Mindenre számítottam, csak arra nem, hogy túrázni megyünk mínusz negyvenkettő fokban. Amikor a kocsiban ezt közölték velem anyáék, majdnem kinyitottam az ajtót is kigurultam az autópályára. Nem értettem, hogy ez honnan jött nekik, de végül anyából kibukott, hogy mostanában nagyon stresszes vagyok és, hogy a túrázás elvileg megnyugtatja az embert. Apa erre közölte, hogy először jógázni akartak elvinni, de tudták, hogy onnan visítva rohannék ki. Igaz, szerintem tényleg ezt csináltam volna, na mindegy.

Szerintem nem meglepő, ha azt mondom, hogy másnap reggelre úgy megfáztam, hogy nem, hogy suliba nem volt erőm menni, még az ágyból sem tudtam kikelni. Nem győztem anyáéknak nyafogni, hogy simán elmehettünk volna mondjuk valami termál fürdőbe vagy masszázsra, mert szerintem az is kellőképpen ellazított volna, de nem, ők túrázni szerettek volna menni. Így hát hétfőn otthon maradtam és egész nap az ágyat nyomtam és elkezdtem egy új animét. Egy százas csomagot simán elhasználtam zsepiből nagyjából fél nap alatt és az sem segített a helyzeten, hogy a torkom is fájni kezdett. Délután átjött Jihyun és Seungmin, elhozták nekem a leckét, de látva, hogy mennyire ki vagyok az élettől, már nem is annyira törődtek a bepótolni valókkal. Természetesen nem bírták ki, hogy ne kérdezzenek rá Jiminre, én pedig elmondtam nekik, hogy hazudott a koráról. Mindketten kiakadtak, hiszen nem gondolták, hogy négy évet letagad, na meg nem néz ki többnek húsznál. Utána meg jött a kérdés, hogy mi van közöttünk.

Kavarunk? Barátság extrákkal?

Az a poén, hogy én magam sem tudom és Jimin sem. Kijelentette, hogy nem akar kapcsolatot, de még is megcsókolt mielőtt eljöttem volna tőle. Annyira nem értem, hogy mi jár a fejében és annyira meg szeretném érteni. Jihyunék szerint rá kellene kérdezzek kerek perec, hogy szerinte mi van és, ha nem ad választ vagy esetleg nem normális választ ad, akkor hagyjam a fenébe. Oké, ezt így könnyű mondani és rá is bólintottam, de azért kíváncsi leszek, hogy élesben miként fogok reagálni, ha ismét nem tudom lesz a válasza.

Miután Seungminék elmentek, folytattam az animét és már majdnem végeztem is a huszonnégy résszel, amikor ismét kopogtak az ajtómon. Azt hittem, hogy anya vagy esetleg apa ért haza, de amikor megpillantottam Jimint, szemeim hatalmasra tágultak. Hogy kerül ide? És még is hogyan jutott be egyáltalán a házba?

- Jesszus, te tényleg rendesen megfáztál - sóhajtott fel Jimin, majd beljebb jött a szobámba és mellém dobott egy újabb százas zsepit.

- Köszönöm. Hát te? Hogy jutottál be? - kérdeztem, mire mosolyogva megvonta vállait.

- Apuddal egyszerre értünk ide és volt olyan rendes, hogy beengedett - ült le az ágyam szélére. - Mit nézel? - hajolt a laptopomhoz.

- Stein's Gate.

- Nézhetem veled? - kérdezte, mire szemöldökeim a homlokom tetejére szaladtak. - Vagy nem fogom már érteni?

- Nem szeretném, hogy elkapd tőlem a meg... - kezdtem el, csak időközben tüsszentettem egyet, így muszáj volt kifújni az orrom és félbehagyni a mondanivalóm.

- Erős az immunrendszerem - kacsintott egyet, majd szó nélkül behuppant mellém az ágyba és még a takaróm alá is bebújt.

- Nagyjából két rész maradt még, szóval szerintem nem nagyon fogod érteni - motyogtam zavartan, majd ismét egy zsepiért nyúltam, hogy kifújjam az orrom.

- Nem baj - mondta, majd el is indította az animét.

Nem tehetek róla, de amikor az utolsó részhez értünk, szemeim ólom súlyúakká váltak és nehezemre esett olvasni a koreai feliratot. Nem kaptam levegőt, iszonyatosan fáztam és aludni szerettem volna. Csak egy pillanatra hunytam le a szemeimet, viszont amikor felkeltem, akkor már sötét volt kint. Riadtan ültem fel az ágyon, a laptopom az asztalomon volt összecsukva, ahogy magam mellé pillantottam, megláttam Jimint, ahogy ő is húzza a lóbőrt. Elmosolyodtam, amikor motyogott valamit, majd átfordult a hátára, viszont az idill pillanatot hamar megzavartam azzal, hogy tüsszentettem egyet, ezzel sikeresen felkeltve őt.

- Bocsánat - motyogtam, majd már nyúltam is a zsebkendőért, hogy kifújjam az orrom.

- Semmi baj - ásított fel. - Hány óra?

- Hat lesz nem sokára - néztem meg a telefonomon.

- Jól elaludtunk - nevetett fel, majd beletúrt a hajába. Eléggé szexire sikeredett ez a mozdulata.

- Honnan tudtad, hogy beteg vagyok?

- Vannak forrásaim - villantotta ki fogait, mire én csak megforgattam a szemeimet. - Igazából Jihyun mondta. Azt mondta kérdezni akarsz tőlem valamit, szóval toljam át a képem.

- Az a.... - motyogtam és már most tudtam, hogy ha legközelebb meglátom, akkor jól tarkón kell majd csapnom ez miatt.

- Szóval, mit szerettél volna kérdezni? - ült fel ő is az ágyban, mire én jobbnak láttam, ha az ágyneműt kezdem tanulmányozni.

- Szóval, hogy... izé - beszéltem össze-vissza és egyszerűen nem tudtam semmi értelmeset kinyögni.

- Az úgy jó - nevetett fel, én pedig még lejjebb hajtottam a fejem. - Na, mondd, Jungkook - csúszott közelebb hozzám.

Az állam alá nyúlt és a lehető legóvatosabban felemelte a fejem, így tekintetünk azonnal találkozott. Nyeltem egy aprót és imádkoztam, hogy csak most ne tüsszentsek, mert egyáltalán nem akartam arcon köpni szegényt.

- Te akarsz tőlem valamit? - kérdeztem meg végül, mire egy pillanatra teljesen lefagyott, utána viszont felfelé görbültek ajkai. - Mert azt mondtad, hogy nem akarsz kapcsolatot, utána viszont megcsókoltál, szóval most össze vagyok zavarodva és... - fakadtam ki, de ő félbeszakított azzal, hogy mutató ujját a számra helyezte, ezzel belém fojtva a szót.

- Akarok tőled valamit, Jungkook - szólalt meg, látszólag jót szórakozott a zavaromon. - Igazából téged akarlak - hajolt közelebb hozzám, ezzel teljesen meglepve engem.

Nem is volt esélyem válaszolni neki, mert ujja helyét ajkai vették át, de csak egy apró puszit kaptam a számra, hiszen orromon alig kaptam levegőt, így szerintem megfulladtam volna, ha most csókolózni kezdtünk volna.

- De azt mondtad, hogy... - kezdtem el, de ő ismét belém fojtotta a szót, azzal, hogy megint puszit nyomott a számra.

- Nem érdekel, hogy mit mondtam Jungkook. Gondolkoztam és azt szeretném, hogy a barátom legyél és, hogy megpróbáljuk együtt.

Először fel sem tudtam fogni, hogy miket mondott, szavai visszhangoztak a fejemben és szerintem a számat is eltátottam, annyira meglepődtem. Jimin együtt akar lenni velem? Jimin járni akar velem? Park rohadt helyes Jimin azt mondta, hogy ki szeretné próbálni velem, együtt?

- Mit gondolsz? - kérdezte, miután hosszú percekig csak némán bámultam rá és tátogtam, akárcsak egy hal, mert nem tudtam megszólalni.

- Én totál benne vagyok - bólintottam végül, bár még mindig nem tudtam teljesen felfogni a történteket.

- Komolyan? - villantotta ki fogait, én pedig heves bólogatásba kezdtem. - Na, gyere ide - húzott vállamnál fogva közelebb magához és szorosan átölelt.

Nem igazán kaptam már levegőt, de jelen pillanatban nem is tudtam ezzel törődni, mert fejemben az előbb történtek ismétlődtek meg és sírni akartam az örömtől. Tizenhét év után végre megtalál a boldogság? Eszem ágában sem volt elengedni Jimint, viszont egy újabb tüsszentés miatt muszáj volt, mert nem szerettem volna megfertőzni. Bár, ha a mai nap után nem sikerült megfertőznöm, akkor az immunrendszere valóban eléggé erős.

Anya sikeresen megzavarta az idill pillanatot, szerencse, hogy éppen az orromat fújtam és nem akkor jött be, amikor puszit kaptam Jimintől. Illedelmesen haza küldte Jimint, mondván, hogy pihennem kellene, mert így sosem gyógyulok meg. Megbeszéltük, hogy amint tud ismét meglátogat, de én mondtam, hogy majd inkább akkor jöjjön csak, amikor már teljesen egészséges leszek, mert komolyan nem akartam, hogy ő is lebetegedjen.

Miután visszamentem a házba, anya és apa is kérdőre vont, hogy még is ki volt ez az idegen és miért töltött nálunk majdnem öt órát. Mondtam, hogy ő Jimin, persze ez apának semmit sem mondott, de anyának egyből leesett és egy 'majd még beszélünk erről' pillantással díjazott engem, én pedig már előre készítettem magam, hogy konkrétan ki fog vallatni engem. De nem bántam, örültem, hogy érdeklődik irántam, még ha nem is szándékoztam neki mindent elárulni. Miután lefürödtem, írtam a fiúknak, hogy azt hiszem összejöttem Jiminnel, mire csoportos videóhívást indítottak és konkrétan úgy viselkedtek, mint valami tini lányok. Szerintem jobban örültek, mint én, vagyis majdnem. Hiába voltam teljesen taknyos, még ez sem tudta befolyásolni, hogy mennyire vidám és boldog vagyok. Boldog, Park Jimin miatt.

Köszönöm szépen a 10K-t❣ Nagyon durva, hogy majdnem egy hónap alatt és kevesebb, mint húsz rész alatt meglett ez a hatalmas szám❣ Iszonyat jól esnek a visszajelzések a részekkel kapcsolatban és igyekszem a továbbiakban is izgalmas részekkel érkezni❣ Kellemes hétvégét mindenkinek ❣