Meglepődtem, amikor másnap utolsó óra után Jimint pillantottam meg az iskolám előtt, mielőtt haza indultam. Az egyik fa alatt állt és éppen cigizett, én pedig meglepődve sétáltam oda hozzá és nem igazán értettem, hogy mit keres itt. Tegnap még azelőtt elment, hogy anyáék hazaértek volna. Megnéztünk egy horrort, mert kiderült, hogy neki is ez a kedvenc műfaja, akárcsak nekem és közben pedig chipset és popcornt nassoltunk. Nagyon jól éreztem magam vele és örültem, hogy nem hidegült el tőlem és úgy viselkedtünk, mintha már ezer éve ismernénk egymást. Viccelődött velem, de egyben még is aranyos volt. Azt hiszem még jobban beleszerettem, ami egyáltalán nem jó. Elutasított, de én nem tudom egyik pillanatról a másikra megszüntetni az érzéseimet iránta. Úgy, hogy folyamatosan félreérthető dolgokat mondd nekem, ezzel megnehezítve a dolgomat.

- Hát te? - mosolyodtam el és igyekeztem nem úgy vigyorogni, mint valami elmebajos.

- Neked is szia, Jungkook - dobta el a cigi csikket, majd rá is taposott és meglepetésemre átkarolta a derekam, így húzott magához egy szoros ölelésre.

Megszeppenve álltam, de eszem ágában sem volt elhajolni tőle, sőt muszáj volt szorosan átkarolnom őt. Mentol és kókusz illat csapta meg az orromat, én pedig igyekeztem mélyeket lélegezni, hogy a lehető legjobban magamba tudjam szippantani az isteni illatát, jól elraktározva azt. Mosolyogva hajoltam el tőle és néztem szemeibe, ő pedig biccentett egyet és jelezte, hogy induljunk. A napjáról kezdett mesélni, én pedig nagy érdeklődéssel hallgattam, ahogy most éppen a matek tanárját küldi el melegebb éghajlatra. Egy kávézóba ültünk be, majd random dolgokról beszélgettünk egészen este hétig. Nem mertem megkérdezni, hogy még is miért akart velem találkozni, de próbáltam arra fogni, hogy biztosan csak bűntudata van és próbálja jobbá tenni. Hogy miért is lenne bűntudata? Mert mondjuk kétszer megcsókolt, utána meg közölte velem, hogy amúgy nem akar tőlem semmit.

Meglepődtem, amikor másnap is ugyan úgy várt rám a sulim előtt, pontosan ugyan az a fa alatt, ahol előző nap is tette. Ismét egy hatalmas öleléssel köszöntött, majd megint a sarki kávézóban kötöttünk ki. Este hatra értem haza és anya meg is jegyezte, hogy csak nem bepasiztam? Nevetve közöltem vele, hogy csak Jihyunékkal voltam és elszaladt az idő, az órát meg nem figyeltük. Nehéz lenne neki elmagyarázni ezt az egészet, nem is tudom, hogy hol kellene kezdenem, plusz még én sem igazán tudom, hogy mi történik.

Csütörtök délutánt ismét együtt töltöttük, én pedig már meg sem lepődtem, amikor péntek délután is ott várt rám a fa alatt, szájában a szokásos cigijével. Az ölelések megszokottá váltak, már nem csak üdvözlésként, hanem búcsúként is ezt kaptam tőle, én pedig nem győztem elrejteni gyerekes zavaromat előle minden egyes alkalommal. Jól esett, hogy beszámolt a napjairól, mert ezek szerint bízott bennem és tudta, hogy a kutyának sem árulnám el a dolgait, ami teljesen igaz volt. Úgy érzem, hogy egyre több dolgot tudok meg róla és basszus, egy hónapja találkoztunk először. Gyorsan telik az idő, mondjuk volt olyan időszak, amikor csak hétvégenként futottunk össze. De ez megváltozott és én egyáltalán nem bánom. Örültem neki, hogy a közelemben van és, hogy nem csak én vágyom a társaságára, hanem ő is az enyémre.

- Akkor ma este horror maraton nálam? - kérdezte, miután hatalmas vigyorral az arcán tért vissza az asztalunkhoz.

Egyszer sem engette, hogy fizessek, mindig kiharcolta, hogy ne nekem kelljen és ez igazából ez egy nagyon aranyos gesztus volt tőle, de azért még sem várhattam el, hogy mindig ő fizessen. Kedden még úgy ahogy szó nélkül belementem, szerdán már szóvá tettem, hogy én is tudok fizetni, viszont csütörtökön és a mai napon konkrétan meg kellett küzdenie velem. De elvette a pénztárcámat és a pulthoz szaladt, így esélyem sem volt ellene, szóval győzött.

- Nem tudom, hogy anya bele megy-e - sóhajtottam fel.

- Beszéljek vele? - kérdezte, mire azonnal megráztam a fejem.

- Majd azt mondom neki, hogy Seungminnél alszok - gondolkoztam hangosan és már kezembe is vettem a mobilom, hogy felhívhassam anyát.

Nem szerettem hazudni neki, eddig nem is fordult elő sokszor, de ez inkább volt füllentés, mint vérbe menő hazugság. Mivel ma alapból mindketten éjszakásak lennének, így belement, én pedig mosolyogva tettem le a telefont és jeleztem Jiminnek, hogy benne vagyok abban a horror maratonban. Mivel már hat múlt, így anyáék nem voltak otthon, ezért Jimin hazakísért, én összepakoltam a szükséges dolgokat és már indultunk is hozzá. Mielőtt még hozzá értünk volna, beugrottunk az utcája sarkán lévő boltba és vásároltunk rengeteg chipset és gumicukrot, plusz egészségtelen italokat, kezdve a coca colatól, egészen a fantáig. Természetesen most is ő állt mindent, én pedig karba tett kezekkel játszottam meg, hogy besértődtem és nem is szóltam hozzá, amíg fel nem értünk a lakásába.

- Most meddig fogsz hisztizni? - fordult felém, mire csak megvontam a vállaimat. - Adjál négyezer wont - nyújtotta felém jobb kezét, én pedig azonnal a pénztárcámhoz nyúltam és már át is nyújtottam neki a kért pénzt, a mosolyt pedig nem tudtam levakarni az arcomról.

(Írói megjegyzés: négyezer won átváltva nagyjából ezer forint)

- Ilyenkor nem hiszlek el - nevetett fel, majd már ki is lépett a liftből, hiszen időközben felértünk a harmadikra.

Némán követtem őt, majd miután sikeresen bejutottunk a bejárati ajtón, lepakoltunk mindent a konyhába. Jimin szobájába mentünk, ő pedig már neki is látott a horror keresésének, amit nézni fogunk. Választásunk végül a legújabb Halloween filmre esett, be is indította, majd megállította, hogy töltődjön egy kicsit, addig pedig a vett rágcsákat öntötte ki külön tálakba, hogy ne csörögjünk majd a film közben, amikor a csomagba nyúlunk. Nagyjából nyolc lehetett, amikor elkezdtük a filmet, én pedig nyakig betakarózva, felhúzott lábakkal bámultam a hatalmas tévét.

- Eddig jó - szólalt meg Jimin, amikor a stáblista ment már vagy öt perce és a filmet alig tíz perce indítottuk be.

- Nem a végén szokott lenni a stáblista? - ráncoltam össze a szemöldökeimet.

- De - vonta meg vállait a mellettem ülő, mire felkuncogtam.

Egyébként nagyon bejött a film, egyedül a végével nem voltam megelégedve, mert nem erre számítottam, hanem valami nagyobb csattanóra. Szerencsémre csak kétszer ugrottam fel és egyszer sem visítottam fel, ahogy azt általában szoktam, szóval kijelenthetjük, hogy ez a horror nem volt durva. Inkább nevezném idegtépőnek, főleg amikor a vége fele a főszereplő nő Michaelt kereste és minden egyes szobába bement, de sehol sem találta. A háttérben menő zene csak még nyomasztóvá tette az egészet, én pedig Jimin vállába fúrtam az arcom, mert nem bírtam már tovább nézni, ugyanis érezni lehetett, hogy bármelyik pillanatban megjelenhet a gyilkos.

- Most mi van? - kérdeztem, mert tudtam, hogy a mellettem ülő szem rebbenés nélkül nézi a filmet.

- Még mindig keresi a nő - mondta, én pedig sóhajtottam egy hatalmasat, de továbbra sem szándékoztam elhajolni tőle.

Jellegzetes illata ismét megcsapta az orrom, én pedig egy pillanatra el is felejtettem, hogy hol vagyok. Meglepődtem, amikor Jimin átkarolta a derekam, de nem mertem felnézni rá, mert arcom szerintem felvehette már a jól megszokott pírt, így tovább ültem, mozdulatlanul, Jimin vállába fúrt arccal.

- Most már felnézhetsz - szólalt meg a lehető legmélyebb hangján, testemet meg átjárta a hideg és szerintem ezt ő is észre vehette, mert simogatni kezdte az oldalam. - Fázol?

- Nem - ráztam meg a fejem és végre elég bátorságot gyűjtöttem, hogy felpillantsak rá, csak szerintem jobban jártam volna, ha még sem teszem.

Alig pár centi volt közöttünk, csillogó szemekkel figyelt ő is engem, én pedig levegőt sem mertem venni. Túl közel voltunk egymáshoz, erre pedig a testem is azonnal reagált, a szívem heves dobogásba kezdett, melegem lett és szerintem ismét elpirultam. Már éppen szólásra nyitotta a száját, amikor megcsörrent a telefonja, így elszakította tekintetét az enyémből és el is engedte a derekam, majd kisietett a szobából, ugyan is a telefonját a konyhában felejtette. Vettem egy hatalmas levegőt és beletúrtam mindkét kezemmel a hajamba, majd a falnak döntöttem a fejem. Próbáltam rendezni vonásaimat, mert nagyon nem kellett volna, hogy ilyen érzéseket váltson ki belőlem, még is meg tette.

- Csak Taehyung volt az - jelent meg pár perc múlva a szobában. - Bulizni akart hívni, de mondtam, hogy most offos.

- Nyugodtan mehetsz bulizni, ha szeretnél, majd én haza me... - kezdtem el, de olyan hangosan és hirtelen szakított félbe, hogy szemeim hatalmasra tágultak.

- Ne! Nem megy senki sehova! Filmezünk tovább és amúgy is el kellene fogyasztani a nasikat, amiket vettünk. - halkította le a hangját mondandója végére, mert szerintem látta rajtam, hogy mennyire megszeppentem.

- Oké - válaszoltam, majd felültem törökülésbe és úgy követtem minden egyes mozdultatát, amíg ismét helyet nem foglalt mellettem.

- Oh, lemaradtunk a film végéről - sóhajtott fel, majd megvakargatta a tarkóját.

- Nézünk valami mást? - vetettem fel az ötletet, mire a falon lévő órára pillantott, ami majdnem fél tízenegyet mutatott.

- Nézhetünk, csak előtte nem tusolunk le?

- De - bólintottam, majd feltápászkodtam az ágyról és szó nélkül követtem Jimint a fürdőig.