Louis Tomlinson

-Jessi?

A lány könnyes szemekkel nézett engem, de nem szólalt meg.

-Mit csinálsz itt ilyen későn? Ráadásul pulcsi és hasonlók nélkül...-kérdeztem, és lekaptam magamról a pulóveremet.

A hátára terítettem az anyagot, és a kezemet nyújtottam, hogy segítsek neki felállni.

-Gyere, hazakísérlek.-mondtam.

Nem fogadta el a segítségemet, felállt magától, és csak rázta a fejét.

-Nem akarok hazamenni!-mondta kétségbeesetten, és sírni kezdett.

Jobban végignézve rajta tekintetem megakadt a bal kezén. Összeráncolt szemöldökkel néztem a karját, és a csuklójánál fogva magam felé fordítottam az alkarját.

-Mit műveltél, Jess?-kérdeztem megrökönyödve, ahogy az egészen friss vágásokat néztem. Szinte egy centi szabad hely sem volt a kezén.

Rám emelte a tekintetét, és még jobban sírni kezdett.

Nem tudtam, hogy mit csináljak vele. Ha haza nem akar menni, akkor csak egy lehetőség maradt.

-Gyere, elviszlek magamhoz, és ott maradsz éjszakára. Le kell fertőtleníteni a sebeidet.-mondtam ellentmondást nem tűrő hangon.

Meglepő módon nem ellenkezett.

Elindultunk a kihalt utcán, Clifford pedig ismét előreszaladt, a farkát csóválva futkározott.

Jessre pillantottam, aki egy halvány mosollyal figyelte a kutyát.

-Miért nem akarsz hazamenni?-kérdeztem séta közben.

Jessi néhány pillanatig gondolkozott azon, hogy mit mondjon.

-Azt most inkább hagyjuk.-felelte halk, rekedt hangon.

Nem firtattam inkább tovább a dolgot.

-Nem hiányolnak otthon? Nem szólsz valakinek, hogy hol vagy?-nyújtottam felé a mobilomat.

Jessi egy gúnyos mosollyal rázta a fejét.

-Nem hiányzok senkinek, hidd el.-mondta halkan.

-Miért rohantál el otthonról? Mi történt?-kérdeztem.

Jessi ijedten rám kapta a tekintetét, és láttam, hogy a szemében könnyek gyűltek.

-Bántott valaki?-kerdeztem halkan.

Összeszorította a szemét, és csak megrázta a fejét.

-Hagyjuk.-mondta.

Nemsokára a házamhoz értünk, úgyhogy elővettem a kulcsomat, és kinyitottam az ajtót.

Cliff befutott a házba, és gondolom befeküdt a helyére.

-Jobbra a második ajtó a fürdő, menj, zuhanyozz le, viszek neked ruhát és törölközőt. A kezeddel majd utána foglalkozunk.-fordultam felé.

Szó nélkül bólintott, és elindult az általam mutatott irányba.

Megvártam, míg bezárja maga után az ajtót, majd a szobámba indultam. A szekrényemből elővettem egy fekete hosszúujjú felsőt, és mivel gondolom a bugyiját majd visszaveszi, ezért fogtam a felsőt meg egy törölközőt, és azokkal indultam vissza a fürdőhöz.

Az ajtóhoz érve kétszer halkan kopogtam, de mivel nem kaptam választ, ezért óvatosan benyitottam, és belestem.

Víz csobogását hallottam, és megláttam Jessit a zuhany alatt, nekem háttal állni.

Nem akartam nagyon leskelődni, de még ígyis megláttam a sebeket és zúzódásokat a hátán.

Gyorsan letettem a szennyestartóra a behozott cuccokat, és visszacsuktam az ajtót.

Ki teszi ezt az én Jessicammal?

Jessica Kurt

Amint végeztem a zuhanyzással, és a felöltözéssel, a hatalmas tükörben magamra néztem.

A póló a combom aljáig leért, így nagyjából takart.

Ahogy magamat néztem, nem tudtam kiverni a fejemből az üzenetet, amit kaptam.

Az apám küldte, ez teljesen biztos.

Meg fog találni.

Bántani fog.

Megint...

Kettő kopogást hallottam, mire összerezzentem. Az ajtó nyílt, és Louis bukkant fel.

Rámnézett, és diszkréten végigmért, persze ettől én rendesen zavarba jöttem.

Becsukta maga után az ajtót, és csak akkor láttam, hogy kezében egy elsősegély dobozt tart.

-Ülj fel ide.-mutatott a gránitpultra, ahol a mosdókagyló helyezkedett el.

Vonakodva bár, de megtettem amit kért, míg ő a dobozban matatott.

Végül egy barna üveget és egy tekercs kötszert vett elő.

Az üvegben lévő folyadékot egy gézlapra öntötte, és közelebb lépett hozzám.

Megállt előttem, majd az egyik kezét hirtelen a combomra simította, és óvatosan arébb tolta a lábamat, és beállt a két lábam közé.

Olyan hirtelen ért ez a cselekedete, hogy reagálni se volt időm.

-Mutasd a karodat.-kért.

Mivel tudtam, hogy semmi értelme ellenkezni vele, ezért felemeltem a kezemet, és odanyújtottam neki.

Megfogta a csuklómat, nekem pedig a szívem őrült módon verni kezdett csupán egyetlen érintéstől.

Mi van velem?

Óvatosan ráhelyezte a gézt a kezemre, a folyadék pedig csípni kezdte a sebeimet.

Felszisszentem.

-Sajnálom, hogy fáj. Hidd el, nekem is...-szólalt meg hirtelen, mire rákaptam a tekintetemet.

Heyyyyy kidsssss

A FENTI KÉPET ÉN RAJZOLTAM HA TETSZIK VAGY VALAMI AKKOR IRD MEG KOMMENTBEN.

Ha tetszett, azt kérlek mindenképpen jelezd nekem!

Anna xx