Jessica Kurt

Az ágyamban feküdtem, a plafont bámulva, miközben a könnyeim megállás nélkül folytak le az arcomon. Nem fért a fejembe, hogy miért vagyok ilyen szerencsétlen ebben a kicseszett életben.

Az utóbbi napok után soha nem gondoltam volna, hogy a kapcsolatunkból tényleg nem lesz semmi.

Nem hittem, hogy Louis ezt tényleg komolyan gondolja.

Én miért mondjak el neki mindent és avassam be mindenbe, hogyha ő ezt nem teszi meg?

Ennyire nem bízik bennem?

Vagy már nem is vagyok neki olyan fontos?

Csak játéknak voltam jó?

-Jessi!-kiabált Harry a folyosóról.

Szipogtam egyet, és letöröltem a könnyeimet.

-Hagyj békén Harry.-szóltam vissza halkan.

Ő azonban berontott hozzám, és ijedten nézett rám, majd felrángatott az ágyról, és kifelé kezdett húzni.

-Mi ez az egész? Ne rángass már!

Addigra már a földszinten voltunk, Hazz a kezembe nyomta a pulcsimat és a cipőmet, és kifelé lökdösött az ajtón.

-Most hívott Louis nagymamája. Louisnak autóbalesete volt.

****

Zokogva ültem az egyik kényelmetlen műanyag széken. Egyik oldalamon Harry, a másikon Louis nagymamája foglalt helyet.

Magamat okoltam az egész balesetért. Ha nem akadtam volna ki ennyire, és nem hagyom faképnél, ez nem történt volna meg.

-Ne sírj kedvesem. Minden rendben lesz.-simogatta meg egy kéz a hátamat.

Balra néztem, és egy barátságos mosollyal találkoztam.

-Ez az egész az én hibám, tudja?-szipogtam egyet, és letöröltem néhány könnycseppet az arcomról.

Az idős hölgy megrázta a fejét, és beszélni kezdett.

-Tudod drágám, az unokám mindigis nagyon nehezen nyílt meg mások felé, főleg azután, ami a szüleivel történt. Sokat mesélt nekem rólad, és szerintem nem mondok újat azzal, hogy szeret téged. Mielőtt elhívott volna randizni, kétségbeesetten hívott fel engem, és ezt mondta; "Mama, azt hiszem szerelmes vagyok." Szeret téged, szívem. Nem tudom pontosan, hogy mi történt a randitokon, de biztos vagyok benne, hogy minden rendbe fog jönni köztetek. Azt meg, hogy a te hibád, verd ki a fejedből. Nem tehetsz arról, hogy az unokám kissé szeleburdi és önfejű.-nevette el magát a végén.

Halvány mosoly kúszott az ajkaimra, és nem tudtam felfogni, amit most mondott.

Louis szeret.

-Louis Tomlinson hozzátartozói?-jött oda hozzánk egy fehér ruhás férfi.

-Igen, a nagymamája vagyok.-állt fel mellőlem az idős hölgy.

-Nos, a fiatalember nagyon szerencsésen megúszta a balesetet. Alkoholt fogyasztott mielőtt kocsiba ült. A légzsák a biztonsági öv miatt nincsenek súlyos sérülései. Agyrázkódása van, valamint a szélvédő egyik üvegdarabja elvágta az arcát több helyen is, de szerencsére semmi komoly. Ha minden rendben lesz, holnap délután haza is mehet.

Hatalmas kő esett le a szívemről. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel. Ha valami komoly baja lett volna, én azt nem élném túl.

-Bemehetnek hozzá, már ébren van. -közölte a doktor úr.

Miután elköszönt, elsétált a folyosón, mi pedig beléptünk Louis kórtermébe.

-Nagyi, minek csődítettél ide mindenkit?-hallottam meg Louis karcos hangját.

Mivel eddig Harrynek köszönhetően félig takarásban voltam, kiléptem mögüle.

Louis tekintete rám terelődött, értetlenül nézett engem, nyilván nem tudta, hogy miért vagyok itt azok után.

-Ne butáskodj már édes fiam! Amúgyis, mi az, hogy alkoholt ittál vezetés előtt?-szidta meg a nagymamája, mire halkan felkuncogtam.

Louis halványan elmosolyodott engem nézve, majd a nagymamájának szentelte a figyelmét.

-Nem tudom miről beszélsz.-villantotta meg az ezer wattos mosolyát.

Úgy egy óra múlva Louis nagymamája menni készült.

-Nekem most mennem kell, megnyugtatom a hugaidat, hogy jól vagy. Holnap beküldöm őket hozzád.

Louis bólintott, majd megölelte, és adott neki egy puszit.

Miután ő elment, Harry felpattant az eddigi ülőhelyéről, és az ajtó felé indult.

-A büfében jó szendvicseket árulnak. Megyek, megnézem. Jó beszélgetést.-kacsintott felénk vigyorogva.

Azt hittem nyomban megfolytom, amiért pont most képes egyedül hagyni engem Louisval.

Amikor ketten maradtunk, lehajtottam a fejemet, és az ölemben összekulcsoltam a kezeimet.

Éreztem, hogy Louis néz, mégis percekig szótlan volt.

Amikor végül megszólalt, nem azt mondta, amit vártam. Azt hittem, ő is elássa a kapcsolatunkat, és inkább hagyja ezt az egészet. De nem.

-Sajnálom, igazad volt. Nekem is meg kéne nyílnom feléd.... Nekem csak...nagyon nehéz a szüleimről beszélni. Mindig azt hiszem, ha elfolytom magamban ezt az egészet, akkod könnyebb lesz. De sajnos nem. Eszembe se jutna ezt elmondani senkinek, de hogy lásd, hogy bízok benned, most megteszem.

Meg akartam szólalni, de ő megelőzött, és beszélni kezdett.

-December volt, egy nappal szilveszter előtt. Apa értem és anyáért jött a kórházba. Jeges volt az út, ő pedig sietett értünk, hogy minél előbb otthon lehessünk. Ónos eső esett aznap, neki pedig megcsúszott az autója a jeges úton. Elvesztette az irányítást az autó felett, és egy villanyoszlopnak csapódott. Azonnal meghalt. Anya egyedült nevelt engem, aztán összejött az első nevelőapámmal, Markkal. Tőle van a négy húgom is. Ők elváltak, és rá néhány hónapra anya összejött Dannel, aki most a hugaimat neveli. Aztán egy év múlva anya is itt hagyott minket. Valami vadbarom részegen elütötte őt amikor a zebrán ment át.

(ezek a dolgok a való életben nem történnek meg, vagy nem így történtek)

Louis sírt, és én is majdnem. Néztem a fiút, akit még sosem láttam így.

Hirtelen ötlettől vezérelve öleltem át, ő pedig szorosan húzott magához.

-Istenem Louis, annyira sajnálom... Nem kellett volna erőltetnem ezt az egészet... Sajnálom, sajnálom...-suttogtam.

Borzalmas embernek éreztem magamat. Azt se tudtam, mik történtek vele, mégis elítéltem.

Louis rengeteg tragédiát élt át, mégsem zuhant magába úgy, mint én. Ő felállt, és nyoma sincs rajta azoknak a rossz dolgoknak, amik vele történtek.

-Jess, kérlek, ne okold magadat. El kellett volna mondanom neked, így lett volna az igazságos veled szemben. És vita lezárva. -simogatta a hátamat.

Egy mély levegő után bólintottam, és elhúzódtam tőle. Visszaültem az ágy melletti székre.

-Mit gondolsz, tudnánk folytatni ezt az egészet?-kérdezte a szemembe nézve.

Elmosolyodtam, és megvontam a vállamat.

-Hááát, a nagyid talán elmondta, hogy mit beszéltél vele telefonon a randink előtt.... Szóval valószínüleg tartom.-válaszoltam.

-Nagyi meg az a pletykás szája..... Tehát akkor te is érzel valamit?-nézett rám.

A szívem hevesebben dobogott, és azon gondolkoztam, hogy bevalljam e neki....

Basszus Jessi, nemrég tudtad meg, hogy szeret téged!

Kell neki egy visszaigazolás tőlem.

-Szeretlek Louis....én is....

Anna xx💜