Jessica Kurt

Másnap alig bírtam járni. Mindenem sajgott, a testem minden egyes pontját kisebb-nagyobb zúzódások tarkították.

Tegnap este sok új vágással gazdagodott a kezem is.

Gyenge vagyok.

Nem való az élethez.

Nekem már nincs ehhez erőm. Elegem van az életemből. Úgy érzem, hogy fölöslegesen élek, nem számítok senkinek.

Természetesen semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy iskolába menjek. Mindig is féltem, hogy valaki meglátja a vágásaimat vagy a sebeimet.

Miután reggel megmosakodtam, felvettem az egyenruhámat.

A fehér blúzt betűrtem a zöld szoknyába, és egy fekete neccharisnyát vettem fel a szoknya alá.

*****

Miután beértem az iskolába, a suliboxomhoz siettem. Kivettem a biológia felszerelésemet, de azzal együtt egy lap is kieszett a szekrényemből.

Egy fehér papír volt, amire egy képet és egy szöveget nyomtattak.

Közvéleménykutatás!

Kivel fogja magát legközelebb megdugatni Jessica Kurt?

Alá pedig egy képet raktak be rólam.

A szememben könnyek kezdtek gyűlni. Becsaptam a szekrényem ajtaját, és immár zokogva tettem meg a maradék utat a teremig. Ott a helyemre mentem.

-Jessi, én már szavaztam!-kiabálta az egyik srác, kezében ugyanazt a papírt lóbálva.

Becsengetésig ilyen és ehhez hasonló beszólásokat kaptam.

A padra hajtottam a fejemet és csendben sírtam. Csak azt akartam, hogy vége legyen az ennek az egész kibaszott évnek, és itthagyhassam ezt a sulit.

Az elmúlt években lelkileg teljesen kicsináltak. Nem maradt semmi önbizalmam és erőm ahhoz, hogy folytassam ezt az egészet.

Egyszerűen elegem van.

Nem sokkal később Louis érkezett meg. Az ő kezében is ott volt a jól ismert papír.

Leült mellém, én pedig ösztönösen arrébb húzódtam.

-Szia!-köszönt nekem vidáman.

Nem válaszoltam neki...

Nem sokkal később becsengettek, és a biológia tanár jött be az ajtón lapokkal a kezében.

Dolgozatot fog íratni.

Miután kiosztotta a lapokat, elkezdte mondani a kérdéseket. Ugyan tanultam valamit tegnap, de szinte semmire nem emlékszem.

Csak egy egy kérdésre tudtam a választ, de mivel öt kérdés van, ezért az még egyes.

Idegesen tekintgettem körbe, és láttam, hogy rajtam kívül mindenki ír.

Óvatosan magam mellé néztem, ahol Louis ült. A lap érintetlenül hevert előtte, még a nevét sem írta fel rá.

Gyorsan elkaptam a tekintetemet még mielőtt észrevette volna, hogy nézem őt.

Végül így adtam be a dolgozatomat.

*****

Az utolsó órám tesi volt. Miután átöltöztem az öltözőben, utolsóként hagytam el a helyiséget.

Lassan és magányosan sétáltam a kihalt folyosón.

A vágások a kezemen nagyon viszkettek. Ráadásul a bordásfalon kellett húzóckodnunk, és az egyik seb felszakadt, ami miatt vérezni kezdett.

Nem akarok hazamenni.

Nem akarom apa folyamatos szidását hallgatni.

Nem akarom, hogy megint bántson valamiért.

Már éppen kifelé tartottam az iskolából, amikor egy csapat szőke cicababa jött velem szemben.

-Na mivan Jessi? Nem bújtál ágyba senkivel tegnap óta?-vihogtak folyamatosan.

Lehajtottam a fejemet, el akartam menni melettük.

-Hova sietsz? A kurvák csak este dolgoznak!-kiabálta utánam az egyik.

Könnyek csordultak ki a szememből. Nem törődve azzal, hogy szoknya van rajtam, rohanni kezdtem a kijárat felé.

A portást figyelmen kívül hagyva kilöktem a nagy üvegajtót, és csak szaladtam.

Néhány perc múlva kifulladva álltam meg egy kis utcában. A táskámat a földre dobtam, a hátamat a falnak támasztottam, és sírva lecsúsztam a földre.

Miért velem történik ez?

Nem sokkal később lépteket hallottam, mire felálltam, és a táskámat a kezembe vettem.

Letöröltem a könnyeimet és úgy néztem szembe a kék szemű fiúval.

-Jessi?

Sziasztok!

Kicsit unalmas rész, de ígérem, hogy a következő részben izgalmasabb dolgok fognak történni.

Köszönöm a sok bíztató komit az első résznél!

Ha tetszett, hagyj nyomot magad után!

Anna xx