minden egyes harccal gyengébb lett, a mágikus ereje fogyott, mert nem pihentünk eleget két célpont között. De nem szólt, mert tudta, hogy hátráltatna minket. Elszokott ettől az erőltetett menettől, és ahelyett hogy alkalmankénti pihenőket kért volna, inkább úgy csinált mintha semmi nem lenne. Tudta, hogy szorít a határidő ezért a csapatot helyezte a saját jóléte elé. Nem hiszem, hogy valaha is ismerni fogok még egy olyan önzetlen teremtést, mint ő...*
Gray nem is vette észre, mikor kezdett el folyni a könnye, de amikor realizálta a helyzetet, rájött, hogy nincs visszaút, és szabad utat engedett a fájdalmának. Egyik kezével Juvia homlokát hűtötte, másikkal a lány derekán lévő kötést simogatta lassan, és jéghideg könnyei a hasára hullottak.
*Aztán jött az utolsó harc... Mivel az ellenségünk homok elemű, egyértelmű volt hogy Juvia lesz a támadás vezetője. És még itt sem vettem észre semmit. Amikor rámüvöltött, hogy maradjak ki ebből, megtettem, mert vak voltam. Aztán egyszer csak elfogyott minden ereje, és az a szemét Dust eltalálta az oldalát... Ő összerogyott én pedig nem értem oda időben, és majdnem hagytam meghalni! Hogy lehettem ilyen szerencsétlen?!*
Miközben gondolkodott, magához ölelte Juviát, és amíg a vállait a sírás rázta, az alvó lánynak fogadkozott:
-Ha felébredsz, megesküszöm mindenre ami szent nekem, hogy soha többé nem hagylak cserben! Bármit megteszek amit kérsz, és olyan látványos lánykérest rendezek, amilyet az egész világ nem látott még, csak kérlek gyógyulj meg!
Az utolsó szó után gyengéden a lány forró ajkaihoz érintette a saját jég hidegjeit. Erre Juvia megmozdult. Gray annyira meglepődött, hogy azonnal megszakította a csókot, és pirulva törölte le arcáról a könnyeket. Nem sejtette, hogy a vízmágus az előbb öntudatlanul cselekedett, hiszen a lány teste szinte elviselhetetlenül forró volt, és minden apró hidegséget magához akart vonzani ami a közvetlen közelében volt.
***
Ez után Gray az elkövetkezendő huszonnégy órában nem mozdult el a lány mellől. Két dolog foglalkoztatta: Az egyik, hogy meg akarja újra csókolni a lányt, a másik pedig, hogyha Juvia felébred, és rájön a lopott csókra, akkor mindennek vége, mert a kapcsolatuk mostani állásában ez az akció inkább visszataszítónak, mintsem romantikusnak hatna számára.

Na csá! Itt is van a megígért fejezetetek, köszönöm a sok megtekintést. Ez egy hosszabb rész lett, mint általában, amiben csak az a furcsa, hogy amikor leültem írni, még pont az ellenkezője volt tervben. Nagyon jó nyarat kívánok, most egy hétig nem leszek elérhető, de ahogy megígertem jön a folytatás elsején! Ha tetszett, nyugodtan írjatok kommentet, és vote-oljatok, a kommentekre igyekszem majd válaszolni ahogy szűkös időm engedi.
A héten visegrádra megyek egy Harry Potter témájú szerepjátékos táborba. Ahogy kitalálhattátok nagy Hp-fan vagyok. Ha van rá igény szívesen elkezdenék egy ilyen témájú fanfictiont, esetleg ha valakit érdekel, szívesen írok beszámolót a táborról, de ez még csak elmélet.
Legyen szép napotok!^3^