A fejezetben 18+ -os, korhatáros jelenetek vannak, mindenki a saját felelősségére olvassa!

Jessica Kurt



Lassan döntött végig az ágyon, miközben egy gyors mozdulattal leoltotta a kislámpát, ami az éjjeliszekrényen kapott helyet.

A szoba sötétbe burkolózott. A helyiség csendjét csak a szapora lélegzetvételünk hangja törte meg.

-Biztos akarod?-hallottam Louis karcos hangját.

Tudtam, hogy nagyon nagy erő kell neki ahhoz, hogy visszafogja magát.

-Louis, biztos.-válaszoltam.

-Oké...vigyázok rád, ne aggódj.-suttogta, miközben végigsimított az oldalamon.

Úgy beszélt, mintha ő lenne az első nekem. És ez így volt helyes.

-Bízok benned.-suttogtam.

A következő pillanatban puha ajkakat éreztem az enyémeken, és egy kezet, ami végigsimított az egész testemen.

Beleremegtem az érintésébe.

Elvált a számtól, és a nyakamat kezdte apró puszikkal behinteni. Egyre lejjebb ment, végighaladt a kulcscsontomon és a melleimen is. A hasamon egymás alatt néhány kisebb szívásnyomot is hagyott.

Légzésem elakadt egy pillanatra, amikor megragadta a csípőmet, és a lábaim közé feküdt.

Lehunytam a szemeimet.

Egy pillanattal később forró nyelvét éreztem meg magamon. Felsikítottam, és a lepedőbe markoltam, hogy minél kevesebb hangot adjak ki.

Louis egy pillanatra sem állt meg. Folyamatos hullámok söpörtek végig rajtam, amikbe az egész testem beleremegett.

-Louis...-nyögtem a nevét, amikor éreztem, hogy már nem kell sok.

Erre nyelvét még gyorsabban kezdte mozgatni rajtam, és éreztem, ahogy felnyomja nekem az egyik ujját.

Nyöszörögtem a gyönyörtől, amit a tetteivel okozott nekem.

Aztán nem sokkal később a hátam ívbe feszült, és Louis nevét sóhajtozva léptem át a gyönyör kapuját.

Próbáltam rendezni a szapora lélegzetvételemet, de ez szinte lehetetlen volt.

Louis feltérdelt az ágyon, és a bokszere széléhez nyúlva lehúzta magáról a ruhadarabot.

Ahogy megláttam a "kicsi Louist", rögtön leesett, hogy nem igazán illik rá a "kicsi" jelző. Khm, lépjünk túl rajta.

Teljesen biztos voltam benne, hogy fülig elpirultam. Louis magabiztosan vigyorgott, majd egy rövid csók után az éjjeli szekrényhez nyúlt, és egy kis, ezüst csomagolással ellátott valamit vett elő.

A fogával kibontotta, majd az óvszert felgörgette a férfiasságára.

Újból fölém hajolt, és ráérősen megcsókolt. A hajába túrva tűrtem, ahogy a belső combomat simogatja.

Hihetetlenül kívántam, és ő ezt jól tudta.

-Kérlek....-szakadtam el puha ajkaitól.

-Mit kérsz hercegnő?-duruzsolta a fülembe, és egy lágy csókot nyomott a nyakam érzékeny bőrére.

Kirázott a hideg, de a testem lángolt.

-A kurva életbe Louis, bassz már meg rendesen!-csattantam fel.

Rekedten felnevetett, és az egyik kezét az enyémmel kulcsolta össze a fejem felett.
Mindvégig a szemembe nézett.

-Mehet?

Lassan bólintottam egyet. Louis lenyúlt közénk,  majd még egyszer, utoljára megszólalt.

-Szólj ha fáj, oké?

Egy újabb bólintás a részemről. Egy pillanattal később rettenetes fájdalom nyillalt az ágyékomba.

Fájdalmasan felszisszentem.

-Lazulj el, kérlek.-motyogta Louis.

Kifújtam a bent tartott levegőt, és megszorítottam Louis kezét. Nem fájt annyira, mint korábban, de nem volt kellemes érzés.

-Mozogj...-kértem halkan.

Egy lágy csókot nyomott az ajkaimra, majd megmozdította a csípőjét.

Ki-be mozgott bennem, a fájdalom pedig kezdett enyhülni, és helyét az élvezet vette át. Sóhajtozva túrtam bele csuromvizes hajába.

-Gyorsabban Louis...-suttogtam a fülébe.

Olyan eszeveszett tempót kezdett diktálni, hogy felsikítottam, és a kezeimet a hátára csúsztatva a körmeimmel végigszántottam a bőrén.

Lábaimat a dereka köré kulcsoltam, hogy még jobban magamba tudjam fogadni nem mindenapi méretét.

Éreztem, hogy egyre jobban sodródom a gyönyör kapuja felé, úgyhogy gyöszörögve próbáltam néhány értelmes szót kinyögni.

-Mindjárt...

Össze-vissza karmoltam Louis hátát, de ő sem finomkodott, jókora szívásnyomokat hagyott a nyakamon és a kulcscsontomon.

Fél perccel később Louis egyik erőteljes lökése után a hátam ívbe feszült, és egy hangos sikítás kíséretében, szinte teljesen egyszerre mentem el a fellettem támaszkodó fiúval.

A sötét helyiségben csak a szapora lélegzetvételünket lehetett hallani.

Louis kihúzott belőlem, majd néhány másodpercre eltűnt mellőlem. Aztán befeküdt mellém, és ránk húzta a takarót.

Szembe fordultam vele. Éreztem, ahogy kezei a mesztelen oldalamat simogatja.

-Nagyon fájt?-kérdezte rekedten.

Megráztam a fejemet, habár ő ezt nem igen láthatta.

-Az elején igen. De aztán már nem.

Hallottam, ahogy mély levegőt vesz.

-Sajnálom. Nem akartam neked fájdalmat okozni.-mondta, és szinte láttam magam előtt, ahogy a szabad kezével a hajába túr.

-Louis, nem a te hibád. -nyugtattam, majd egy csókot nyomtam a szájára.

A szobában ezek után csend lett. Egyre jobban kezdtem álmosodni, és nem sokkal később Louishoz bújva aludtam el.

Heyyyyyy

Nem tudom eldonteni, hogy tetszik e vagy nem, dontsetek el ti.

Ha tetszett, azt kérlek mindenképpen jelezd nekem!

Anna xx