Szeretem ezt a képet xddd

Köszönöm a díjakat love_story_reader_  és  SzintiaVg !

Imádlak titeket drágáim!💕

Louis Tomlinson

Abban a pillanatban, ahogy Briana mellé lépve megláttam a lányt, aki sírva állt az ajtóban, tudtam, hogy ezt elbasztam.

Engem nézett, arcán megannyi érzelem tükröződött.

Düh, csalódottság, szomorúság.

Nagyot nyelve tettem felé egy lépést, de ő hátrált. A fejét rázta, ezzel jelezve, hogy ne közelítsek.

-Jessi, ez nem az, aminek gondolod...-kezdtem.

Kezeivel befogta a fülét, és még egy lépést hátrált. Sírva nézett engem, fekete szemfestéke csíkokban folyt le az arcán.

-Nem kell a hazugságod Louis, oké?! - kérdezte remegő hangon.

-Nem, kicsim, tényleg félreértetted!-mondtam az igazat.

Beharapta a száját, és letörölt néhány könnycseppet az arcáról.

-Ne merj ezek után kicsimnek hívni! Gyűlöllek, érted?! Jól esett elhitetned velem, hogy szeretsz? Jó volt hetekig hülyének nézni engem? És ezek után még higgyem azt el, hogy nem hagytál volna ott a szex miatt?-tárta szét a karját.

-Miért beszélsz múlt időben?-kérdeztem suttogva, az utolsó mondatára célozva.

Gúnyos mosolyra húzta a száját, és hitetlenül felnevetett.

-Azért, mert köztünk mindennek vége, Louis. Tudod, azt hittem, te más vagy. Megint tévedtem. További jó szórakozást.-köpte felém a szavakat.

Aztán megfordult, és másodpercekkel később már el is nyelte őt a sötétség.

Utána kiabáltam, azt mondtam neki, hogy szeretem, de mind hiába.

Nem jött vissza.

És soha többé nem is fog.

A ház előtti lépcsőre leülve arcomat a tenyerembe temettem. Utáltam magamat, amiért nem magyaráztam meg neki.

-Louis, gyere be. Meg fogsz fázni.-hallottam a hátam mögül Briana halk hangját.

Megráztam a fejemet, és egy sóhaj után eleget téve a kérésének feltápászkodtam a hideg kőről, és visszamentem a lakásba.

-Nem baj, ha hazamegyek? Michael már vár rám.-szólalt meg a lány.

Szemei szerelmesen csillogtak, miközben a telefonja kijelzőjét nézve elmosolyodott.

-Nem, dehogy.

-Megleszel?-pillantott rám aggódva.

Megvontam a vállam és idegesen túrtam a hajamba.

-Azt hiszem.-mondtam végül.

Bria bólintott, majd megölelt engem, és két puszi után kiment a bejárati ajtón. Mielőtt elsétált volna az utcán, még visszafordult hozzám.

-Szerezd vissza azt a lányt, Louis. Mondd el neki az igazat, megérdemli.-nézett rám.

Bólintottam, majd egy utolsót intettem neki.

Aztán bezártam a bejárati ajtót, és a nappaliba mentem. Leültem a kanapéra, aminek az egyik felén Clifford aludt.

Lábammal a földön doboltam, egészen addig, amíg a kutyám egy halk morgással adta tudtomra, hogy nem tud tőlem aludni.

Sóhajtva megsimogattam, és a tévét kikapcsolva felmentem a szobámba.

Csak Jessin járt az eszem.

Szinte hallottam a hangját, és magam előtt láttam az összetört arcát.

Vissza kell szereznem, szeretem.

Hülyeséget fog csinálni. Bántani fogja magát, és én nem tudom megakadályozni benne.

Az életemnél jobban szeretem.

De azt hiszem, ő egy életre megutált engem.

Jessica Kurt

Zokogva ültem a fürdő hideg kövén.

A kezemben szorongattam a telefonomat, és a könnyektől elhomályosodott tekintettel néztem a folyamatosan érkező üzeneteket.

Louis: Jessi, beszéljük meg!

Louis: Vedd fel a telefont kicsim!

Louis: Baby....

Louis: Félreérted a helyzetet.

Louis: Én szeretlek, és van magyarázatom erre az egészre.

Nem voltam képes tovább olvasni.

A remegő kezemből kicsúszott a telefonom, ami a kövön ért földet egy csattanás kíséretében.

Feltápászkodtam a földről, és nagy nehezen kitúrtam a fürdőfiókból a rég látott tárgyat.

Aztán újra a földön találtam magamat, a csuklómnál a penge, a fejemben megannyi gondolat.

Aztán felsóhajtottam, és lenéztem a kezemre. Összeszorítottam a számat, majd lassan elhúztam a hideg fémet a kezemen.

-Menj a picsába, Louis....

Ahoyyyyy

Lényegében, igen, megint balhé van.

Bocsi?

Amúúúgy felidegesítettem magamat és kitöröltem MINDEN zenét a telefonomból.

Lényegtelen.

Ha tetszett, hagyj nyomot magad után!

Anna xx