Mikor Liam felébredt, komásan szemeit dörzsölve nézett körül, ám hamar rájött, hogy nem a szobájában van hanem valahol máshol. A szoba falai kőből voltak kirakva, illetve volt rajta egy rés. Fura módon az egész kísértetiesen hasonlított egy vártoronyra. A szobában nem volt más csak egy ajtó, egy ágy amiben éppen feküdt, egy szék és egy éjjeli szekrény. Mikor Liam ki akart szállni az ágyból, hogy jobban körűlnézhessen rájön, hogy teljesen ruhátlan. A ruháit sehol se látta és ép mikor kiakarna kelni az ágyból, nyílik az ajtó és Selená lép be rajta kezében tiszta ruhákkal.
  - Elnézést hölgyem! - szolt tisztelet tudóan.
  - O hát magához tért. Hogy érzi magát? - kérdezte Selená kedvesen, majd odalép hozzá, egyik kezét a Liam homlokára másikat pedig sajátjára helyezi - Szerencsére a testhőmérséklete nem nőtt a kelleténél nagyobbra.
  - Köszönöm jól, kissé sajog a fejem de jól.
  - Az jó. Tessék, ezeket vegye fel, a régi ruhái még nem száradtak meg.
  - Értem - mondta Liam bár nagyon össze volt zavarodva. Ezt követően eszébe jutott az utolsó dolog amire emlékszik,mégpedig az ahogyan Dave és barátai bedobták őt a folyóba
  - Öltözzön fel és várjon itt. Én addig szólok a hercegnőnek.
  - Rendben. Várjuk kinek szól? - akarta kérdezni de Selená már becsukta maga mögött az ajtót. Gyorsan kimászót az ágyából és elkezdett öltözködni. Az otthagyott ruhák nem volt más mint egy fehér ing, egy fekete mellény, alsónemű, zokni, egy fura anyagból készült nadrág és egy pár csipő. Miután sikeresen felöltőzött az ablakszerű réshez lépett és amit látott az szavak nélkül hagyta. Úgy érezte magát mint azokban a bugyuta időutazos filmekben, mert a kilátás megegyezett egy lovagkori vár udvarhoz.
  - Álmodom. Ez biztos csak valami rém álom. Biztos azért mert majdnem megfulladtam és az agyam nem kapott elég oxigént és ...
Hirtelen kopogást hall az ajtón, majd Szelena hangja szűrődik be.
  - Uram felöltőzött már?
  - Igen már kész vagyok! -válaszolt hirtelen.
Nyílik az ajtó belép rajta Selena oldalán Stellával.
  - Hála az Istennek életben vagy. Már kezdtem attól félni, hogy nem térsz magadhoz és tönkrete teszem a családom hírnevét azzal, hogy az első " livtrasém " idézés kőzben meghalt - hadarta Stella
  - Állj meg egy percre, hogy érted azt, hogy megidéztél és mi az a " livtrasé ".
  - Te hova valósi vagy? - kérdezte Stella zavarodottan.
  - London. Miért?
  - Tudod, hogy most tudod hol vagy?
  - Nem
  - Te most Kassnim királyságában vagy.
  - Még életembe nem hallotam ilyen órszágról, pedig jó vagyok földrajzból.
Mindketten furán néztek Liamra végül Stella szólal meg.
  -Hívd ide Kalen mestert sürgösen.
Selena kimegy a szobából. Alig telik el öt perc és sz ajtón egy körülbelül hetven éves hosszú szakállas aggastyán lép be egy sétabottal a kezében. Egyenesen Lilámhoz lép.
  - Néz a hölgy szemébe - mondja az öreg egy mélyé dörmögő hangon és Selena félé int.
  - Tesék? De miért?
  - Csak tied amit mond - hallja a Stella hangját.
Lilám belenéz a nő halványzöld szeméibe, majd halja az öreg hangját.
  - Azt állítod soha nem hallottál eről a királyságról, egy London nevű helyről jőttél és fogalmad sincs, hogy miképpen kerültél ide?
  - Pontosan - mondta Liam
  - Nos mi a véleménye, igazat mond a fiú? - kérdezte Kalen mester a tündét.
  - Igen, a fiú biztos nem hazudik.
  - Ez elképesztő. Hogy hívnak fiú?
  - Liam Ameron.
  - Szóval Liam, az én nevem Kalen mester a királyság fő mágusa, az elötted lévő hőlgy Selena Asnaha ő egy tünde és végül Stella Kassnim hercegnő ő idézett meg téged és mától az ő társa leszel míg élsz.
  - Hogy mi leszek? - vágott közbe Liam de választ már nem kapott mert az ajtón egy rövid szőkehaju nő rontott be. Mögötte egy ősz szakállú férfi.
  - Ném érdekel, megölöm! - kiabálta és egy karddal a kezében Liam felé sietett - Nem hagyom, hogy ez a kis pondró tönkretegye a család jóhírnevét.
Éppen suhintani akart a karddal de Stella elé állt. Még éppen időben sikerűet megállítania a kardott mielőt még valami tragédia történet volna.
  - Állj félre lányom.
  - Nem - mondta határozottan Stella.
  - Mondom állj félre!
  - Nem. Nem hagyom, hogy megöld.
  - Felséges úrnőm engedelmeddel szólnék pár szót - szólalt meg Kalen mester. A királynő csak bólintott- Köszönöm. Szeretném tudatni önökkel, hogy ez a fiú nem e világ szülötte.
  - Az képtelenség.
  - Biztosíthatom önt, hogy a fiú valóban nem hazudi, magam ellenőriztem le - mondta Selena.
  - Valóban? - kérdezte a kirájnő. A kardott lejjeb engedte és Liam észrevette a királynő hangján azt mintha egy cseppet megrenditete volna a tünde szavai. Végül a kardott átadja a királynak, majd ökölbe szorított kézzel félre löki Stellát és Liam elé áll. Eggyik kezével megfogja a fiú állát, hosszú körmei mély gödröket formáznak az arcán, már-már a börét is éphogy nem felszakítja. Mélyen belenéz a fiú szemeibe, a királynőnek mély kék szemei voltak. Majd így szól:
  - Na ide figyelj fiú, most szerencséd van de legközelebb ha olyat teszel vagy mondasz amivel megsérted a család jóhírnevét, abban a pillanatban, saját kezüleg végezlek ki, értve vagyok?
  - Igen, felséges úrnőm - mondta Liam határozottan, ám bármennyire is igyekezete nem tudta elrejteni a hangjában motoszkáló halálos félelmet.
  - Rendben - mondta ridegen, majd kiment a szobából becsapva maga mögött az ajtót. A király sóhajtót, majd Liam felé fordult.
- Elnézést kérek feleségen elöbbi viselkedéséért, kisé túlzásba viszi a dolgokat ha a család hírnevéről van szó. Ám ha a lányomnak baja esik a te hibádból, se ember se Isten nem védhet meg a haragomtól.
  - Értettem felség.
  - Ajánlom is - mondta a király majd méltoságtelyesen kisétáltak a szobából.
  - Nekem rengeteg dolgom van, így a többit már felségedre hagyom, magyaráza el a többi részletet a fiúnak. Hisz személy a mestere - szólt Kalen mestert majk ő is elment.
  - Remek, a nehezén túl vagyunk de most...-mondta Stella de hirtelen egy morgó hang szakította félbe - Ez a te gyomrod volt? - nézet kérődön Liámra.
  - Nem - vágta rá azonnal de a gyomra ellenszegült és még hangosabban morgott. Liam arca vörösödni kezdett. Majd hallja, hogy Stella kuncog.
  - Na jó, gyere megyünk enni - szólt kedvesen majd Selenához fordult - A szokásost hozd a szobába de két személyre.
  - Rendben - mondta Selena és elsietett.
  - Te pedig kövess.
  - Mégis hova akarsz vinni? - kérdezte Liam kissé bizonytalanul.
  - Szerinted? Hát a szobámba - mondta majd kiment. Liam követni kezdte. Stella folytatja mondanivalóját - Tudod annak ellenére, hogy te egy ember vagy és nem mellesleg férfi a szabályok alól ez nem mentesít. Te is mint minden más rendes livtrasé, akik különben mindig állatok, így neked is az idéződel egy szobában kel aludj az-az velem. De figyelmeztetlek ha bármiféle perverzségen kaplak sújtósan megbüntetlek. Ha már itt tartunk a jó munkáért térmésetesen jutalmat kapsz. Értetted? - kérdezte Stella, tekintete szúrós volt és látszót rajta, hogy komojan beszé.
  - Igen.
  - Akkor jó.
Liam próbálta memorizálni az utat de minden fojoso teljesen egyformának tünetek. A festmények, a falak, minden pont olyan volt akár egy labirintusban. Elértek egy ajtóhoz ami mögött Stella szobája volt. Nem tért el túlzottan az elöző szobától egy pár bútorral, fali szönyeggel volt több.
  - Az ott a te ágyad - mutatott a szóba egyik sarkába - Amot meg az enyém.
A két ágy nemsokban tért el egymástól, leginkább méretében. Stella ágya egy francia ágy volt, míg Lilámé egy kisseb egyszemélyes. Liám hirtelen nem akar hinni füleinek. A saját világába egy rosz matracon aludt és itt egy egész ágyat adnnak neki.
  - Lehet, hogy nem vagy más csak egy átlagos ember de, akkor is az én livetasém vagy és mint egy rendes mágus gondoskodnom kell a kényelmedről.
  - Ez kedves - mondja Liam és könnyek kezdtek gyümi a szemében.
  - Nehogy félre értsd, nem miattad teszem hanem azért mert ez a kötelességem.
Nyílik az ajtó, Selena egy szekeret tolva magaelőt jön be. A szóba középén egy asztal állt arra tetté rá a tányérok. Lilám közelebb húzódik hogy lássa mi van a tányérokban. Mikor belenézett valami zöld fojadék volt bennük.
  - Ha nem haragszol, meg mondanád, hogy mégis mi ez? - kérdezte Liam bizonytalanul.
  - Kóstold meg és megmondom - hallatszot Stella válasza. Lilam leűl a székre, megfogja a kanalat majd megkóstolja a fura étket. Az íze enyhén kesernyés de ugyanakkor édes volt. Nem hasonlított semmire se amit eddig Liam evet.
  - Nos, hogy ízlik? - kérdezte Stella fürkésző tekintettel.
  - Finom, nagyon finom - mondta Liam de könyeit már nem tudta visszatartani.
  - Akkor miért sírsz? Ha ennyire rosz akkor mond azt,hogy...- Stella hirtelen megál, majd fojtatja - Miért sírsz mikor igazából boldognak érzed magad?
  - Miből gondolod, hogy boldognak érzem magam?
  - Nem gondolom, érzem. Tudod az idéző és livtraséja között van egy nagyon erős kapocs. Ahogy én érzem a te érzéseidet, érzelmeidet úgy te is az enyémeimet és érzem, hogy boldog vagy.
  - Szóval nem lehetnek elöted titkaim.
  - Nem teljesen. Gondolatainkat nem osztjuk meg egymással és most mond miért sírtál?
  - Ha nem haragszol ezt egyenlőre még megtartom magamnak. Egy nap majd elmondom - mondta Liam. Stella tudta, hogy mindenkinek megvannak a maguk titkai amit nem kell firtatni. Ha el akarják mondani úgyis elmondják.
  - Hát persze, megértem semmi gond - szólt Stella gyengéden.
  - Köszönöm. Amúgy mi is ez? - "Radón" gyümölcs leves.
  - És mi az a "Radón"?
  - Egy keserédes gyümölcs. Nagyon finom, levesként még finomabb.
Miután befejezték a vacsorát Stella így szól:
  - Elfordulnál kérlek míg átöltözöm, illetve az ágyadon van a hálóruhád.Te is öltözz át.
  - Rendben.
  - A ruhákat meg tedd az ágyad szélére, Selena majd elviszi és kimossa.
Pár perc múlva már mindketten az ágyban voltak.
  - Nos akkor kellemes éjszakát Liam.
  - Neked is hercegnő - mondta Liam majd lehunyta szemeit és el is aludt.
Liam nem pihent sokáig, mikor felébredt látta, hogy a szóbát még a mély sötétségé borítja. Lassan szemei hozzászoknak a fényviszonyokhoz így már megtalálja az éjjeliszekrényre elhelyezett ruhákat. A régi ruhái voltak. Gyorsan felöltőzött majd halkan kiosont a szobából. Elindult az egyik irányba, hogy felfedezze a palotát. A fojosókon már jobbak voltak a látási viszonyok, mivel égő fáklyák voltak kirakva ám azoknak is csak a halvány lángja volt ami mindennek adott egy hátborzongató árnyékolást. Ahogy Liam egyre több fojosót hagyott maga mögött kezdet rájön, hogy telyesen eltévedt. Lépteket hallot maga mögött, ezért lépéseit szaporában vette de csak hallotta és egyre közelebb és közelebb, szinte már azt hitte ott van egy karnyújtásnyira mögötte. Nem tudta ki vagy mi követi és nem is érdekelte csak vissza akart jutni Stella szobájába. Hirtelen észrevette, hogy a fojosó végére ért ahonnan ninc menekvés, megfordul és várja az elkerülhetetlen találkozást az ismeretlennel. A közelgő fákja fénye végül megvilágította az ismeretlenek vélt idegent. Kalen mester volt. Liam megkönyebülten sóhajtott zfel.
  - Liam te mit keresel ide kint éjnek évadján - kérdezte az öreg mágus mester fürkésző tekintettel.
  - Elnézést csak nem tudtam aludni és gondoltam kicsit körbenézek de közben...
  - Eltévedtél.
  - Igen - mondta halkan. Liam szégyellte magát, hogy már az első nap gondot okoz -, de ha már most találkoztam önnel akkor kérdeznék valamit.
  - Éspedig?
  - Van e a palotának könyvtára vagy valami ilyesmi?
  - Természetesen van de miért?
  - Nos ha már úgyis ebben a világában kel élnem legaláb ismerjem meg jobban.
  - Á! Szóval érdekel milyen ez a világ. Tiszteletre méltó a tanulási vágyad. Köves elvezetlek a könyvtárba úgyis őt van nekem is némi dolgom.
  - Köszönöm - mondta boldogan, majd követni kezdte.
Az út nem volt hosszú de a sötétség miat nem tudta megjegyezni az útvonalat. Liám mindig is egy könyvmoly volt, imádott olvasni. Mikor Kalen mester megállt egy nagy kettős ajtónál, elővett egy kulcsot majd kinyitotta vele az ajtót. Liam a palota könyvtára nagyobbak látta mint London összes könyvesboltja és könyvtára egyhelyen. Az a rengeteg könyv elképesztő látványt nyújtott neki.
  - Ez elképesztő - szolt Liam álmélkodva.
  - Nem ez a legnagyobb és hiányzik is néhány kötet itt-ott. Na gyere - az öreg élvezette öt egy asztalhoz, de ahogy egyre közelebb kerültek hozzá úgy Liam egyre jobban érezte, hogy széthasad a feje. Míg végül már annyira elviselhetetlené vált, hogy térdre rogyott.
Mikor Kalen mester észrevette odaszaladt hozzá, bár a fáklyák halvány fényt adtak Liam látta az öreg arcán az aggodalom jeleit.
  - Liam mi a baj?
  - A fejem menten széthasad.
  - Elviszlek a gyógyítóhoz - mondta majd káron ragadta a fiút. Alig tettek meg pár lépést és Liam megszólal.
  - Várjon már jobb, már alig fáj.
  - Biztos?
  - Igen.
Kálen tekintete fürkésző volt, mintha rá akarna jönni valamire, de nem látja az összefüggést. Végül szemei megakadnak a tőlük nem messze található asztalon, mégpedid a rajta lévő nyakláncon. Egy különleges ónix kő volt benne.
  - Szólj ha ismét erősödne.
Liam csak bólintott és haladtak továb. Alig pár lépés után ismét erősödik.
  - Kalen mester.
  - Értem.
Kalen mester odasiet az asztalhoz elveszi az ékszert, majd így szólt:
  - Én hozok egy könyvet te ülj le az asztalhoz.
Miközben az öreg halad egyre beljebb a könyvtárba a gondolatai Liam és az elöbbi események körül forognak.
  "Lehetséges lenne hogy ő egy... Nem, nem lehet...és ha mégis? Utána kell járjak."
Pár percel később egy vaskos könyvel a kezében tér vissza.
  - Nos, Liam, ha valóban a világunkról akarsz tanulni, ez a leg ideálisabb a számodra, a "Kronora" tartalmaz mindent amit egy e világinak tudnia kell.
  - Köszönöm.
  - Nekem van egy kis kutatómunkám te maradj csak itt.
Liam hallota az öreg hangját de már belemerült az olvasásba. Meglépő módon az írásjelek teljesen másképpen néztek ki mint amiket ő ismer de értette, eltudta őket olvasni. Már semmi se lepte meg így csak olvasott. Egy-két óra olvasás után hirtelen elálmosodott majd ott helyben elaludt. Pár perc múlva Kalen mester egy takarót terít a fiúra majd otthagyja, hogy nyugodtan aludjon.
Reggel mikor Liam reggel felébredt kicsit nyúzottnak érezte magát. Megtörli a szemeit és észrevette, hogy Stella áll előtte, nem volt valami jó hangulatban.
  - Mégis mi vagy te, valami kóbor kutya?
  - Tessék? - kérdezte Liam értetlenül.
  - Ném érted amit mondok lusta dögje ami vagy. Mégis mi a fene ütött beléd, hogy elkóborolj. Legközelebb hol foglak megtalálni? A növérem ágyában?
  - Hercegnő, a fiú csak tanulási vágyát követte. Meg akart felelni az elvárásoknak mint livtrasé.
  - Hát ha valóban így van akkor nincs problémám. De elmondhatná végre miért kellet a korai órákban iderángatnia.
Nyílik az ajtó és a király lép be rajta.
  - Felséges uram! - szolt Liam és meghajolt. A király csak bólintott majd Stellára nézet.
  - Jó reggelt édes lányom.
  - Neked is apám.
  - Nos Kalen mester, elmondaná végre mégis mi olyan halaszthatatlanul fontos, hogy mégy Stella és a livtraséja is jelen kell legyen.
  - Királyom, Hercegnö, a az éjszaka elképesztő felfedezést tettem.
  - Éspedig? - kérdezte a király türelmetlenül.
  - Liam egy érző.
  - Megbocsásson Kalen mester de az imént azt mondta, hogy a fiú rendelkezik az érzök legendás képességével?
  - Igen.
  - És erre van bármi bizonyíték?
Kalen mester Stellához fordul és kérdi:
  - Hercegnő, ön mint a fiú idézője megérzi a fájdalmait nem? - tette fel a kérdést bár tudta rá a választ.
  - Természetesen.
  - Akkor mondja most mit érez? - kérdezte s közben egy kis dobozt vett elő erszényéböl. A dobozt felnyitván, Liamnak már hasogatni kezd a feje. Ám mikor kivette az ónix köves nyakláncot a fejfájás elviselhetetlené vált. A fájdalom egy töredékét Stella is érezte.
  - Nemtudom elképzelni mit érezhet most, de az biztos, hogy rettentően szenved.
Kalen mester visszateszi a nyakéket a dobozba majd a királyra tekint.
  - Ez elegendő bizonyíték felséged számára?
  - Igen és ha lehet erről ne szerezzen tudomást senki más -  Tekintett szigorúan a jelenlévőkre - Hamarosan eldöntöm mi legyen ennek a sorsa.
Miután a király elment Stella megragadja a Liám ingjét majd így szólt.
  - Te pedig velem jössz.
  - De mégis hova?
  - Be kell menjünk a városba. Vennem kell neked néhány ruhát. Hisz nem hagyhatom, hogy abban a két ruhában járkálj fel s alá.
  - Köszönöm hercegnő.
  - Ezt tekintsd jutalomnak is amiért... nos tudod.
  Az út a városig tizenöt perc volt de megérte, már csak a látvány miatt is. A város elképesztő volt, kicsit hasonlított Velencére. Mindenütt emberek járkáltak végezték mindennapos dolgaikat. Liam hamar rájött Stella egy nagy hibájára, olyan volt akár egy nyitott könyv, az arca mindent elárul. Mikor egy pékség előtt haladtak el, a levegőben terjengett a frissen sült cipók illata. Stella vásárolt is egy pár darabot magának, majd egy közeli szökökút szélére telepedtek le. Míg Stella evett Liam a várost figyelte fürkésző tekintettel. Nem volt semmi furcsaság, néhány ember vállán, karján esetleg csak simán mellete láthatók voltak állatkák, ebből könnyű volt kiszúrni ki a mágus és ki nem. Hirtelen Stella kezei jelennek meg előte egy cipót tartva majd így szól:
  - Nesze egyél te is. Kissé kényelmetlen ha csak én eszem.- A hangja meglpöen barátságos, kedves volt.
Kivette a cipót és beleharapot. Nem hitte volna de elképesztően finom volt. Minden harapás egy cseppnyi menyországnak tűnt.
  - Nocsak, balfék hercegnő és a kis állatkája, ja bocs emberkéje - Szolt gúnyosan Evolák.
Liam látta, hogy a fiú nincs egyedül, leszámítva azt a három balfácánt akik még úr hölgyeknek is megfelelnének hisz csak azért vannak a mellette mert egy herceg, volt vele még egy derékig érő róka is.
  - Nincs jobb dolgod? - kérdezte Stella. Liam látta, hogy a lány egyáltalán nem örül a fiú jelenlétének.
  - Kit tisztelhetek személyedben? - kérdezte Liam alázatosan.
  - Micsoda meglepetés. Több illem van a te ostoba szolgádban mint benned. Ez tiszteletre méltó. Az én nevem Evolak az Avrok család egyetlen gyermeke és a jövendö trónörökös.
  - Tényleg én azt hittem, hogy seggfej falva királya - mondta Liam egy komoly hangon ami Stella számára csak még viccesebbé tette az egészet. Stella jóízűen nevetett.
  - Mégis, hogy merészeled?
  - Megbocsásson bunkoságod de képtelen vagyok komolyan venni egy olyan embert aki oly nőiesen néz ki mint te.- ezen már a többiek is nevettek.
  - Ti meg mit nevettek barmok - szólt mérgesen Evolak - Látom a fiú kell megvédjen téged. Ez is csak azt bizonyítja, hogy te vagy a Kassnim család szégyene, egy semire se jó, félkegyelmű, fattyú!- kezdte egyre fokozni Evolak. Liam látta Stella arcán, hogy nem kell sok és sírva fakad. Tudta mi a dolga.
  - Na ide figyelj egy dolog az, hogy tréfából beszólunk a másiknak és más a rosszindulat.
  - Szóval nem is tudtad, hogy a gazdád egy nyomorult kis fattyú.
  - Na ebből most már elég - pattant fel hirtelen és egy jobb horoggal kiütötte a herceget de olyan gyorsan, hogy még védekezni se volt ideje. Se neki se a többinek.
  - Te arcátlan szolga. Devó harabd el a torkát - kiáltotta. A róka abban a pillanatban támadásba lendült, Liam a karját tartotta ki amire a róka rá is harapót. A fájdalom egyenesen a csontjáig hatolt de nem ordított nem volt rá ideje hisz minden figyelmét arra szentesítette, hogy távol tarcsa a róka fejét az arcától.
  - Liam! - hallotta a lány kétségbeesett sikoját.
  -Devó, gyulladj meg!
Ebben a percben a róka teste teljesen lángra kapott.

Liam érezte, hogy a tréningfelsője lángra kap, ezért lábaival belerúg a róka gyomrába ezzel félrelökvén, gyorsan leveszi magáról a lángoló ruhadarabot és félrelöki. Észrevette, hogy a bal karjából szivárog a vér és kissé meg is perzselődött.
  - Nocsak úgy néz ki, hogy csak a szád nagy. Devó végezd ki.
  - Ne! - kiáltotta Stella.
Liamnak gyorsan kellet gondolkodnia vagy különben sült róka eledel lesz belőle. Hirtelen ahogy hátrál, lábaival megérzi a szökökút szélét. Már tudja mit kell tegyen. A róka Liam felé kezdett szaladni és a megfelelő pillanatban amikor épp rá vetette magát, átkarolta a rókát és belevetette magukat a szökökútba.
Mindenki lélegzetét visszafojtva várták a fejleményeket. A róka nyüszítve ugrik ki a vizből és Evolak menten hozzá siet.
  - Devó jól vagy? - dédelgeti ázott rókáját miközben Liam épp felbukkan a víz alól - Te eszetlen barom, van bármí fogalmad milyen hatással van egy lángrokára a víz? Ezért megfizetsz! - veszi elő varázspálcáját és hangosan kiáltá -"Feubole"!
Evolak szemei vörösen kezdtek izzani, majd a pálca hegyéből egy narancsos színben tündöklő tűzlabda szállt ki és egyenesen Liam felé repült. Liam nem tudta kikerülni ezért vállon csapta. A támadás olyan nagy erővel találta el, hogy a szőkőkút középén lévő szobornak is nekicsapódott. Liam minden porcikája sajgott a fájdalomtól. A karjából továbbra is szivárgótt a vér, több helyen is megperszelődőtt, ám a válla igen sújjosan megégett.
  - Na mégegyszer. "Feu...- de nem tudta befejezni mondatát mert egy zöld inda szerü valami csavarodott körbe a testén és tapasztva be a száját. Liam látta, hogy Stella szemei zölden ragyognak, a lányból csak úgy áradt a düh és a harag, odalép a fiú elé és így szól:
- Jól figyelj rám Evolak, ha nem akarod, hogy jelentsem Kalen mesternél ezt a kis incidenst mos azonnal elhúzol innen. Értve vagyok?
Evolak bólogatott. Ezután Stella suhint egyet a pálcájával és az álltala irányított inda a földhöz csapja a herceget.
  - Ezért még számolunk fattyú.- majd elment a társaival együt. Stella odaszalad Liamhoz.
  - Gyere gyorsan. Ezt sürgősen el kell lássam.
A fiút kirángatja a város szélére ahol egy gyönyörű mező volt. Ott leültek egy fa alá majd Stella halkan mormolni kezd valamit. Liam egy szavát se érti de pár másodperc múlva a lány körül furcsa, színes virágok nőttek. Erszényéből elővett egy tálat illetve egy fura vas tárgyat. Minden virágnak a szirmaiból leszakít egy keveset, majd a tálba rakva a vas tárgyal szét passzírozza míg egy kenöcsszerű büdös valami lesz belőle.
  - Most pedig maradj nyugton, nem lesz túl kellemes - szólt Stella. A kenőccsel lassan elkezdte kenni Liam vállát.
  - Ahhs - szisszen fel Liam a fájdalomtól.
  - Tudom, hogy csíp egy kicsit de bìrd ki!
Stella lassan bekente a vállát majd mindkét karját. Ezután ismét mormolni kezdett. Liam körül fura egyszerü növény kezdett nőni ami lassan rácsavaródott a kenőccsel felkent felületen.
  - Ezt hagyd magadon pár napig.
  - Rendben.
  - Na most vedd vissza az inged.
  - És az'tán hova tovább?
  - Még mindig nem vettünk neked ruhákat, úgyhogy...
A következő két órában csak a ruhás üzletek átnézésével töltötték. Ahol találtak ruhákat ott Liam meg se tudott szólalni, mindvégig Stella dirigált. Ha nem tetszet neki az ára, a ruha kinézete esetleg talált rajta valami apró hibát rögtön visszadobta. Már dél is elmúlt mire sikerült Stella elvárásainak megfelelő és elegendő ruhát venni. Épp indulnának vissza a palotába mikor Selenát pillantják meg az úton féléjük közelítve. Léptei kecsesek de sietősek voltak.
  - Hercegnő, Liam! - tekintett rájuk.
  - Selena, mi a baj? - kérdezte Stella kissé aggódva.
  - A királyi család hamarosan ebédelni fog és...
  - Jó jó tudom. Mond, hogy hamarosan ott leszek. Liamnak meg vigyél valamit be a szobába, hogy..
  - Nem tehetem.
  - Mi? Miért?
  - A király mindkettőtöket az asztalnál szeretne látni.
Liamnak nem volt szüksége a képességeire, hogy tudja mit érez a lány: félelem, aggodalom hisz ez áradt belőle is.
  - Hamarosan ott leszünk.- nyögte ki magából.
Selena meghajol, majd elsiet. Stella aggódva tekint Liámra majd elindulnak visza a palotába.

SZÓMAGYARÁZAT:
Livtrásé: az idézett lény gyűjtöi megnevezése.
Radón: egy gyümölcs neve.
Kronora: egy könyv mely tartalmaz minden információt a mágikus világról.
Feubole: tüzlabda