*Drasztikus lépés kell... És már tudom is mit fogok csinálni*
Ezt azonban kigondolni sokkal könnyebb volt, mint kivitelezni. Lucy rengeteget próbálkozott eredménytelenül. Terve szerint egy kevés „Megigéz” italt csepegtet Gray poharába egyik étkezésnél, hiszen tudta, hogy a fiú nem fog magától beszélni.
***
Juvia végre boldognak érezhette magát. Bár néha még mindig kényelmetlenül érezte magát a kétlábon járó jégcsap közelében, egyre könnyebben,8 felszabadultabban nem vett róla tudomást, mióta a vonaton kiosztotta.        A munkát pedig különösen üdítő kikapcsolódásnak tartotta. Már egyátalán nem zavarta, hogy Gray is velük jött. Az egész helyzetet megpróbálta versenyként felfogni, és egyúttal bebizonyítani Graynek mit is veszített. Ebben nagy szerepet játszott a tény is, hogy most új eszközzel próbálkozott, hogy elfelejtse álmai jégmágusát.
*Nem is az zavar, hogy kvázi dobott, hanem a büszkeségem sérült. Ezért ez a sok fájdalom!* bizonygatta magának.
***
A munka eseménymentesen telt. A sötét mágusok akiket élve le kellett szállítaniuk a megbízóknak, meglepően könnyen befoghatóak voltak. Ez egyébként az iszonyatos túlerőnek volt köszönhető, de mivel Juvia a szokásosnál is többet adott bele minden harcba, ő a saját erejének tudta be a sikert.
***
Egy reggel aztán Lucy utolsó őrként keltette a társaságot.
-A mai az utolsó nap együtt... ha minden jól megy. Amíg ti aludtatok, újra átnéztem az anyagot amit az utolsó célpontról gyűjtöttem.
-Persze Luce... Megvárnád amíg felébredünk?-motyogta félálomban Gray.
Erre Juviának kipattant a szeme és a másodperc töredék része alatt felült. Rábámult Grayre, aztán Lucyra, majd megint vissza Grayre. Aztán annyira zavarba jött, hogy még a füle is elvörösödött, és mondott valami olyasmit, hogy neki sürgősen el kell mennie felöltözni. A szőke lány csak bámult utána...
***
-Istenem Juvia hogy lehetsz ekkora hisztérika?! Elvileg játszod a nagy jégtömböt  aztán te törsz ketté mikor neked jön a Titanic! Idióta!
Juviának szokásában volt magával veszekedni, mikor  egyedül érezte magát. Nem is sejtette, hogy Gray egy fa mögül hallgatja kétségbe esett monológját, s közben az eget átkozza, hogy nem tudja ebben a kiélezett helyzetben nem meglesni álomtestű társnőjét.
-Persze hogy Luce-nak hívja, régi barátok! De mi van ha több van köztük... Áhh az már úgysem érdekel engem, túlléptem Grayen, és...- Juvia hangja fokozatosan halkult, majd szipogni kezdett- Kit akarok becsapni? Igenis érdekel, Gray milyen lányokat becézget... Nagyon is érdekel...-hirtelen felragyogott az arca- De csak mert Graynek igenis szenvednie kell, úgy ahogy én tettem! Az lenne a normális, ha halálunkig utánam futna, és soha nem is érdekelnék más lányok!-bizonygatta félig-meddig magát is győzködve a vízmágus.
Graynek közben elege lett és vérzésig kellet harapnia a saját  ajkait, hogy ne szóljon vissza Juviának. Mivel úgy érezte eleget hallott, visszaballagott a táborba.
***
-Szóval a célpontunk Kagayama Dust, 27 éves homokmágus. A Winged Skull nevű sötét céh tagja. S-besorolású bűnöző. A specialitásai közé tartozik, hogy a homok a közelében olyan formát ölt, amilyet csak akar.
Juviának kuncogni támadt kedve, valahányszor Lucy törzsőrmester módjára ismertette az aktuális célpontot. Rendszerint csak ő és Lucy vették ezt komolyan, a fiúk vagy egymást ütötték alatta, vagy plusz 15 perc alvásidőként fogták fel az egészet.
-Mivel homok elemű, ezért a támadást a víz elemű mágusaink fogják vezetni. Egészen pontosan Juvia, MERT Ő LEGALÁBB ÉBREN VAN!!!!
Az utolsó üvöltés természetesen az alvó szekciónak szólt.
-Juvia, számítok rád, eddig is kiválóan szerepeltél, azt hiszem ezt a beképzelt pojácát egyedül is el tudnád intézni, de fő a csapatszellem!-mondta vidáman Lucy.
-Így egy kicsit hasonlítasz Erzára!-nevetett a kék hajú lány.
-Igyekszem...-pirult el a megszólított.
***
*Hogy történhetett ez?* töprengett magában csendes belenyugvással, és nem kevés kíváncsisággal Juvia. *Most meg fogok halni, de nem tudom hogyan. Csak arra emlékszem hogy az egyik pillanatban még sakkban tartom Dust-ot, a másikban pedig egy igazi gonosz mosoly kíséretében megrándul a keze. Én pedig most haldoklom, és annyi erőm sincs, hogy a testemet vízzé alakító mágiát fenntartsam, pedig az valamennyire megvédhetne ettől a pszihopatától. Egyébként nem is olyan rossz ez a meghalás-dolog! Olyan mintha elájulnék, csak nem elsötétül a világ, hanem kifehéredik... Az ki? Á, igazából nem is lényeges... De szép a szárnya... Ez nem lehet hogy... egy angyal! Mit csinál? Már nem látom... Mi történik? Vagy ez már nem is számít? Most fölém hajol...*
-Minden rendben Juvia ígérem, csak maradj velem!
*Miért sír? Ne sírj Tenshi-chan!*
-Jaj Juvia, lélegezz! Maradj velem!
*Már nem látom, csak a bársonyos hangját hallom... Valahogy ismerős...*
Juvia szeme hirtelen kipattan, és mielőtt visszasüpped az áldott öntudatlanságba, megmentője arcába bámul.
-Gray?!