Six
Louis Tomlinson
Nem bírtam ki.
Követtem Jessit haza.
Percekig ment egyenesen a főutcán, majd jobbra fordult, és nem sokkal később megint jobbra.
Úgy két perc múlva egy nagy családi házhoz értünk. A ház előtt egy fekete kocsi parkolt, ami előtt egy fiú állt.
Megálltam, és bebújtam egy fa mögé, onnan nézve, hogy mi történik.
Amikor Jessi észrevette a srácot a kocsinál, egy pillanatra megtorpant, majd rohanni kezdett a fiú felé. Az ismeretlen szorosan a karjaiba zárta a lányt, aki szintén erősen ölelte magához a fiút.
Aztán a fiú mondott valamit Jessnek, mire ő bólintott, és együtt bementek a házba.
Néhány perc múlva jöttek ki, Jessi kezében két bőrönd pihent.
Idegesen figyeltem, ahogy beszállnak a kocsiba és elhajtanak.
Mégis ki ez a srác?
Asszem a fogadásnak ezzel lőttek...
Jessica Kurt
Nem bírtam levakarni a mosolyt az arcomról.
A bátyám, Adam remek hírrel érkezett.
Vett egy házat itt, Donchasterben és azt mondta, hogy költözzek hozzá.
Tud arról, amit apa művel velem, de mivel eddig nem volt elég pénze egy saját lakásra, nem tudott segíteni.
Még szerencse, hogy apa még nem volt otthon, így össze tudtam szedni néhány cuccomat.
-Még mindig ugyanolyan durva veled?-sóhajtott fel.
Mindigis bántotta az, hogy nem volt velem, hogy megvédjen. Ő egyetemre ment évekkel ezelőtt, és értelemszerűen onnan nem tudott megvédeni.
-Igen...Szinte minden nap megver, és kétszer...-nem fejeztem be a mondatot.
Nem tudtam kimondani.
Reméltem, hogy Adamnek nem tűnt fel, hogy félbehagytam a mondanivalómat.
-Mi volt kétszer?-kérdezett rá.
Mivek nem válaszoltam, félreállt a kocsival, és rámnézett. Felsóhajtottam, és ujjaimmal babrámtam.
-Jessi...-nógatott.
Vettem egy mély levegőt és az ajkamba harapva ránéztem.
-Megerőszakolt.-suttogtam, és könnyek gyűltek a szememben.
A bátyám száját egy hosszú káromkodás hagyta el, és arcát a tenyerébe temette. Eközben én a pulcsim ujjával itattam fel a könnyeimet.
-Sajnálom hugi! Én...ha nem mentem volna koleszba, ez nem történt volna meg.... Holnap elviszlek orvoshoz.-mondta, és egy puszit nyomott a homlokomra.
Bólintottam, és hátradőltem az űlésen.
A kocsi percekkel később megállt. Ugyan születésem óta Donchasterben éltem, de itt még sosem jártam.
-Megjöttünk.-mondta Adam.
Kiszállt, én pedig követtem a példáját. A csomagokat kivettük a csomagtartóból
Egy nagy kertesház volt előttünk.
Adam kinyitotta az ajtót, és intett, hogy menjek be.
-A barátnőm, Stassy is itt fog lakni. Ő most nincs itthon, de hagyott neked pizsamát a szobádban, mert nem tudtam, hogy be tudsz e majd pakolni. Gyere, megmutatom a szobádat!
Felment a lépcsőn, és elindult a folyosón. Elindult jobbra, és az utolsó előtti szobábánál megállt, majd benyitott.
A falak világos pasztelrózsaszín színűek voltak. Egy nagy, fehér franciaágy helyezkedett el a szoba közepén, mellette éjjeliszekrény, kicsit arébb pedig egy üvegajtó, ami az erkélyre vezetett. A másik oldalon is volt egy ajtó, az gondolom a fürdőhöz tartozott.
-Ez itt a te szobád. Most magadra hagylak, pakolj ki, ha kellek akkor a nappaliban leszek.-mosolygott rám, majd kifelé indult.
-Adam.-szóltam utána halkan.
Megállt, és hátranézett rám.
-Apával mi lesz?-suttogtam.
A bátyám felsóhajtott, és elém sétált.
-Nem tudom, de nem bánthat többet, ezt megígérem.-mondta, és jó szorosan megölelt.
Visszaöleltem, habár eléggé váratlan gesztus volt tőle és nem számítottam rá. Nem szoktam meg ezt a fajta érzelemkinyilvánítást senkitől.
A bátyám ezek után kiment, én pedig felrángattam a bőröndömet az ágyra, és pakolni kezdtem.
****
Másnap reggel szokatlan módon tízkor keltem. Ez nem volt gond, hiszen ma szombat van, és nincs délelőttre programom, csak este megyek Louishoz a fizika házi miatt.
Miután kikászálódtam az ágyból, felöltöztem, mert a rövid pizsamában látszódtak a zúzódásaim, sebeim és nem akartam, hogy Adam is lássa.
Ezek után lementem a konyhába, ahol egy eléggé ideges Adamel találtam szembe magamat.
-Mi a baj?-kérdeztem halkan, és megtorpantam.
-Reggel itt voltak a rendőrök. Miattad.
Ohmmmmm nem tudom....
Uncsi de azért remélem olvasható.
Ha tetszett, azt mindenképp jelezd nekem!
Anna xx
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro