Miután kisiettem a szobámból, tudatosult bennem, hogy igazából teljesen felesleges volt a műveletem, ugyanis jó pár napig nálam fog lakni az említett. Bármennyire is haragszom rá, nem fogom magára hagyni, pedig most aztán igazán megérdemelné. Órákat ücsörögtem az udvarunkon lévő hintaágyon és szívtam magamba a D vitamint. Nem volt kedvem visszamenni a szobámba, magányt akartam és egy kicsit relaxálni, ami többé-kevésbé sikerült is. Anya egyszer kijött megkérdezni, hogy mi a helyzet, de annyival letudtam, hogy meditálok, szóval nem érek rá. Jó volt egy kicsit kiszellőztetni a fejem és órákon át semmire sem gondolni. Próbáltam nem Jiminen agyalni, de valahogy mindig ott lyukadtam ki, hogy még is ő volt gondolataim fő témája. Igazából próbáltam a szép emlékeinkre gondolni, nem a veszekedéseinkre és a hazudozásai, de ott volt bennem a félelem, hogy nem szeret már. Több mint fél éve vagyunk együtt, hamarosan háromnegyed éve ismerjük egymást, lehet megunt és már csak azért van velem, mert nem akar megbántani. Hasam görcsbe rándult ezekre a gondolatokra, hiszen én teljes szívemből szeretem és iszonyatosan fontos nekem. Tudom, hogy ez rettentően nyálas, de nem is tudom, mi lenne velem, ha szakítanánk.

Egészen addig agyaltam ilyenek, amíg be nem sötétedett már, így kénytelen voltam vissza menni a házba, mert már az idő is rendesen lehűlt. Meglepődtem, amikor a nappaliban találtam Jimint, anyát és apát is, de ahelyett, hogy bármit is szóltam volna, a szobámba siettem. Tisztában voltam azzal, hogy én voltam a témájuk és inkább nem is akarom tudni, hogy mikről beszélgettek pontosan. Becsuktam magam után az ajtómat, majd elterültem az agyán és beletemettem a fejemet a párnámba. Reménykedtem benne, hogy utánam jön az egyetemista és meg tudjuk beszélni a dolgokat, mert azért engem is rendesen bántott, hogy már megint haragban vagyunk, pedig azt hittem, hogy Youngjo után már minden rendben lesz, hát ezek szerint hatalmasat tévedtem. Ahogy sejtettem, pár perc múlva már nyílt is a szobám ajtaja, majd besüppedt mellettem az ágy. Jimin sóhajtott egy hatalmasat, miután helyet foglalt mellettem, de hosszú percekig még síri csend lepte el a szobát.

- Komolyan sajnálom, Jungkook - törte meg végül a már kissé frusztráló helyzetet. - Nagyon szeretlek és nem akarom, hogy azt érezd, hogy nem vagy fontos, illetve elég jó nekem. Így vagy tökéletes, ahogy vagy, és ezt szeretném, ha végre felfognád.

- Hogyan foghatnám fel, ha már megint hazudtál nekem? - kérdeztem, de nem mozdítottam a fejem, így szerintem nem sokat értett abból, amit mondtam.

- Aish, tudtam, hogy ez bánt a legjobban. Erre nem tudok neked mit mondani, Jungkook. Hazudtam és belátom, hogy nem kellett volna, de már megtörtént, nagyon sajnálom, de mi lenne, ha a jelenre koncentrálnánk?

- Szerinted ezek után tudok majd hinni neked? - fordítottam oldalra a fejem, tekintetünk pedig azonnal össze is találkozott.

- Jó lenne - motyogta, mire muszáj volt felhorkantanom.

- Jó lenne, ha nem hazudnál többet - mondtam makacsul, mire Jimin megforgatta a szemeit.

- Nem direkt hazudtam neked, csak... elbasztam és ennyi. Kérlek lépjünk már túl ezen. - váltott könyörgő hangnembe és olyan volt, mint aki mindjárt hisztizni kezd.

- Jó - mondtam, majd felültem az ágyban és karba tettem a kezeimet. - Miben hazudtál még?

- Nem hazudtam másban, esküszöm.

- Ne esküdözzél, mert lerúglak az ágyról és mehetsz vissza a kórházba - morogtam, mire Jimin szemei hatalmasra tágultak. Hát igen, nem csak őt leptem meg ezzel a kijelentésemmel, hanem saját magamat is.

- Inkább legyen még egyszer agyrázkódásom, minthogy ilyen legyél velem.

- Nem gondoltam komolyan, csak...

- Nem erre a kijelentésedre gondoltam - sóhajtott fel.

Némán ültünk jó pár percig, én a szőnyegemet tanulmányoztam, Jimin meg engem bámult. Nem akartam vele bunkó lenni, de még mindig bennem volt az az érzés, hogy nem vagyok elég jó neki, elvégre ez az első kapcsolatom, szóval lényegében nem tudom, hogy még is hogyan kellene viselkedjek, mert mindent ő mutatott meg nekem. Alsó ajkamat harapdálva vártam, hogy történjen valami, de úgy tűnt, hogy a mellettem ülő is pontosan ezt csinálja.

- Akkor elmegyek fürödni - keltem fel félig az ágyról, viszont Jimin megragadta a csuklómat és egy határozott mozdulattal az ölébe húzott.

- Most komolyan ezt fogod csinálni? - suttogta, mire zavartan megráztam a fejem.

Még mindig szorította a csuklómat, nekem pedig nem igazán volt kedvem már itt szenvedni, ezért nyomtam egy puszit a szájára. Meglepődött, gondolom azt hitte, hogy vérig sértett - ami lényegében igaz is -, de még sem tudtam rá haragudni úgy igazán.

- Ne haragudj rám, kérlek - simított végig arcom jobb oldalán hüvelykujjával.

- Nem haragszom, csak ne hazudj többet nekem, jó? Én is őszinte vagyok veled, ha mondjuk nem akarsz bemutatni a szüleidnek, akkor inkább közöld velem. Nem kell hazudoznod, mert tudtommal felnőtt férfi vagy már. - mondtam neki komolyan, mire bólintott egy aprót, szemeiben pedig komolyan látszódott, hogy mennyire sajnálja.

- Nem fogok többet hazudni!

- Remélem is - mosolyodtam el, majd örömmel fogadtam, hogy most ő hajolt az ajkaimra és csókolt meg.

Pólójánál fogva húztam közelebb magamhoz, hogy az eddigieknél is kevesebb távolság legyen közöttünk, ő pedig készségesen tette is, amit szerettem volna. Hosszú percekig becézgette ajkaimat, óvatos és szenvedélyes volt, én pedig ismét rájöttem arra, hogy mennyire szeretem őt. Ha nem hazudott volna nekem, akkor igazából minden a legnagyobb rendben lenne, szóval nagyon remélem, hogy most már komolyan összeszedi magát és őszinte lesz vele. Így hogyan bízzak meg benne a későbbiekben? Oké, lehet, hogy azt mondta, hogy másban nem hazudott, de már abban sem voltam biztos, hogy  igazat mondott. Egy kapcsolatban szerintem a legfontosabb a bizalom, viszont úgy érzem, hogy egyre jobban veszítem el a Jimin iránti bizalmam.

- Most már mehetek fürödni? - kérdeztem tőle egy apró mosoly kíséretében, amikor elváltunk egymástól.

- Hm, talán - villantotta ki fogait, én pedig megforgattam a szemeimet. - Nem mehetek veled?

- Hát, nem is tudom - játszottam el, hogy gondolkodásba estem. - Azt hiszem megoldható. Zuhanyozni vagy fürödni szeretnél?

- Inkább zuhanyozni - mondta, majd mindketten felkeltünk az ágyról.

Adtam neki egy váltó pólót és egy alsó nadrágot, majd közösen indultunk meg a fürdő felé. A biztonság kedvéért bezártam az ajtót, hiszen nem akartam, hogy esetleg ránk nyissanak anyáék, miközben nagyban tusolunk. Kaptam egy csókot a számra, amikor mindketten beálltunk a tusolóba, majd megengedtem a meleg vizet és hosszú percekig csak némán álltunk. Megkérdeztem Jimint, hogy hogy van a feje, de azt mondta, hogy most minden rendben és szerencsére már nem is fáj neki. Örültem neki, hogy nem lett komolyabb baja és, hogy már viszonylag jól is van, de akkor sem engedném még haza. Pár napot még biztosan nálam fog tölteni, ha akar, ha nem.

- Szeretlek - szólalt meg, mikor éppen tusfürdőt tettem az egyik szivacsra.

- Én is szeretlek - mosolyodtam el, majd odahajoltam hozzá, hogy megcsókoljam.

A kelleténél egy fokkal hosszabbra és szenvedélyesebbre sikerült, mint terveztük, de nem bántam, mert már igazán kívántam őt. Régen voltunk már úgy együtt, most pedig igazából semmi nem állt az utunkba - vagyis de, a szüleim. Végigvezette mindkét tenyerét a felsőtestemen, én pedig felszisszentem, hiszen hátam nekinyomódott a jéghideg csempének.  Nyakamat kezdte csókolgatni, majd fogai közé is csíptette néhol a bőrömet, belőlem újabb hangokat kiváltva.

- Szerinted kiengesztelhetlek valahogyan? - kérdezte, miközben még mindig puszilgatott.

- Lehetséges - nyögtem fel, amikor megéreztem kezét a farkamnál. - Nem is emlékszel a fogadásra, amit kötöttünk, igaz? - állítottam le a kezét, mire ő értetlenül bámult rám.

- Hogy mire?

- Yoongi és Hoseok együtt vannak. Mi meg fogadtunk, te azt mondtad, hogy csak kavarnak, én meg azt, hogy együtt is vannak. Aztán én nyertem és úgy egyeztünk meg, hogy akkor én irányítok.

- Mi a fasz - akadt ki teljesen Jimin, nekem meg muszáj volt felröhögjek reakcióján. Hát igen, a buliban én is hasonlóan reagáltam.

- Most azon vagy kiakadva, hogy Yoongiék együtt vannak, vagy azért, hogy vesztettél? - kuncogtam fel, mire közölte, hogy kiakadásának elsődleges oka Yoongi és Hoseok kapcsolata.

- Azt hiszem beszélnem kellene majd velük - motyogta, én pedig bólintottam egyet, mert én is szerettem volna ejteni velük pár szót.

- Szóval, mi lenne ha visszamennénk a szobámba és ott folytatnánk? - kacsintottam egy aprót, majd nyomtam egy puszit Jimin állára.

A lehető leggyorsabban megmosakodtunk, majd már vissza is mentünk a szobámba. Hála égnek anyáék már a szobájukba zárkóztak, lehet már alszanak is, így nagy valószínűséggel nem fognak minket megzavarni. Persze fent állt a veszélye annak, hogy esetleg meghallanak, de mindketten igyekszünk halkak lenni, akkor talán nem lesz semmi gond.

- Szeretem, amikor te irányítasz - szólalt meg Jimin, mikor visszaértünk a szobámba.

Elmosolyodtam, hiszen én is élveztem, amikor az volt, amit én akartam, de olyan sokszor erre azért még nem került sor. Bezártam az ajtómat, felkapcsoltam a karácsonyi égősort az ágyam felett, hogy azért még is legyen valamiféle fény a szobában, majd megkértem az egyetemistát, hogy feküdjön le az ágyam közepére. Némán tette, amit kértem, én pedig szinte azonnal fölé is másztam, majd átvetettem rajta a lábam és helyet foglaltam a hasán. Előszőr csak megcsókoltam, viszont nem engedtem neki, hogy irányítson - még ebben sem -, ezért én voltam az, aki elmélyítette azt. Csípőmet mozgatni kezdtem, hogy azért még se csak csókolózzunk, így kellően egymáshoz simultunk. Áttértem nyakára és nem féltem kiszívni azt, elvégre az én pasim, szeretném, ha ezzel mindenki tisztában lenne, még az a nyomorék Youngjo is. Elhajoltam tőle, majd beharapott ajkakkal húztam fel a pólóját, de csak addig, hogy szemeit eltakarja.

- Mit csinálsz? - kérdezte Jimin, mire egy hatalmas mosoly kíséretében közöltem vele, hogy játszadozok.

Két kezét - amik eddig hanyagul az ágyon feküdtek - a feje fölé csúsztattam, majd megkértem arra, hogy lehetőleg ne nyúlkáljon, mert most én irányítom. Ekkor megjegyezte, hogy neki kellene engem kiengesztelnie, nem fordítva, ami lényegében igaz is, de most már teljesen beleéltem magam és vagy kétezer elképzelésem volt, hogy még is mit szeretnék vele csinálni, ezért úgy egyeztünk meg, hogy hosszú még az éjszaka, majd engesztel később.

Felső testét leptem el apró puszikkal, néhol fogaimat és a nyelvemet is igénybe vettem, Jiminnek pedig határozottan tetszett, hogy ilyen aprólékos voltam, és nagyjából centiméterenként haladtam lefele. Nem akartam semmit elkapkodni, elvégre ráértünk. Még csak tizenegy múlt, én pedig egyáltalán nem voltam álmos, mert az adrenalin csak úgy áramlott a testemben, pedig még csak most kezdtem el puszilgatni.

- Eddig sosem értettem, hogy miért mondják azt, hogy ha le vannak takarva a szemed, akkor jobban kiélesednek az egyéb érzékszerveid, de azt hiszem egyet tudok érteni ezzel a kijelentéssel - kuncogott fel, amikor alhasához értem és ott leptem el apró puszikkal.

- Igen? - kérdeztem tőle, mire heves bólogatást kaptam válaszul. - Akkor jó.

- Hát ja - válaszolt, de a vége egy hangosabb nyögés lett, hiszen voltam olyan merész, hogy rámarkoltam férfiasságára.

Igazából én magam sem tudtam, hogy meddig merek majd elmenni, de a tőlem kapott alsójától még simán megfosztottam, utána pedig a szám, illetve kezem segítségével igyekeztem a legnagyobb örömet okozni neki. A reakcióiból ítélve sikerrel jártam, amiért nagyon büszke is lettem magamra. Letöröltem szám széléről az élvezetét, Jimin pedig teljesen kimerülve feküdt az ágyamon. Le akarta szedni a pólóját a szeméről, hogy lásson, de nem engedtem neki, hiszen még volt egy dolog, amit mindenképp véghez akartam vinni, most.

- Mit szólnál, ha másban is én irányítanék most? - suttogtam, hiszen időközben ismét fölé támaszkodtam, így a füleinél voltam, szóval felesleges volt hangosabban beszéljek, meg szerintem nem is lett volna hangom, ha ezt a kérdést akartam feltenni neki.

- Mire gondolsz? - kérdezte, én pedig beharaptam ajkaimat. Ezt még is hogyan kellene közöljem vele? Hogyan nyögjem ki, hogy most az egyszer felül szeretnék lenni, nem mindig alul.

- Hát, tudod... - motyogtam. - Felül szeretnék lenni.

- Felül? - kérdezett vissza, majd annak ellenére, hogy nem akartam, hogy levegye a pólóját a szeméről, még is megtette, így hamar ki is alakult kettőnk között a szemkontaktus.

- Mindegy, hagyjuk, ez egy rossz ötlet volt, sajnálom - motyogtam és már másztam is volna le róla, ha nem ragadja meg a csuklómat és húz vissza.

- Oké, legyél felül, Jungkook - mondta, majd nyomott egy hosszú csókot a számra, a szívem pedig heves dobogásba kezdett, ugyanis nem hittem el, hogy komolyan az fog történni, amire igazából már rég óta várok.