Kedd reggel nyugodtan keltem, majd szépen lassacskán eszegettem meg az avokádós pirítósomat. Majd gyorsan sminkeltem, felkaptam az egyenruhámat és kiléptem az ajtón, ahol egy nem várt teremtmény állt.

- Hát te? - kérdeztem meg szinte azonnal.
- Meg akartalak menteni attól, hogy mindkettővel kelljen menned, ennyi - vont vállat.
- Milyen kis úriember valaki - vigyorogtam.
- Fogd be vagy rád küldöm őket!
- Jól van már, megígérem, kedves leszek - könyörögtem.
- Csak maradj csendben, ennyit kérek - túrt a hajába, utána pedig elkezdtük utunkat. - De aztán bölcsen dönts - mutatta fel mutatóujját.
- Igenis - nevettem.
- Viszont vigyázz mindkettőre, fontosak nekem!
- Természetesen, ez alap - bólintottam.
- Amúgy Yeonjun összeszedett magának egy csajt, szóval majd barátkozz vele össze!
- Ez amolyan parancs? Már bocs, de nem fogok csak azért jófej lenni egy random csajjal, mert Yeonjun barátnője!
- Nem is ezt kértem, csakhogy ne legyen annyira kínos kettőtöknek, azért mondtam! Hagyjuk!
- Oh, bocsi!
- Mindegy - rázta meg a fejét.

Időközben a suli elé értünk, ahol azonnal megpillantottam a srácokat. Soobin kezében valami hatalmas virágcsokor volt, Beomgyu pedig csak idegesen ácsorgott. Huening Kai csak bámulta a 2 előbbit, Yeonjun pedig nem telt be barátnője ajkaival. A csaj kifejezetten nem tűnt felnűtősködőnek, inkább egy átlagosnak, mondjuk a szépsége nem evilági volt.

- Sziasztok - köszöntem.
- Á, sziaa - rohant le engem Jun barátnője. - Jimin vagyok, de valamiért mindenki az angol nevemet használja, a Karina-t.
- Ez menő! Én Aeri vagyok - fogtunk kezet.
- Drágám, szerintem ha nem akarod, hogy máris megutáljon Beomgyu és Soobin, akkor inkább húzzuk el a csíkot...
- Hm, jó - mosolyodott el Jimin Yeonjun-ra nézve. El is mentek.
- Kedves Aeri, ezt neked hoztam - nyomta oda a virágot a kezembe Soobin.
- De cuki vagy - könnyeztem be.
- Remélem, nem rossz virágot választottam - utalt a csakis vörös rózsákból álló csokorra.
- Tetszik, köszi Soobin - húztam mosolyra az ajkaimat.
- Nagyon szégyellem, de sietnem kell a tanároknak segíteni - szomorodott el.
- Menj csak, semmi baj - bíztattam.
- Rendben, akkor szia Aeri - intett, én pedig a még mindig idegeskedő Beomgyu-ra néztem.