Addig nehogy elkezdjetek olvasni, amíg be nem néztetek Laczkok profiljára, és el nem kezdtétek legalább az egyik könyvét.

Nagyon tehetséges, nem bánjátok meg!

Jó olvasást!

Louis Tomlinson

Nem derült ki, hogy Harry kiről beszélt a telefonban. Csak annyit kért, hogy Jessi hadd maradjon nálam ma este.

Miután természetesen igent mondtam, letettük, én pedig az elkészült teával a nappaliba indultam.

Jessire néztem, aki hunyorogva nyitogatta a szemét.

Letettem a bögrét az asztalra, és leültem a kanapé szélére.

Kezére pillantottam, ami mostmár szerencsére nem vérzett, de ahogy elnéztem, muszáj lefertőtleníteni és bekötni.

A lány arcára pillantottam.

A fekete szemfestékének maradványai arcán éktelenkedtek. Szeme környéke piros volt, ebből következtettem arra, hogy sírt.

Nyöszörögve kezdte nyitogatni a szemeit, majd amikor sikerült neki, tekintete egyenesen rám irányult.

Egy ideig engem nézett, majd szemében könnyek gyűltek, és lehajtotta a fejét.

Kezemet takarón keresztül a combjára simítottam.

-Hé, mi a baj?-kérdeztem.

Újra rám nézett.

-Sajnálom.-nyögte ki nagy nehezen.

Aztán olyan dolgot tett, amire egyáltalán nem számítottam.

Már csak a két kezét éreztem magam , és Jessi hangos zokogását hallottam. Ösztönösen öleltem őt vissza, miközben ő a nyakamba fúrta az arcát.

-Mit sajnálsz?-kérdeztem suttogva, a hátát simogatva.

Egy pillanatra megakadt a lélegzete, aztán ugyanolyan szapora lett.

-Hogy itt vagyok. Ezen a világon. Hogy mindenkinek csak gondot okozok. Hogy fölösleges vagyok. Sajnálom, hogy vagyok. Sajnálom....-mondta sírva.

Le voltam döbbenve.

Hirtelen nem tudtam rá semmit se mondani.

Csak szorosabban öleltem magamhoz, hogy legalább most úgy érezze, hogy számít valakinek.

Nekem.

Jessica Kurt

Megnyugodtam Louis karjai között. Néhány pillanatig úgy éreztem, hogy semmi problémám nincsen a világon.

-Mi történt otthon?-kérdezte halkan.

Ajkaimba haraptam, és elhúzódtam tőle.

Észveszejtően kék szemei engem pásztáztak.

Nem tudom miért, de el akartam neki mondani mindent. Ki akartam beszélni valakinek minden problémámat, de nem tehettem.

Hiszen nem is ismerem.

Ő csak egy fiú.

Ő nem szeret.

Őt nem érdekelhetem.

Csak bízni akarok valakiben.

Mikor már percek óta nem válaszoltam neki, felsóhajtott, és felállt.

-Le kell fertőtleníteni a sebeidet. Gyere.

Kezét felém nyújtotta.

Bizonytalanul fogadtam el.

Felhúzott a kanapéról, én pedig ahogy felegyenesedtem, az arcom vészesen közel került az övéhez.

Éreztem arcomon a forró leheletét, mire kirázott a hideg. Pislogtam néhányat, és megráztam a fejemet.

Louis megindult előttem, én pedig sóhajtva követtem.

Bevezetett a fürdőbe, ahol már egyszer jártam, és elkezdte előszedni az elsősegély dobozból a dolgokat.

Louis Tomlinson

Miközben a sebeit fertőtlenítettem, megannyi gondolat járt a fejemben, de legfőképp a fogadáson agyaltam.

Mostmár rohadtul bántam, hogy belementem ebbe az egészbe.

Ráadásul most, hogy Harrynek valami köze van Jessihez, mindenhogy póruljárok.

Ha Harry megtudja, hogy Kelly miattam szakított vele, akkor kinyír.

Viszont ha Jessit bántom meg, akkor is.

Csak egy baj van.

Nem tudom magamat távol tartani Jessitől.

Egyszerűen nem megy.

-Louis.-szakított ki a lány angyali hangja a bambulásból.

-Igen?-kaptam rá a tekintetemet.

Olyan volt, mint egy földreszállt angyal. Hosszú, szőkésbarna haj, szinte vakítóan kék szemek, gyönyörű arc.

Csak tudnám, hogy egy ilyen lány miért utálja ennyire ezt a világot.

-Kérdezhetek valamit?

Bólintottam, és továbbra se vettem le róla a szememet. Vett egy mély levegőt, és megszólalt.

-Miért akarsz közel kerülni hozzám? Miért nem érdekel, hogy téged is megutálhatnak miattam?-kérdezte halkan.

Halványan elmosolyodtam, és mindkét kezemet a combjaira simítottam.

Tekintetét a kezemen tartotta.

-Tudod, de egy csodás lány vagy. Attól még, hogy más nem látja meg benned a jót, én igen. Vannak problémaid, de ha hagynád, hogy segítsek, sokkal jobb lenne neked. Én csak azt akarom, hogy neked jó legyen, Jess. Azt meg, hogy mások mit gondolnak erről, nem érdekel. Utáljanak csak.

A lány csendben hallgatott.

Azt hiszem, azon gondolkozott, amit mondtam.

-Csak ne taszíts el magadtól, oké?-kérdeztem.

Jessi a szája szélét rágva válaszolt.

-Oké.

Csak azt nem tudta, hogy ezzel az egyetlen egy szóval saját magának ártott.

Heyyyyy

Igen.

Ez a resz meg nekem is tetszik valamennyire.

Koszonom szepen az elozo resznel a sok pozitiv visszajelzest, nagyon jol estek.

Ha van velemenyed, vagy tetszett a resz, mindenképpen jelezd nekem.

Anna xx

Btw, a kep csak stunning louis lol