"Rengeteg ember szólít a neveden, de csak egy tudja kimondani úgy, hogy nagyobbat dobban a szíved, ha meghallod."
/anonymous/

Jessica Kurt

Utálni akartam magamat, mert bedőltem neki. Mert hagytam, hogy jászadozzon velem. Mert én belészerettem.

A következő hétfőn kerültem őt. Feketébe öltöztem, amivel eléggé kitűntem a többi diák színes ruházataiból.

A gyomrom felfordult a sulirádióból szóló nyálas, szerelmi dalok miatt. És ezek a dalok azt jelentették, hogy közeledik a végzősök bálja.

Minden órán más helyre ültem, nem akartam mellette lenni.

A szívemben egy hatalmas, végtelen űr tátongott. Minden egyes alkalommal, amikor ránéztem, iszonyatos fájdalmat éreztem.

Próbáltam nem gondolni rá, de ez lehetetlen volt. Mindig, mindenről ő jutott eszembe.

Nem vette észre a kötést a kezemen.

Ugyan, miért is vette volna?

Ő sem volt jobban, mint én, láttam rajta.

A szemei alatt nagy karikák éktelenkedtek, az arca nyúzott volt. Ahogy elnéztem, ő sem sokat aludhatott a hétvégén.

Egész nap az üzenetekkel bombázott, én pedig minden egyes alkalommal, amikor elolvastam őket, csak egyre rosszabbul lettem.

Louis Tomlinson

Az utolsó órám után sietősen sétáltam ki az iskola épületéből.

Az eső szakadt, úgyhogy gyorsan lépkedve indultam a parkoló felé. A vizes betonon néha megcsúszott a cipőm talpa, és nem egyszer léptem bele kisebb pocsolyákba, de végül elértem a kocsimig.

Az anyósűlésre dobtam a táskámat, majd beindítottam a kocsit, és felnyomtam a fűtést.

Elindultam a hazafelé vezető úton.

Nem akartam hazamenni. Minden Jessire emlékeztetett. Az ágyneműn még éreztem az illatát, ami minden egyes alkalommal megfájdította a szívemet.

Sóhajtva pillantottam ki az esős utcára, és abban a pillanatban beletapostam a fékbe.

Ott volt, a járdán sétált, és éppen egy szál cigit akart meggyújtani, ami az eső miatt nem sikerült neki.

Hirtelen húzódtam az út szélére, és pillantottam ki az ablakon.

Jessi felnézett a kocsimra.

Lehúztam az ablakot, a hideg levegő pedig azonnal beférkőzött a kocsi belterébe.

A lány engem nézett, majd a zsebébe nyomta az öngyújtót, és eldobta az amúgy már eléggé elázott dohányt.

-Mit akarsz?-kérdezte ellenségesen.

-Jess, szakad az eső. Csak had vigyelek haza. -sóhajtottam.

Érzelemmentes arccal nézett rám, majd megindult az autó felé.

A táskámat átdobtam a hátsó űlésre, nem sokkal később pedig Jessi szállt be mellém.

Bekötötte magát, én pedig sebességbe tettem a kocsit, és elindultam.

Szótlanul telt az út. Néha a lányra pillantottam, aki az ablakon keresztül nézte a szakadó esőt.

Amikor befordultunk az utcájukba, hirtelen felindulásból szólaltam meg.

-Sajnálom....

Rám kapta a tekintetét. A fejét rázta, majd kikötötte magát.

-Ha tényleg sajnálnád, lenne benned annyi, hogy elmondod az igazat. -közölte.

Amint megállt a kocsi, Jessi kipattant, majd miután becsapta a kocsiajtót, besietett a házba.

Jessica Kurt

Amint becsukódott a hátam mögött az ajtó, a hátamat a fának dönte lecsúsztam a földig.

Sírtam, de ezen már meg sem lepődtem.

Őt akarom, őt szeretem.

Miért ilyen kibaszott bonyolult?

Letöröltem a könnyeimet, és összerezzentem, amikor meghallotam a csengő hangját.

Feltápászkodtam a földről, és egy nagy levegő után kinyitottam az ajtót.

Ő állt ott.

A szemei könnyesek voltak.

Miattam sír?

-Engedd, hogy megmagyarázzam. Kérlek.-kért rekedt hangon.

A szívem szakadt meg, ahogy őt néztem. Fájt, hogy ő miattam van szarul.

Csak egy aprót bólintottam, és tágasabbra nyitottam az ajtót, hogy be tudjon jönni.

Heyyyyy

Kicsit unalmas, sorry.

Jujjjjj, izgulok a következő néhányt részt illetően.

Btw, a suliidőben nem tudom hogy hogyan és mikor lesznek részek, de nem hiszem, hogy naponta, mint most.

Ha tetszett, azt kérlek mindenképpen jelezd nekem.

Anna xx

Amúgy btw, a 4 Tommo lány apukája, Mark Tomlinson milyen aranyos már.