Reggel az ébresztőm csodás hangjára nyitom ki a szemeimet. A párnát a fejemhez szorítva üvöltök bele, hisz semmi kedvem iskolába menni, bár péntek van, szóval ennyi nyugtat az egészben. Morgolódok még egy kicsit aztán kimászok a pihe-puha ágyamból, amitől nem szívesen válok meg, de végül elindulok megcsinálni a reggeli rutinomat. Smink, haj, ruha, és reggeli. Tudjátok a szokásos. Amint ez megtörténik, apától elköszönve hagyom el a lakást és elindulok a suliba.

Amint beérek a gimibe, gyorsan megnézem az órarendemen szereplő első órát, ami most jelenleg a.. matek. Jól kezdődik a nap. Velem egyetemben Chloe is megérkezik. Elmegy mellettem, de rá pillanatokra feleszmél, hogy én vagyok az ezért vissza tolat hozzám.

- Észre sem vettelek! – csap a homlokára vidáman, és elneveti magát. Fura, reggel van és az arcán egy boldog mosoly ül.

- Valami bajod van? – kérdem miközben becsúsztatom a táskám legmélyére a kis lapot.

- Öh, mi bajom lenne? – vonja fel meglepetten a szemöldökeit.

- Hát vidám vagy, mosolyogsz, meg szerintem túl tengenek benned a boldogság hormonok. Ez reggelente amikor suli van, általában a többségre nem jellemző – igazítom meg a zavaró barna tincseket amik a szemembe hullanak.

- Én nem tartozok a "többségbe" – továbbra is mosolyog, és a kezeivel idézőjelet rajzol a levegőbe.

- Uh, jó neked.

- Milyen óra az első? – kérdi.

- Matek – sóhajtok fel hangosan.

Bólint majd elindul az adott terem irányába én pedig követem. Chloe megállít út közben, hogy kivegyen valamit a szekrényéből. Még én várakozok a táskámba kezdek kutakodni, hogy megnézzek valamit, amikor hirtelen valaki elém áll. Felpillantok és Calum vigyorogó arcával találom szembe magam.

- Ismerős szitu – kacsint.

- Aha – forgatom a szemeimet, és így reggel még is mosolyt tud csalni az arcomra azzal a bolond pofájával.

- Calum Thomas Hood! – trappol ide hozzánk Michael, azt hiszem, még nem vagyok tisztában a nevekkel, de azt tudom, hogy ő is a csapatban játszik, ahogy Chloe említette. Mellé pedig egy göndör hajú srác csatlakozik, Ashton.

- Thomas? – nevetek fel a középső neve hallatán.

- Gordon megkérhetnélek arra, hogy legközelebb befogod a pofád? – lövell a fiú felé egy 'mindjártmegöllek' pillantást. A göndörke felnevet.

- Na te is abba hagyhatod, Fletcher! – rivall rá mindkettő fiú Ashton-ra.

- Egyre jobb neveket tudok meg! – vigyorodok el szélesen.

- Mackenzie, ugye? – szól közbe Michael, mire rávezetem a tekintetem.

- Igen, te pedig Michael – bólintok.

- Simán Mikey – kacsint. Oké, ma mindenkinek szem rángása van?

Időközben Chloe is mellém lép.

- Chloe! – kiált fel Calum.

- Calum! – utánozza az újdonsült barátnőm, az újdonsült haveromat, ha nevezhetem mostmár így őket.

- Elmondhatnám végre, hogy mit akarok? – csattan fel Mikey.

- Ja – vesz be egy rágót a szájába a mellettem álló lány.

- Uu, adsz nekem is? – csillanak fel Ashton szemei.

- Nekem is! – folytatja Cal.

- Megölöm magam! – csap az arcára a színes hajú.

- Nyugi van, mondd már! – nevetek fel.

- Holnap bulit szervezek, a húgom hörcsögjének az egy éves születésnapja alkalmából. És szeretettel várlak titeket is! – mutat rám, majd Chloe-ra. Calum-ból és Ashton-ból egyszerre tör ki a röhögés. – Most mi van? – vigyorodik el Mikey.

- Nincs is hörcsögöd. Se testvéred – állapítja meg a barátnőm. Oké, szóval az előttem álló idióták ezért röhögnek eszeveszetten.

- Baszdmeg! – ordít fel Calum. – Véletlen lenyeltem a rágót!

- Mert hülye vagy! – csapja tarkón Chloe, a rágóban fuldokló fiút. Michael csak megforgatja a szemeit, majd újra rám néz.

- Aha, elmegyünk – biccentek és belecsípek a szőke hajú lány oldalába.

- Áú! Mi van? – pillant rám. – Ja, igen megyünk! – kezd el bólogatni, majd a semmiből egy szőke fej jelenik meg, és Mikey mellé áll. Gúnyosan elvigyorodik és végig mér.

- Csá Luke! – köszön Ash és Mikey egyszerre, Calum pedig továbbra is a torkát fogja, hogy visszaköhögje a vissza nem jövő rágót, így csak int egy aprót a szabad kezével.

- Hova mentek? – vonja kérdőre a barátnőmet.

- Mikey bulijába – válaszol, mire Luke felhúzza a szemöldökét.

- Ez is jön? – mutat rám. Ez is jön? Komolyan?

- Igen, Mackenzie is jön – helyesel Mikey.

- Komolyan? Mi a francnak hívtad meg? – nevet fel erőltetetten a szőkeség.

- Képzeld nem megyek! Mert nem fogom ott is elviselni azt a ronda pofádat! – csattanok fel, de még mindig nem adom ki magamból azt amit érzek. Szó nélkül kikerülöm a fiúkat, és elmegyek mellettük.

- Azért elküldöm a címem! – kiált utánam Michael.

Felmutatok egy oké jelet a kezemmel formázva, és az idegeimmel küszködve megyek tovább a teremhez. Nem sokkal később Chloe is megérkezik, és együtt megyünk be a terembe. Leülök, ő pedig mellém.

- Megfogadsz egy tanácsot tőlem? – fordul felém.

- Talán – morgom.

- Ha így fogsz reagálni rá, akkor annak csak örülni fog, hogy így kitud hozni a sodrodból. Ha mosolyogsz rá, és nem mondasz rá semmit, akkor őt fogja ez idegesíteni – simítja a vállamra a kezét.

- Aha – forgatom a szemeimet és az asztalra hajtom a fejemet.

- Eljössz a buliba? – érdeklődik.

- Nem – vágom rá, talán túl hamar. Ha elmegyek, akkor Luke ki fog készülni. – Vagyis igen, ha te is – javítom ki magam.

- Naná, hogy megyek! – csapja össze a kezeit, mire lassan az összes osztálytársam megérkezik a terembe.

Rá nem sokra be is csengetnek.