- Hogy mi? - kérdezett vissza Jihyun és Seungmin egyszerre, miután közöltem velük, hogy mi is a zseniális tervem.

- Miért, nem jó?

- De, csak totál nem rád vall - mondta Jihyun egy hatalmas mosoly kíséretében.

- Igaz? Nem is tudom, hogy hogyan jutott eszembe. - nevettem fel zavaromban. - De, akkor lehet róla szó, hogy segítetek? Mert én nem akarok még beszélni vele.

- Persze! - vágták rá ismét egyszerre, én pedig nagyon hálás voltam nekik.

- Szóval lényegében közöljük vele, hogy harcoljon érted? - kérdezte Seungmin, mire bólintottam egyet.

- Ne mondjátok neki konkrétan, hogy mit kellene tennie, csak utaljatok rá. Például nagyon szeretem a rózsaszín rózsákat és a merci csokit is. Meg azt is szeretem, ha bókolnak nekem. - kacsintottam egy aprót, mire mindhárman felnevettünk.

Nem tudom, hogy még is honnan gyűjtöttem ekkora bátorságot, de komolyan tetszik az ötlet, miszerint kicsit megleckéztetem Jimint. Egész délután azt vártam, hogy írjanak már, mert kíváncsi voltam, hogy még is mi történt, de csak este hét körül küldött bármiféle életjelet Jihyun. Elmesélte hangüzenetekben, hogy mi is történt, én pedig alig bírtam ki, hogy ne visítsak fel, mert Jimin belement. Rohadtul azt mondta, hogy bármit képes lenne megtenni azért, hogy visszaszerezzen, a szívem pedig majd kiugrott a helyéről, mert nagyon jól esett, hogy ezt mondta. Kicsit paráztam tőle, hogy kineveti majd Seungminéket és közli, hogy nem ér meg neki ennyit ez az egész, de ezek szerint komolyan fontos voltam - és lehet, hogy még mindig az vagyok - neki és ez annyira jól esik. Ajkaimat harapdálva hallgattam újra vagy ötször a beszámolót és még mindig nem akartam elhinni, hogy még cirkuszba is képes lenne elvinni, pedig azt a fiúk csak viccből mondták. Viszont, bármennyire is nehéz lesz, nem adhatom be rögtön a derekam, mert úgy nem lenne annyira élvezetes, szóval jó lenne, ha jó sokáig kibírnám.

Végre tudtam aludni az éjszaka, több mint egy hét után először és végre nem sírtam elalvás előtt, hanem mosolyogtam, mint valami őrült. Még mindig fájt, hogy Jimin így átvágott és még mindig megalázva érzem magam, de kezdtem úgy érezni, hogy talán tényleg érez irántam valamit, ha nem is szeret. Nagyon remélem, hogy kvittek leszünk ezután a "kihívás" után és talán minden a régi lesz. Nagyon szeretném, hogy minden olyan legyen, mint amilyen abban a két hétben volt. Mindennél jobban vágyom rá az a helyzet.

Másnap egy fokkal kialudtabb voltam, mint hétfőn, hiszen most nagyjából nyolc órát aludtam, nem kettőt. Viszonylag nyugis volt a nap, mondjuk nem számítottam arra, hogy egyik szünetben Minyoung és még pár lány Jiminről fog kérdezősködni. Elvileg látott minket Jihyun, amikor nagyban ölelkeztünk, ezért azt kellett nekik hazudjam, hogy minden rendben van velünk. Kár, hogy ők csak egy ölelésről tudtak, arról nem, hogy éppen bőgtem és közel voltam ahhoz, hogy rosszul legyek. Szerencsére elmaradt az utolsó óránk, így egy órával hamarabb értem haza. Szemeim hatalmasra tágultak, amikor a bejárati ajtó előtt megpillantottam egy hatalmas csokor rózsaszín rózsát. Szám elé tettem a kezem és nem hittem el, hogy Jimin komolyan megtette. Én azt hittem, hogy csak viccel ezzel az; értem megtenne mindent dologgal, de ezek szerint nem.

" Tizennégy darab rózsaszín rózsa, hiszen ennyi ideig lehettem a világ legboldogabb embere.
Sajnálom és nagyon hiányzol. "

Hiába nem volt aláírva, tisztában voltam vele, hogy még is ki küldte. Beharapott alsó ajkakkal léptem be a házba, kezemben a kosárral és a Jimintől kapott rózsákkal. Anya kérdőn pillantott rám, amikor váza után kezdtem kutakodni, majd amikor meglátta a virágokat, még jobban meg volt zavarodva. Azt mondtam neki, hogy nem tudom, hogy kitől kaptam, de a rózsaszín rózsák a kedvenceim, ezért örülök neki nagyon. Tudtam, hogy nem hiszi majd el, de szerencsére nem kérdezősködött tovább, hanem ment vissza a konyhába. Lefotóztam, majd be is küldtem a csoportba, ahol Jihyunnal és Seungminnel vagyok benne.

Jihyun
Na ne bassz fel

Seungmin
KOMOLYAN KÜLDÖTT?

Jungkook
Igen és meghaltam

Jihyun
Jó sokáig fog tartani ez a
"móresre tanítom Jimint"
projekt.

Jungkook
Nem fogom beadni a derekam
14 szál rózsától, plusz egy cuki
üzenettől, nyugalom

Jihyun
Ma még virág, holnap csoki,
aztán meg elvisz komolyan
cirkuszba

Seungmin
Azon nagyon nevetnék

Jungkook
Hát még én XD

Jihyun
Ezek szerint sikerült
rendesen elcsavarnod
a fejét.

Jungkook
Hát ja, vagy nem...

Seungmin
Még mindig nem hiszed
el, hogy szeret? Really?

Jungkook
Nem tudom, hogy mit kellene
higgyek, az a baj.

Jihyun
Semmit, mert hinni a templomban kell.

Jihyun
Jiminnek kellesz, ez már
nyilvánvaló

Jihyun
Ergo tetszel neki, ergo szeret

Jungkook
Reménykedek benne:)

Seungmin
Szólj, ha cirkuszba mentek 😂

[...]

Már akkor láttam, hogy van egy doboz, amikor kiszálltam Jihyun kocsijából. Volt olyan aranyos, hogy haza dobott másnap suli után. Persze muszáj volt megjegyeznie, hogy már most totál megbocsájtottam Jiminnek, ezért nem is értette, hogy mi ennek az egésznek a lényege, de nem is kellett neki. Izgatottan guggoltam le a dobozka mellé, majd elmosolyodtam, amikor egy doboz merci csokit pillantottam meg.

" Tudom, hogy egy doboz csokival nem oldok meg semmit, de azt is tudom, hogy nagyon szereted a merci csokit. Merci, hogy vagy nekem... "

Sóhajtottam egy hatalmasat, amikor az utolsó sort olvastam. Elfogott a rossz érzés, hogy nem kellene játszanom az érzéseivel, mert így olyan, mintha kihasználnám, pedig erről szó sincs. Ő használt ki engem, én csak megleckéztetem, hogy többet ilyen még csak eszébe se jusson. Kíváncsi voltam, hogy holnap még is mi fog a bejárati ajtó előtt várni, ha hazaérek.

- Úgy látom, valaki nagyon udvarol neked - mosolyodott el anya, amint beléptem a házba.

- Igen - hajtottam le a fejemet, hogy elrejtsem mosolyosomat.

- Jimin talán? - kérdezte, mire megvontam a vállaimat.

- Szerintem nem.

- Nem vagytok már jóban? Csak mert idén még nem is járt nálunk. - pillantott rám.

- Sokat kell tanulnia - hazudtam neki az első dolgot, ami eszembe jutott.

- Igaz, elvégre egyetemista - bólintott egyet, majd magamra is hagyott a doboz merci csokival, amit mindjárt meg is kezdek.

El szerettem volna mindent mondani anyának, de még sem mertem. Nem akartam, hogy megutálja Jimint, hiszen eddig annyira kedvelte őt. Szóval lehet, hogy nem is fogja megtudni a szilveszteri dolgot, bár tisztában vagyok vele, hogy nagyon kíváncsi és még mindig aggasztja, de még sem éreztem azt, hogy ki kellene tálaljak neki.

Csütörtökön egy plüss mackó várt a bejárati ajtónk előtt, pénteken ismét merci csoki, csak most szív formájú volt a doboza, nem sima téglalap. Szombaton egy bokalánc - hiszen karkötőket és nyakláncokat nem húzok, mert megunom vagy elfelejtem felvenni magamra -, amin egy "J"" betű díszelgett, csillogó kövekkel kirakva. Vasárnap pedig egy boríték hevert az éjjeliszekrényemen, gondolom anyáék reggel megtalálták és mivel rajta van a borítékon, hogy Jungkooknak, így voltak olyan aranyosak és felhozták nekem. Hosszú percekig csak bámultam és bátorságot gyűjtöttem, hogy kinyissam. Nem tudom, hogy mi vár majd rám, de már az eddigi ajándékoktól is kikészültem, szóval előre félek, hogy mit írt nekem.

" Nem tudtam, hogy hogyan is fejezhetném ki bocsánatkérésem írásban, ezért arra jutottam, hogy leírom százszor, hogy Nagyon sajnálom ami történt és nagyon remélem, hogy ezek után hajlandó leszel velem szóba állni, mert hiányzol "

És komolyan leírta százszor ezt a hosszú mondatot. Nem hittem el, hogy komolyan megcsinálta. Emlékszem, hogy általános iskolában az irodalom tanárom volt ilyen. Aki rossz volt az óráján, annak ötvenszer le kellett írni valami rohadt bonyolult mondatot, aki nagyjából négy oldalt el is foglalt. Viszont az, hogy Jimin ezt leírta ennyiszer, azt mutatta, hogy valóban megbánta. Két hete volt a szilveszteri buli, de nekem még is olyan, mintha hónapok teltek volna el azóta. Borzasztó, hogy milyen lassan telik az idő, amikor az ember nem boldog és szenved. Ezért is határoztam el, hogy írok Jiminnek messengeren, mert már nem bírtam. Muszáj volt beszélnem vele és jelenleg az sem érdekelt, hogy még húzni akartam egy kicsit az agyát.

Jungkook
Otthon vagy?

Jimin
Igen, miért?

Jungkook
Átmehetek? 😅

Jimin
Most? Nagy rumli van,
de gyere persze. Ne
menjek el érted?

Jungkook
Nem kell, apa majd
elvisz

Jimin
Rendben, akkor
várlak 😊

Jungkook
Sietek

Jimin
😁😁😁😁😁

Elmosolyodtam, amint megláttam a sok emojit, amit küldött. Azonnal kikeltem az ágyból és a lehető leggyorsabban elkészültem, mert minél hamarabb Jiminnél szerettem volna már lenni. Meg akartam vele beszélni a dolgokat és át szerettem volna ölelni, majd egy jó mély levegőt szívni és beteríteni a tüdőmet tipikus illatával, amit imádtam. Az sem érdekelt jelenleg, hogy a hajam sem akart úgy beállni, ahogy én szerettem volna, sőt jelenleg az sem érdekelt volna, ha pizsamában kellett volna átmenjek Jiminhez. Apáék nem igazán értették, hogy miért szeretnék vasárnap tizenegykor átmenni hozzá, de szerencsére nem ellenkeztek és nem faggatóztak, szóval nem kellett újabb hazugságokat kitaláljak. Apa azt mondta, hogy hívjam, ha jönni kell értem, mert mára nincsen semmi terve, szóval szívesen elvisz és haza is hoz. Nem tudtam, hogy meddig maradok majd Jiminnél, lehet egy óra, lehet egész nap ott leszek, ez majd kiderül, ha végre odaérek már hozzá. A tíz perces kocsiút most két órának tűnt, hasam olyan szinten görcsölt, hogy nehezemre esett nem összegörnyedni, arról nem is beszélve, hogy mennyire izzadtak a tenyereim. Amikor apa lefékezett, egy mosoly kíséretében szálltam ki a kocsiból, majd a kaputelefonhoz rohantam.

- Igen? - szólt bele Jimin a telefonba, mire vennem kellett egy mély levegőt, ugyanis kezdtem rosszul lenni, annyira paráztam.

- Én vagyok - szólaltam meg, de választ nem kaptam, helyette az ajtó zúgása jelezte, hogy bemehetek. Na, most legyél bátor Jeongguk!