Louis Tomlinson

Amikor beértem a suliba, David és a bandája állított meg. Körbeálltak, és kérdőn néztek rám.

-Na? Hogy haladsz kiscsajjal?-kérdezte David.

-Sehogy. Szerintem valami komoly baja lehet. Nem akarok rászállni én is.-túrtam bele a hajamba.

A srácok hitetlenül meredtek rám. Egyedül David nézett rám unottan.

-Tomlinson...az a csaj csak szimplán játsza magát. A fogadás az fogadás, vagy a bizalmába férkőzöl és csinálod amit csinálnod kell , vagy szépen elmondunk mindent Stylesnak.-közölte.

Ökölbe szorult a kezem, és idegesen néztem rá. Végül csak bólintottam egyet.

A régi suliból azért jöttem el, mert lefeküdtem a legjobb barátom csajával, és a lány szakított Harryvel.

Harry szakadatlanul kereste azt, aki miatt tönkrement a kapcsolatuk, és tudtam, hogy előbb-utóbb úgyis kiderül, hogy Kelly velem szűrte össe levet.

Ezért hát csináltam egy nagy balhét, és ki is csaptak.

Azzal viszont nem számoltam, hogy Hazz régi haverjai ebbe a suliba járnak. Ők tudtak valahonnan arról, hogy mi történt, és azt mondták, hogy kössek velük egy fogadást.

A lényeg az, hogy meg kell fektetnem Jessit, vagy elmondják az igazat Harrynek, aki azonnal megutálna, de előtte még kitekerné a nyakamat.

Először jó ötletnek tűnt, de most, hogy lassan egy hete figyelem a lányt, rájöttem, hogy nem akarom tönkretenni.

Látszik rajta, hogy komoly problémái vannak. Szinte fél az emberektől. A szemei pirosak, mintha mindig sírna.

Mostmár nem csak a fogadás miatt szeretnék közelebb kerülni hozzá.

Segíteni akarok neki.

De mindig elrohan.

De én követni fogom.

Nem hagyom egyedül.

Csak tudnám, hogy hova mennek az összetört szívek...

Jessica Kurt

A suli folyosója kihalt volt.

Az első óra már tartott egy ideje, de nem mentem be. Nem akartam bemenni.

Bementem a női vécébe, és a csapra támaszkodva néztem farkasszemet a tükörképemmel.

Nem néztem ki valami jól.

Felsóhajtottam, és ellöktem magamat a csaptól. A csengő abban a pillanatban megszólalt, én pedig sóhajtva indultam ki a mosdóból.

-Jessi, hogyhogy nem voltál első órán? Elhúzódott a dolog az egyik kuncsaftoddal? -kiabálta nekem oda az egyik lány az osztályból.

A folyosó másodpercekkel később megtelt nevetéssel.

Rajtam nevettek.

Mindenki.

Összeszorítottam a számat, és inkább csendben bementem a terembe.

Ketten próbáltak meg kigáncsolni, a másodiknak sikerült is.

Hatalmasat estem, de ők csak nevettek. Egővörös arccal tápászkodtam fel a földről, és felkaptam a földre szóródott könyveimet.

A helyemre mentem, ami elég nehezen ment, mert beütöttem a lábamat.

-Jól vagy?-simította meg a karomat a mellettem ülő fiú.

Elkaptam a kezemet.

Szinte könyörögve néztem rá.

-Kérlek...ne akarj jóban lenni velem!-sírtam el magamat.

Tekintetemet az ablak felé fordítottam, és a pulcsim ujjával itattam fel a könnycseppeket az arcomról.

Louis aznap már nem igen próbálkozott.

Néha-néha kedvesen rámmosolygott, de nem viszonoztam.

Az utolsó órám fizika volt. Miután kivettem a cuccomat a szekrényemből, elindultam a folyosón.

A takarítószertár előtt elhaladva halk pisszegést hallottam. Összeráncolt szemöldökkel néztem az ajtóra, amit belülről kinyitott valaki, és a karomnál fogva berántott a kis helyiségbe.

-Mi a szar?-csúszott ki a számon, ahogy a vaksötétben tapogatózva egy testbe ütköztem.

-Csak én vagyok az.-kapcsolódott fel a villany, és Tomlinsont láttam meg magam előtt.

Hátráltam volna, de a hátam mögött egy tisztítószeres szekrény volt.

-Beszélni akarok veled.-mondta a szemembe nézve, de én lehajtottam a fejemet.

Nagyot nyeltem, és az ajkamba harapva megráztam a fejemet.

-Nem akarsz. Louis, ne akarj hozzám közel kerülni. Ne, érted? Jobb neked, ha nem látnak velem. -suttogtam.

A fiú csalódottan nézett rám.

Megráztam a fejemet, és kikerülve őt kilöktem a szertár ajtaját, és kirohantam a folyosóra.

Pont becsengettek, amikor bementem a terembe. Leültem a helyemre, és csendben vártam a tanárt. Amint bejött, lecsapta a cuccát az asztalra, és elkezdett beszélni.

-A következő órára párokban kell készülnötök bármelyik anyagból amit eddig vettünk. A beosztást mondom.-mondta.

Azzal felkapott egy papírt az asztalról, és olvasni kezdett.

-Alice és Amy, Amelia és Brandon, Connor és Cecilia, Carla és David, Damina és Debra, Ernest és Ella, Emily és Faith...-sorolta.

Unottan vártam, hogy kimondja az én nevemet.

-Jessica és Louis, Lia és Liv...-mondta.

Idegesen kaptam fel a fejemet.

Az említett fiú rám nézett, és elmosolyodott.

****

Suli után az esőben mentem haza. A fejemet lehajtottam, és a földet kémlelve siettem haza.

Apa amúgy is ki lesz akadva. A könyvtárba kellett mennem, és már rég otthon kéne lennem.

-Jessi!-kiabált utánam valaki.

Megszaporáztam a lépteimet, hátha akkor nem jön utánam.

De mind hiába, hirtelen egy kéz kapta el a vállamat, és fordított maga elé.

Leráztam magamról az érintését.

-Itt a számom és a címem. Holnap gyere át, és megcsináljuk fizikára a beadandót.-nyújtott felém egy fehér cetlit.

Csak bólintottam, és a zsebembe gyűrtem a kis papírt.

Hátatfordítottam neki, és elindultam haza.

Sziasztok!

Sajnálom, hogy nem volt rész, de nyaralok éppen és csak néhány helyen van net😭

Anna xx