Az edzés után rögtön haza megyek. Ahogy belépek az ajtón egy förtelmes égett szag csap meg. Érzem, hogy apa megint alkotott. Leveszem a cipőmet, majd a cuccomat ledobom a folyosón és a konyhába rohanok, hogy utána járjak hogy mit csinál éppen.

- Hali – köszönök miközben megpróbálom kivenni a szemeimmel, hogy mit cseszhetett el ennyire.

- Szia kincsem.. Milyen volt az edzés? – kérdezi, így megpróbálva elterelni a figyelmemet a sütőben ülő kajáról, ami valószínűleg porrá égett már.

- Nem kéne kinyitni az ablakot? És mit akartál vacsinak csinálni? – nevetem el magam. Az ablakhoz megyek és teljesen kinyitom, hogy az összes füst ami a helyiségbe keletkezett, eltűnjön.

- Sült csirkét – vakarja meg kínosan a tarkóját, majd kiveszi az égett ételt.

- Fhúj! – köhögök fel és a szám elé kapom a kezemet.

- Milyen pizzát kérsz?

- Nem vagyok éhes.. – motyogom, mert félek ha pizzát kezd el sütni akkor még nagyobb felfordulást csinál.

- Rendelni fogom – jegyzi meg mellékesen.

- Akkor Hawaii-t. Köszi! – egy puszit nyomok az arcára majd a szobámba megyek.

Lehuppanok az ágyamra és előveszem a telefonomat. Két ismerős felkérés Facebook-on, meg millió üzenet a seattle-i barátnőmtől, Tiffany-tól. Gyorsan visszaírok neki.

Tiff🙈: Csajszi

Tiff🙈: Hallod..

Tiff🙈: MACKENZIE

Tiff🙈: Oké, biztos elfoglalt vagy..😭

Tiff🙈: Majd írj!!

Én: Hello, mizujs?❤️

Tiff🙈: Végre😍 Velem mizu?? Komolyan? Veled mi van?? Nem meséltél semmit mióta ott vagytok...😒

Én: Skype?

Tiff🙈: Hívj

Az íróasztalomhoz sietek, és gyorsan bekapcsolom a laptopomat. Egy kis pittyenés jelzi, hogy Skype-on elérhető Tiffany.

Rányomok a nevére, a barátnőm kettő csengetés után felveszi. Elsőnek kis kockákban összemosódik az arca, de egy pár másodperc múlva kitisztul és normálisan látom a barna hajú lány fejét. A szobája falán még mindig ott vannak a fangirl korszakaiból való poszterjei. Elmosolyodom.

- Hali! – köszön vidáman, és meg sem várja, hogy egy sziát kinyögjek, rögtön kérdezgetni kezd. – Na?? Mi volt? Milyen ott? Fiúk? Barátok? Jéghokival hogy állsz? Végül bevettek? – bombáz le újabb és újabb kérdésekkel.

Hát igen, az utolsó dolog amit mondtam neki, hogy az edzővel beszéltem, aki eleinte ellenezte, hogy megnézze a tudásomat, de végül rávettem, és ugye bekerültem a csapatba.

- Neked is szia – kacagok fel halkan, majd belekezdek a mesélésbe. Úgy mint apának, mindent elmesélek, csak Tiffanynak a Lukeos sztorit is ledarálom. Ez eltelik nyolc percbe, mire a végére érek.

- Úristen! Túl sok infó egyszerre – kap a fejéhez és próbálja elraktározni az agyában a dolgokat. A drága barátnőm persze a legszaftosabb témát kezdi boncolgatni. – Szóval, Luke Hemmings, nagyoooon magas, szőke haja van, kék szemekkel párosítva – mondogatja.

- És egy bunkó seggfej – jelentem ki.

- Az most lényegtelen – legyint. – Ő az? – mutatja a kamerába a telefonját, így láthatóvá válik Luke adatlapja a közösségi oldalon.

- Ja – forgatom a szemeimet.

- De hát ő kibaszott helyes! – kiált fel. – Bejön neked is?

- Miii? – akadok ki. – Nem!

- Aha.. És akkor mi van azzal a Brian gyerekkel? – vonogatja a szemöldökét.

- Semmi – harapom be az alsó ajkamat.

- Ő bejön neked? – csillanak fel a szemei.

- Hát, khm.. hát lehetséges – bököm ki lassan.

- Lukenak szurkolok – suttogja, egy sunyi mosoly kíséretével.

- Mi? Senkinek ne szurkolj! Semmi nincs köztünk! Se Brian-el és Luke-al meg főleg nem! – háborodok fel.

- Jól van, nyugi..

- Nem nyugi! Kettő napja vagyok itt Chicagoban! Kettő napja ismerem őket!

- Oké Kenzie, vedd úgy, hogy semmit sem szóltam – biggyeszti le az ajkát megbánóan.

Miközben megkérdem, hogy ott mi történt, megnyitom a Facebook-ot és megnézem, hogy ki jelölt be.

Calum Hood

Chloe Evans

Megerősítem, hogy ismerem őket majd visszamegyek a Skype képernyőjére.

- Tudod.. Szörnyen hiányzol – motyogja Tiff.

- Ne! Ne csináld! Nem akarok sírni! – ellenkezek, mire a túl oldalon lévő Tiffany szomorúan elmosolyodik. – Amúgy te is nekem... nagyon – könyökölök fel az asztalra és úgy kémlelem a barátnőmet.

- Hé! Ki ez a Chloe?

- Új barátnő, vagy mi.. Nem nagyon ismerem még, csak osztálytársam és eddig csak egyszer beszéltünk. De örülnék ha végre már itt is lenne egy jó barátnőm.

- Te megcsalsz! – csap az asztalra.

- Mi? Nem! – nevetek fel.

- Jól van akkor – húzza össze a szemeit, de egy pillanat múlva nagyra nyílnak a barna íriszei.

-Mi az?

- Ez a Calum vagy ki, nem is néz ki olyan rosszul – vigyorodik el.

- Ja, biztos – vonok vállat, miközben magamban nagyokat nevetek azon, hogy Tiff miket nyomoz utánam.

- Oké, megyek és hozzád költözök!

- Gyere – mosolygok bele a kamerába. Ekkor apa hangját hallom meg, aki azt kiáltozza, hogy megérkezett a pizza.

- Figyu, nekem most mennem kell, de majd még dumálunk! – kezdek el búcsúzkodni.

- Oh, okés, légy jó Kenzie! – kezd el integetni, majd én is intek egy aprót.

Tiff megszakítja a hívást én pedig sóhajtva lehajtom a gépemet. Felállok, és rohanok, hogy gyorsan megvacsorázzak.