Louis Tomlinson

A garázsba beállva leállítottam a motort, és kikötöttem magamat. Hátranyúltam a táskámért, ami a hátsőűlésen volt, és azzal a kezemben kiszálltam a kocsimból.

A csendes garázsban késként hasított a levegőbe a telefonom hangja.

Kivettem a zsebemből, és miután láttam, hogy Harry hív, felvettem.

-Louis!-szólt bele Harry kétségbeesetten.

Összeráncolt szemöldökkel meredtem magam elé.

-Kérlek mondd, hogy veled van Jessi!-hadarta.

-Nincs velem. Öt perce vittem haza.

Harry száját hosszú káromkodás hagyta el, én pedig itt már éreztem, hogy nagy a baj.

-Menj el érte, és vidd biztonságos helyre Louis, kérlek!

Nem értettem semmit, a szívem erősen vert, a pulzusom az egekben volt és aggódtam.

-De....-kezdtem, de Harry gyorsan félbeszakított.

-Louis erre most nincs időnk! Valaki bántani akarja őt, érted?! Ha fontos neked, kurva gyorsan elmész érte, és ha kell, megvéded, oké?

Továbbra sem értettem semmit.

Hogy miért kell elmenni érte és hogy mitől kéne megvédenem.

De Jessiről volt szó.

Természetes volt hogy nem hagyom, hogy baja essen.

-Indulok.-válaszoltam Harrynek.

-Úton vannak a rendőrök. Ha az a mocsok ott lesz, vigyázz vele.-hallottam még Hazz hangját mielőtt kinyomott.

Nem tudtam, kiről beszélt, de nem is érdekelt. Csak azt fogtam fel, hogy az a valaki bántani akarja.

Bepattantam a kocsimba, és újból felbúgattam a motort. Türelmetlenül vártam, hogy felnyíljon a garázsajtó, majd amikor ez megtörtént, kifaroltam a kocsifelhajtóról.

Úgy hajtottam, mintha az életem múlna rajta.

Ideges voltam, elképzelni sem tudtam, hogy mi történhetett.

Az amúgy öt-hat perces utat én két perc alatt tettem meg, olyan gyorsan mentem.

Még meg sem állt teljesen az autó Jessiék háza előtt, de én kippattantam belőle, becsaptam az ajtót, és rohantam a ház felé.

Berontottam az ajtón, és hirtelen nem tudtam merre menjek.

Jessi cipőjét és táskáját láttam a földön.

Egy hangos sikítás törte meg a csendet, mire én rohanni kezdtem az emelet felé. Mentem a szoba felé, ahonnan a hangokat hallottam, és mielőtt benyitottam volna, lélekben mindenre felkészültem, legalábbis azt hittem, hogy mindenre.

Benyitottam, és bementem.

A látvány azt hiszem soha nem fogom elfelejteni.

Jessi az ágyon feküdt, egy számomra ismeretlen férfi pedig felette térdelt, miközben mindketten meztelenek voltak.

Lehunytam a szememet, és majdnem nekem is kigördült egy könycsepp a szememből, amikor meghallottam Jessi keserves zokogását.

Újra rájuk néztem, és elöntött a düh.

Rögtön világos lett, hogy Harry kiről beszélt.

Megindultam a férfi felé, és lerántottam a lányról, akit akkor készült megütni.

A földre kerültünk, én pedig azonnal ütni kezdtem. Esélye sem volt védekezni, olyan erővel kapta sorra az ütéseket. Már vérzett több helyen is az arca, de nem érdekelt.

Többször is próbált visszaütni, de nem hagytam magamat. A férfi vékonyabb és alacsonyabb is volt nálam, nem volt ellenfél.

Az én szememben csak egy semmirekellő patkány volt, akinek szenvednie kell.

Újból megütöttem, de már ájultan feküdt alattam.

Legszívesebben addig vertem volna, amíg él, de Jessi sírása visszarántott a jelenbe. Ránéztem, és úgy éreztem, hogy ezzel nem segítek neki.

Leszálltam a pasiról, és leültem Jessi mellé az ágyra.

Ő összehúzta magát a lepedőn, és csak sírt.

A takarót borítottam a meztelen testére, és amint ez megvolt, az ölelésembe húztam.

A szívem szakadt meg érte, legszívesebben minden fájdalmat átvettem volna tőle, csak ő ne szenvedjen.

Egész testében rázkódott a mérhetetlen zokogástól, és arcát a mellkasomba fúrva kétségbeesetten ölelt magához.

-Ne hagyj itt, kérlek....-hallottam a halk hangját, majd újra sírni kezdett.

-Minden rendben lesz, ígérem. Ketten megoldjuk.-suttogtam a fülébe.

Nem szólt semmit, csak az eddiginél is erősebben szorított magához.

Percekkel később szirénák hangja törte meg a csendet. Nem sokkal később lábdobogást hallottam, majd a szoba ajtaja nyílt, és először Adam és Harry arca bukkant fel. Mögöttük rendőrök és mentősök érkeztek.

A két fiú lesütött szemmel vette tudomásul, hogy mi történt.

-Uram, engedjen oda a lányhoz!-jöttek oda a mentősök.

Nehezemre esett, de elengedtem Jessit, aki kétségbeesetten nézett utánam.

A rendőrök éppen akkor bilincselték meg a férfit, és vitték ki a szobából.

A mentősök kiküldtek minket, amíg Jessit vizsgálják. A két fiúval a folyosóra mentünk, ahol kérdőn néztem őket.

-Elmondaná valaki, hogy mégis mi ez az egész?-néztem rájuk.

Dammmmmnnnn

Itt lennék a résszel, igazából kicsit most megkavarodtam majdnem rosszat raktam ki, de mindegy, balfaszkodtam xd.

Ha tetszett, azt mindenképpen jelezd nekem kérlek.

Anna xx