Twenty-seven
Drágáim! Köszönöm MINDENKINEK aki díjakat ad nekem, ne haragudjatok, hogy nem rakom ki őket💕 de attól még rengeteget jelentenek nekem!💞
Névszerint:
Imádlak titeket csajok!💟💟
Jessica Kurt
Aznap este Louisnál aludtam.
Hihetetlen volt számomra a tudat, hogy tényleg együtt vagyunk.
Egy percig sem bírtam abbahagyni a mosolygást, ami furcsa volt számomra, hiszen ezelőtt sosem volt okom örülni semminek.
-Félek.-csúszott ki hirtelen a számon a szó, amikor Louisval az ágyon feküdtünk.
Értetlenül nézett rám.
-Mitől?-kérdezte, és felkönyökölt, hogy jobban lásson engem.
A pulcsim ujját piszkáltam, miközben válaszoltam neki.
-Több dologtól. Az első a többiek reakciója. Félek, hogy el fognak minket ítélni. A másik az, hogy hamarosan itt hagysz engem. Vagy más emberek véleménye miatt, vagy azért mert rámunsz.-motyogtam.
Louis az állam alá nyúlva felemelte a fejemet, és letörölte a könnycseppet ami időközben kibuggyant a szememből.
-Jessi, megmondtam, hogy nem érdekelnek a többiek. Azt meg, hogy elhagylak, verd ki a fejedből, oké? És ne sírj többet, utálom, ha sírsz.-mondta a szemembe nézve.
Lassan bólintottam egyet, és magamhoz húztam Louist egy szoros ölelésre.
Úgy kapaszkodtam belé, mintha az életem múlna rajta.
Ugyan, kit áltatok?
Tényleg az életem múlt rajta.
***
-Jessi! Megjöttünk.-szakított ki a gondolataimból Louis hangja.
Megráztam a fejemet, és az ablakon kinézve bizony megláttam az iskola emeletes épületét.
A gyomrom liftezni kezdett, szédültem, és úgy éreztem, hogy a reggeli teám pillanatokon belül kijön belőlem.
-Minden rendben lesz, oké?-nézett rám Louis, látva hogy kicsit izgulok.
Egy aprót bólintottam, és a kilincsért nyúltam, hogy kiszálljak.
Lou azonban megfogta a kezemet, maga felé fordított és ajkait az enyémekre nyomta.
Egyik kezét az arcomon tartotta, és lágyan simogatta a bőrömet, a másikkal pedig a derekamat ölelte át.
A hajába vezettem a hajamat, és a kócos tincseivel játszadoztam.
Ha ezzel el akarta vonni a figyelmemet, az teljes mértékkel sikerült neki.
-Nem lesz semmi baj, ígérem.-suttogta a számra, majd adott még egy apró puszit az ajkaimra, és leállította a kocsi motorját.
Vettem egy mély levegőt, és miután kikötöttem magamat, kinyitottam a kocsi ajtaját.
Már akkor minden szem ránk szegeződött, amikor Louis beriasztotta az ajtót, átjött az én oldalamra, és a kezeit az enyémekkel kulcsolta össze.
Elindultunk a bejárat felé, mindvégig magunkon érezve a többiek pillantásait.
Nem sokkal később megláttam Ambert és Zoet is. Gyilkos tekintettel méregettek minket, de főleg engem.
-Miért néz minket mindenki?-motyogtam Louisnak.
-Mert mindig nagy dolog, ha valakik összejönnek. Ne aggódj, ebédszünetre már fogadást is kötnek, hogy meddig leszünk együtt.-legyintett.
Halkan elnevettem magamat, majd ödaköszöntem a portásnak, és a szekrényem felé indultam.
-Mivel kezdünk?-szenvedett a folyosó túloldalán Louis.
-Ofő.-mondtam.
Kivettem néhány könyvet amik kellhetnek a mai nap folyamán, majd bezártam a szekrényajtót.
Ketten indultunk meg az osztálytermünk felé.
Azonban nem várt meglepetés fogadott minket a terem ajtaja előtt.
Nem ismertem a fiúkat név szerint, csak az egyiket, neki David volt a neve. Ő volt a "bandavezér".
Mikor észrevettek minket, ellökték magukat a faltól, és elénk álltak.
-Mit akarsz David?-kérdezte ellenszevesen Louis.
Éreztem, ahogy közelebb húz magához.
-Oh, én csak gratulálni akartam.-vigyorodott el.
Nem értettem ezt az egészet. Értetlenül néztem Louisra, aki idegesen meredt rá.
-Majd ha gondolod kölcsönadhatod a nődet egy körre. Egész jó bőr.-szólalt meg egy másik fiú, miközben engem stírölt végig.
Louis megfogta a kezemet, és maga mögé húzott.
-Aaron, hát nem emlékszel?! Az ő dolga ágyba vinni, nem a tiéd. Hiszen ő a barátja. -kacsintott David, amikor az utolsó mondatot kimondta.
-Húzzatok el innen, és hagyjatok minket békén.-sziszegte Louis.
A srácok felnevettek, és hátatfordítva elsétáltak.
Louis a kezemet megragadva húzott maga után, de nem a terembe mentünk.
-Louis, engedj el, ez fáj!-rángattam a kezemet, ezzel jelezve neki, hogy szorítása kezdett erős lenni.
Nem engedte el a kezemet, behúzott az egyik takarítószertárba és ránk zárta az ajtót.
Leült az ott található ősrégi műanyag székre, és arcát a tenyerébe temetve dobolt a lábával a poros padlón.
Fogalmam sem volt arról, hogy mi a baja.
Lassan odasétáltam hozzá, és leggugoltam előtte.
-Hé, mi a baj?-kérdeztem.
Rámnézett, és sóhajtva beletúrt a hajába.
-Csak felidegesített Aaron beszólása. Az a srác nem egy kapcsolatot tett már tönkre.-mondta, de a szemében valami furcsa csillogást láttam.
-És....miért voltál olyan ellenszenves velük?
Engem nézett, aztán lehajtotta a fejét, és könyökével megtámaszkodott a térdén.
-Volt régen néhány zűrös ügyem velük.-préselte ki magából.
-Milyen ügyek?-kíváncsiskodtam.
-Hagyjuk. Menjünk.-mondta, amikor meghallotta a jelzőcsengőt, ami arra utalt, hogy két perc múlva kezdődik az első óra.
Felállt, leporolta a nadrágját, és a kezemet fogva kimentünk a helyiségből.
Furcsa volt nekem ez az egész.
Louis viselkedése, és a válaszai is.
Hazudna nekem?
Ahoyyyy
Ma este nézem a Dunkirk-öt, azt mondták hogy jó volt soo ja...
Ha minden jó, holnap jelentkezem a folytatással, és elmondom, nekem hogy tetszett a film.
Negyed négykor aludtam el, kicsit zombi vagyok, de azért megírtam ezt mert én kurvára jó vagyok.
KÉRLEK, HA VAN EGY KIS IDŐD, DOBJ NEKEM EGY AKÁRMILYEN KOMMENTET, NAGYON HÁLÁS LENNÉK ÉRTE.
Anna xx💥
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro