Louis Tomlinson

Másnap...



-Elénekled mégegyszer?-pislogott rám nagy szemekkel Jessi, miközben az ágyam szélén ülve egy almát rágcsált.

Mosolyogva bólintottam, és újból belekezdtem a dalba, amit sokadjára énekeltem el neki a mai nap folyamán, mégsem unta meg.


If this room was burning
I wouldn't even notice
'Cause you've been taking up my mind
With your, little white lies, little white lies
You say you're a good girl
But I know you would girl
'Cause you've been telling me all night
With your, little white lies, little white lies
With your, little white lies, little white lies

Backseat of the cab, we're in the cab now
Lips getting so attached, they're so attached now
You wanna make some rules now
Cool, then we'll watch them break
Tonight, I know what you want
And I've been waiting so long


(Ha ez a szoba égne
Észre se venném
Mert elcsavartad a fejemet
A te apró kis hazugságaiddal, apró kis hazugságaiddal
Azt mondod, jó kislány vagy
De tudom, hogy csak szeretnél, kislány
Mert egész éjszaka mondtad
A te apró kis hazugságaidat, apró kis hazugságaidat
A te apró kis hazugságaidat, apró kis hazugságaidat

A taxi hátsó ülésén, a taxiban vagyunk most
Az ajkaink összekapcsolódnak, teljesen összekapcsolódnak most
Fel akarsz állítani pár szabályt most
Jó, aztán majd nézzük őket megdőlni
Ma este, tudom mit akarsz
És már nagyon hosszú ideje várok)



Amikor végeztem, Jessi elmosolyodott, és leugrott mellőlem, hogy az almacsutkát a kukába dobja.

Néztem őt, egészen addig, amíg vissza nem ült mellém.

-Mikor jönnek a hugad?-kérdezte, majd egy nagyot ásított. Nem csodálkoztam, egész éjszaka bent volt velem, és eszében sem volt hazamenni annak ellenére, hogy délután már valószínűleg én is otthon leszek.

Megvontam a vállamat.

-Hamarosan. De aludj egyet nyugodtan amíg ide nem érnek.-mondtam neki.

Elgondolkodva nézett rám, végül beleegyezően bólintott.

Hanyagul lerúgta magáról a tornacipőjét, majd végigdőlt mellettem az ágyon, és lehunyta a szemét.

Az arcát néztem, ami nyugodt és ártatlan volt. Talán még sosem láttam így.

Egyáltalán nem érdekelt, hogy egy kórházban vagyunk, és hogy nem feküdhetne mellettem.

Csak ráborítottam a takarót, és egy apró puszit adtam a homlokára.

A haját simogattam, és nem sokkal később már csak az egyenletes szuszogását hallottam, ami azt jelentette, hogy elaludt.

Egy halk sóhajt engedtem ki az ajkaim közül.

Most olyan tökéletes volt minden, de nem tudtam, hogy ez mégis meddig tarthat.

David és a bandája minden nap felhívnak, hogy hogy állok a fogadással. Olyankor mindig összeszorul a szivem, és a szemem előtt csak Jessi arca lebeg.

Jessica Kurt

Halk beszélgetés foszlányokra keltem. Eléggé kényelmetlen volt már a póz amiben feküdtem, így mocorogni kezdtem.

-Lottie, mondtam, hogy felébreszted!-hallottam Louis hangját közvetlenül magam mellől.

Résnyire nyitottam a szemeimet. Louis arcát láttam magam előtt.

-Jó reggelt hercegnő!-mosolygott rám a fiú.

Halványan elmosolyodtam, és a hátamra fordulva ülésbe tornáztam magamat.

-Mi? Mivan? Louis William Tomlinson! Te valamit nem mondasz el nekem!-hallottam egy hangot az ágy mellől.

Odakaptam a fejemet, és megláttam négy lányt.

Loura pillantottam, aki csak megforgatta a szemét, és a lányokra nézett.

-Jessi, ők itt a hugaim. Lottie, Fizzy, Daisy és Phoebe. Lányok, ő itt Jessi.-mutatott be minket egymásnak, miközben a lányokra mutogatott.

-Oké, oké, de...ti együtt vagytok?-kiáltott fel azt hiszem Lottie.

Egy pillanatra elakadt a lélegzetem, és Louisra pillantottam.

-Lottie, ez egy kórház, ne kiabálj már! És nem, nem vagyunk együtt. Még nem....-mondta.

Hatalmasat dobbant a szívem, és onnantól kezdve nem tudtam nem mosolyogni. Néha bólogattam egyet valamelyik lány kérdésére, de egyébként csak meredtem magam elé, és mosolyogtam.

Hogy miért?

Mert Ő velem akart lenni.

Oké, sokkal de sokkal rövidebb a megszokottnál.

Jézusom, annyira sajnálom, hogy elhanyagoltalak titeket, de ígérem, hogy lassan visszaállok a megszokott kerékvágásba.

Eléggé semmilyen, de nagyon akartam már hozni.

Anna xx