Gyönyörű napos idő volt. A Fairy Hillsben Juvia Lockser egyik oldaláról a másikra fordult és félálomban győzködte magát, hogy érdemes felkelni. Legütősebb érvei közé tartozott, hogy ha felkel, elmehet a céhbe és láthatja a legszexibb jégmágust a földön. Amikor idáig jutott a gondolatmenetben, úgy ült fel, mintha áramot vezettek volna a testébe. A tenyerébe temette arcát.

*Ja, persze...* gondolta *Gray...*

Sokáig volt életének központja a fiú. Amikor véget ért a harc Magnoliában, úgy tűnt, hogy minden rendben van. Juvia azonban összetört. A csata előtt Gray megígérte neki, hogyha túllesznek a háborún, választ ad Juvia fel nem tett kérdésére. A hetek azonban csak teltek, és Gray szikráját sem mutatta annak, hogy választ akarna adni a lánynak az érzéseit illetően. Juvia reménykedett egy ideig. De ahogy a remény napról napra emésztette fel, úgy vált napról napra elutasítóbbá a fiúval.

Végül a vízmágus rászánta magát a cselekvésre. Felkelt, a szekrényéhez lépett, és mostanra megszokott öltözködési stílusának megfelelően választott ruhadarabokat. Kék haját két copfban hordta, és a végüket feketére festette ombre stílusban. Ami az ruháit illeti, gyökeres ellentétei voltak a szekrényében levő többi ruhadarabnak. Fekete-fehér holmikat hordott, amikor csak tehette, és a testéből a lehető legtöbbet mutatta a shortokkal, és mélyen dekoltált crop-topokkal. A mai napon egy fekete fűzőt választott, sötét shorttal, ugyanolyan színű háló-harisnyával, és rengeteg ezüstlánccal, amiket karkötőként, nyaklánckét és övként viselt. A szetthez felkapta a szintén fekete Martens-bakancsát, és a hasonló árnyalatú szegecses bőrkabátját.

*Tökéletes!* gondolta *Indulás!*

***
Eközben a céhben Lucy törte a fejét. Nem tetszett neki Juv stílusváltása, pedig tudta az okát. Egyszerre csak úgy villant be a fejébe a megoldás, mintha lámpát gyújtottak volna odabent.

-NATSU!!!-üvöltött keresztül a céhen- AZONNAL GYERE IDE!!!

-Mi van már?- szólalt meg mellette az említett, úgy téve, mintha fél perce nem a vetkőző hűtőt verte volna, mint mindig.

-Munkára megyünk!

-Melyikre?

-Amelyik elég nehéz ahhoz, hogy négyen kelljünk hozzá!

-Ki a másik kettő?

-Gray és Juvia!- suttogta titokzatosan a fiú fülébe Lucy.

-És azt mégis hogy akarod elérni?-kérdezte lemondóan Natsu- Gray még belemenne, nade Juvia? Láttad hogy néz ki mostanság? És ami a legdurvább, Graynek hívja Grayt! Nem Gray-samának, vagy hasonló!

Natsu nem tudta, hogy Gray is hallja őket. A jégmágusban hirtelen mintha eltört volna valami. Hetek óta érezte, hogy valami nincs rendben, de ahogy a társa kimondta, hirtelen világos lett, hogy Juvia távolságtartása a gond. Tudta, hogy elszúrta az esélyét a lánynál. Közben pedig halkan átkozta magát, hogy ilyen rosszul érzi magát csak amiatt, hogy egy szó elmarad a neve mellől.

Ekkor lépett be Juvia a céhbe. Közönbösen a küldetések falához sétált, és nézegetni kezdett a munkák között.

-Itt az idő a cselekvésre!-mondta Lucy- Te dumáld le Grayjel, én pedig megbeszélem Juvval!

Ahogy a tábla felé masírozott, elöntötte egy olyan fajta határozottság, amit már nagyon régen érzett utoljára.

-Hé Juvi!- szólította meg a lányt -Nincs kedved velem jönni munkára?

-Nem vagyunk csapattársak.- felelte a másik kedvetlenül.

-Kérlek Juvia! Olyan régen voltam lánnyal munkán! Natsuék teljesen kikészítenek! Két vihogó idióta, csak az egyik egy szárnyas macska pluszban!- rimánkodott Lucy.

Juvia halványan elmosolyodott. Nem indult jól a napja de egy kis kikapcsolódás a srácokkal mindig jobb kedvre derítette.

-Rendben.- mondta - Ha ezzel megmentelek...

-Köszi, imádlak!- ölelte meg Lucy olyan hévvel, hogy a két lány majdnem elesett. Juvia maga sem értette miért, elnevette magát.

-Vigyázz magadra!- szorította meg barátnőjét.

-Délután indulhatnánk is! Neked megfelel?

-Tökéletesen!- mosolygott Juvia és sarkon fordulva, egyik régi kedvenc számát dúdolgatva indult haza pakolni.

***
Délután kitűnő hangulatban, és hatalmas csomaggal indult meg a céhépület felé. Majd szétvetette az öröm, és az energia. Meglepve fedezte fel, hogy régi énje visszatért és mosolyogva üdvözölte. Szeretett boldog lenni, de egy ideje el felejtette milyen is az. Amikor a céh elé ért, boldogan látta, hogy társai várnak rá. Odarohant hozzájuk, és addig ölelte őket, amíg Happy ájultan nem ernyedt el a karjaiban. Erre is csak mosolygott.

-Indulhatunk?- kérdezte a föld legragyogóbb mosolyával.

-Nem egészen... Még várunk valakit.-felelte Lucy.

-Kit?- kérdezte Juvia, bár úgy érezte, senki nem tudná most elrontani a kedvét. Egy eshetőséggel azonban nem számolt.

-Engem.

Mikor meghallotta a hangot, úgy szállt el a felhőtlen jókedve, mint mikor egy léggömböt tűvel kipukkasztanak. Egy pillanatig nem hitte el, hogy az van itt akit gondolt. Sarkon fordult, és szembe találta magát a díszcsomagolású szemétládák királyával. Az arcáról lehervadt a ráfagyott mosoly.

-Szervusz Gray...-suttogta ellenségesen.