Felnyögtem, amikor meghallottam az ébresztőm hangját. Nem akartam felkelni, még aludni szerettem volna, de tudtam, hogy délre haza kell érjek, ezért megerőltettem magam és kitapogattam, hogy hova is tettem hajnalba a telefont, amikor hazaértünk a buliból. Miután sikeresen kinyomtam az ébresztőt, visszatemettem a fejem a puha párnába.

- Hány óra? - szólalt meg Jimin, én pedig benyögtem, hogy nem tudom.

Hirtelen arra sem emlékeztem, hogy hányra állítottam be az ébresztőmet, de egyszerűen nem volt erőm megnézni, sőt a szemeimet is nehezemre esett nyitva tartani. Már majdnem visszaaludtam, amikor Jimin belepuszilt a fülembe.

- Fel kellene kelni, mert anyud engem fog kinyírni, ha nem érsz haza időben - suttogta a fülembe, mire szembe fordultam vele és összegyűjtöttem az erőt, hogy rá pillantsak.

Szerencsére nem volt nagyon világos a szobában, éppen hogy fel voltak húzva a redőnyök, de tökéletesen kirajzolódott Jimin alakja és a közelség miatt arcát is tisztán láttam. Mellettem könyökölt és úgy nézett le rám, én pedig csak feküdtem, mint valami szardarab és eszemben sem volt megmozdulni, mert olyan kényelmes volt. Plusz magamat ismerve biztosan szét fog menni a fejem és hányingerem lesz, hiszen azért ittam pár pohár sört este.

- Szerintem hozok neked vizet, meg gyógyszert - simított végig arcomon, mire bólintottam egyet.

Kikelt az ágyból és csak ekkor vettem észre, hogy egy alsónadrágon kívül semmi sem fedi a testét. Már a gondolattól is zavarba jöttem, hogy esetleg történt valami közöttünk az éjszaka? Sajnos nagyon homályosan dereng, hogy hogyan jutottunk haza, de valami olyasmire emlékszem, hogy a liftben konkrétan rámásztam Jiminre. Mentségemre szóljon, hogy az alkohol miatt tettem, meg igazából nem is vagyok annyira biztos benne, szóval lehet ilyen nem is történt. A hátamra fordultam és ekkor tudatosult bennem, hogy az én felső testem is teljesen csupasz. Behunytam a szemeimet és elmondtam hat imát azért, hogy ha rákérdezek Jiminnel, hogy mi volt, ne azt közölje, hogy lefeküdtünk. Mármint oké, hogy egyszer majd eljutunk odáig is, de emlékezni is szeretnék az első alkalomra, plusz nem hinném, hogy egy hét után kellene megtörténnie.

- Mennyire emlékszel az estéből? - vigyorgott Jimin, miután visszatért valami rózsaszín gyógyszerrel és egy pohár vízzel.

- Hát, a bulira emlékszem, a sörpongra is, viszont utána teljes sötétség. Ugye nem csináltam semmi hülyeséget? - ültem fel az ágyon, de ebben a pillanatban belenyilallt a fejembe a fájdalom, ezért felszisszentem. - Basszus.

- Ezt vedd be, reméljük hamar hatni fog - mondta, én pedig bólintottam egyet és kezembe vettem a gyógyszert és a vizet. - Nem hagytam, hogy bármiféle hülyeséget csinálj, nyugi.

- Csókolóztunk a liftben? - kérdeztem, mire bólintott egyet.

Lesütöttem a szemeimet és beharaptam alsó ajkaimat. Lehet jobban járnék, ha nem kérdezősködnék tovább, de nagyon kíváncsi lettem, hogy még is mit műveltem le részegen. Megkértem, hogy mondjon el mindent, ami azután történt, hogy elhagytuk a buli helyszínét. Felkuncogott, majd mondta, hogy ehhez le kell ülnie, mert történt egy-két dolog.

- Igazából először hazaszállítottam Seungmint, Namjoont és Taehyungot, addig te aludtál az első ülésen. A bajok ott kezdődtek, amikor megérkeztünk a panelházam elé és felkeltettelek. Azt mondtad, hogy nagyon rosszul érzed magad és mindjárt hányni fogsz, ezért vagy fél órát vártunk az egyik fa tövében arra, hogy hányj, de ez szerencsére nem történt meg. Kellően szarrá fagytunk mindketten, ezért megtárgyaltuk, hogy nem fogsz hányni és mehetünk fel. Arra egyáltalán nem számítottam, hogy konkrétan rám veted magad, amikor becsukódik a lift ajtaja, de élveztem. - húzta féloldalas mosolyra az ajkait, mire zavaromban beletúrtam a hajamba. - Viszont miután kiléptünk a liftből, kijött belőled minden, aminek ki kellett és hát utána meg kidőltél. Remélem nem gáz, hogy levettem rólad a ruháidat, mert lehánytad és nem akartam, hogy úgy aludj el. Majd kimosom őket, csak éjszaka nem akartam ezzel szenvedni.

- Jézusom, én... én nagyon sajnálom - temettem arcomat a tenyereimbe. - Én nem akartam ennyire kiütni magam.

- Igazából jót szórakoztam rajtad, szóval nem kell bocsánatot kérj. Meg szerencsére nem hozzám hánytál be, hanem a lifthez, azt meg nem én takarítom. - mondta vidáman.

Örülök, hogy legalább ő jól szórakozott és emlékszik a dolgokra. Bármennyire is vissza szeretnék emlékezni a dolgokra, a liftben történteken kívül semmi sem rémlik. Nagyon zavarban éreztem magam, nem szerettem volna ennyire lejáratni magam Jimin előtt. Gáznak tartottam magam és legszívesebben elástam volna magam, jó mélyre.

- Szeretnéd, hogy elmeséljem a sztorit, amikor lehánytam apát? - kérdezte, mire ujjaim között kikukucskáltam és rá pillantottam, hogy most komolyan mondta-e, amit mondott. - Igen, jól hallottad. Nekem is vannak ám hányós sztorijaim.

- Lehet kíváncsi vagyok rá - motyogtam még mindig a tenyereimbe.

- Igazából egy buliból hozott haza, én meg kicsit be voltam állva és segg részeg voltam. Mondtam neki, hogy nem jó ötlet kocsiba üljek, de ő erősködött, hogy nem lesz semmi baj, öt percet kibírok. Aha, nagyjából egy utcát mehettünk, amikor is éreztem, hogy hányni fogok. Közölni akartam vele, hogy álljon meg, csak hát végül meggátoltak benne. - mesélte, bár a hangos nevetésétől volt, amit nem is tisztán hallottam.

- És mit szólt? - kuncogtam fel.

- Egy hét szobafogság, meg rohadt mérges volt rám és elhordott mindennek, de pont valamelyik nap hoztam fel ezt a témát családi kajánál és most már ő is csak nevetni tudott a történteken. Szóval ja, nem mondom, hogy normális, meg helyes, ha hányásig iszod magad, de néha te is megteheted, hogy elengeded magad és jól szórakozol.

Bólintottam egyet, mert tényleg nagyon jól éreztem magam este, mondjuk egy darabig biztosan nem fogok inni és a bulikat is offolni fogom. Az órára pillantottam, de még az ütő is megállt bennem, amikor megláttam, hogy hét perc múlva dél lesz.

- Úristen Jimin, nekem délre otthon kell lennem! - pattantam ki azonnal az ágyból és kicsit sem törődve azzal, hogy fejem majd szét hasadt, felrángattam magamra a farmeromat és a pólómat is, ami a táskám aljába volt gyűrve.

- Eldoblak, de sajnos nem ígérhetem, hogy pontosak leszünk - kelt fel ő is az ágyból, majd egy perc múlva már ő is felöltözve tért vissza.

Öt perccel dél után indultunk el, én pedig már készítettem magam arra, hogy anya rendesen le fog baszni, amiért késtem. Hálás voltam, amiért Jimin hazadobott, terveim szerint busszal jöttem volna haza és csak reménykedni tudtam abban, hogy egy rendőr sem látta, hogy majdnem százzal száguldottunk egészen a házunkig.

- Nagyon szépen köszönöm ezt a hétvégét - fordultam Jimin felé, amikor már az utcámba értünk.

- Remélem jól érezted magad. Mondd azt, hogy dugó volt, ezért késtél. - mosolyodott el, mire bólintottam egyet, mert tetszett az ötlet.

- Nagyon jó volt - adtam egy gyors csókot neki, majd kezembe vettem a táskám és már ki is pattantam a kocsiból.

- Majd beszélünk - mondta, mielőtt még becsuktam volna a kocsi ajtaját.

- Oké - mosolyodtam el, majd már indultam is a ház felé.

Már éppen nyitottam volna a bejárati ajtót, mikor az kinyílt és apával találtam szemben magam.

- Hát téged is látni? - kérdezte, látszólag ő nem volt mérges rám.

- Nagyon sajnálom, hogy késtem, csak dugóba keveredtünk - hazudtam, majd le is vetettem magamról a kabátomat, a táskámat a kanapéra dobtam és anya keresésére indultam.

- Remélem tudod, hogy egy darabig nem mész sehova Jeongguk - üdvözölt anya, amint beléptem a konyhába.

Lesütöttem a szemeimet és bólintottam egyet. Számítottam rá, hogy valami ilyesmi reakciója lesz, de neki is elmondtam azért, hogy a dugó miatt késtem. Erre csak azt reagálta, hogy akkor hamarabb kellett volna elindulni. De hát nem tudhattam, hogy dugóba keveredünk. Ja, hogy nem is keveredtünk abba? Az már egy más kérdés.

- Egyébként milyen volt a hétvégéd? - kérdezte apa, miután mindhárman az asztalnál ültünk már.

- Nagyon jó volt - mosolyodtam el.

- Megint buliban voltál?

- Igen, de ez most más volt, mint a többi. Egyetemi buli volt és nagyon bejött. - mondtam őszintén.

- Jajj, az egyetemi bulik. A világ egyik legjobb dolgai közé tartoznak. - vigyorodott el apa és nagyon örültem, hogy ilyen pozitívan állt a dolgokhoz.

- Ott találkoztunk először mi is - szállt be anya is a beszélgetésbe.

- Vicces, mert szó szerint egymásba estünk, már az első találkozásunk során.

Mosolyogva hallgattam, ahogy apáék már vagy századjára mesélik el nekem, hogy hogyan találkoztak egymással először, de nem bántam, mert addig sem rólam kérdezősködtek és nem kellett Jiminről meséljek nekik. Bár volt egy olyan érzésem, hogy anyával még egyszer fogok a hétvégéről beszélni, de ezzel még ráérek, igyekszem nem túl komplikálni a dolgokat, mert szerencsére mindketten nagyon megértőek.