"-Csak ne taszíts el magadtól, oké?

-Oké."

Jessica Kurt

***

Hazafelé sétáltam a suliból. A mai nap is ugyan olyan rossz volt, mint az eddigiek. Csak haza akarok érni, és egyedül lenni.

Nem figyeltem, hogy merre megyek.

Egy eléggé rossz környékre keveredtem.

-Hé cica, gyere ide!-hangzottak a kiáltások mindenhonnan.

Megszaporáztam a lépteimet, ki akartam jutni innen. Rohanni kezdtem, de valaki megragadta a karomat, és visszarántott.

Felsikítottam, mire egy kéz csattant az arcomon.

-Kötözzétek meg!-hallottam az ismerős hangot.

Apám állt előttem.

Rengetegen vettek körbe, és összekötözték a kezeimet. Elkezdték letépni a ruháimat, abban pillanatban pedig, amikor a bugyimat is leszedték rólam, égő fájdalmat éreztem az ágyákomban.

Apám csak ördögien nevetett, én pedig egy hangos sikítást engedtem ki az ajkaim közül.

***

Louis Tomlinson

Az éjszaka kellős közepén egy hangos sikításra ébredtem fel.

Kint dörgött és villámlott, az eső pedig szakadt.

Újabb sikítas törte meg a lakásban uralkodó csendet, mire kipattantam az ágyból, és a mellettem lévő szobába siettem.

Felkapcsoltam a villanyt, és akkor megláttam Jessit az ágyban forgolódni. A takarót teljesen lerúgta magáról, a pólóm, ami rajta volt pedig felgyűrődött a hasa közepéig.

Odasiettem hozzá, és leültem az ágy szélére.

-Jess! Ébredj!-ráztam meg egy kicsit a vállánál fogva.

Nyitogatni kezdte a szemeit, és amint megpillantott engem, felült, és a nyakamba vetette magát.

-Ne engedd, hogy bántsanak!-kért kétségbeesve.

Nem tudtam, hogy miről beszélt, csak nyugtatóan simogattam a hátát.

-Nincs semmi baj...-suttogtam a fülébe.

Miután légzése normalizálódott, kicsit eltoltam magamtól, és láttam, hogy elaludt.

Óvatosan visszafektettem az ágyra, betakartam, és felálltam, hogy visszainduljak a saját szobámba.

-Louis.-hallottam suttogását, mire megfordultam, és a félhomályban ránéztem.

-Itt maradsz velem?-kérdezte bizonytalanul.

Ugyan ő nem láthatta a fényviszonyok miatt, de elmosolyodtam.

-Persze.-feleltem.

Az ágy azon felére lépkedtem, ami üres volt, és befeküdtem mellé.

Ő egyből közelebb húzódott hozzám, én pedig fél karral átöleltem őt.

-Jó éjt, Louis.-sóhajtott.

-Neked is Jess.-válaszoltam.

Ezek után már csak beszívtam a lány semmihez sem fogható, édes illatát, és megpróbáltam elaludni.

Percekkel később már félálomban voltam, amikor Jessi beszélni kezdett.

-Ígérem, hogy egyszer mindent elmondok neked, oké? Mindent meg fogsz érteni, csak idő kérdése. El sem tudod képzelni, hogy mennyire szeretnék bízni benned. É-én csak azt szeretném, hogy ne tudjak benned csalódni. Szükségem van valakire, akinek én is fontos vagyok. És ez a jelek szerint te leszel. Nem akarom elcseszni ezt az egészet. Próbálok megnyílni feléd, de ez rettentően nehéz nekem. Csak adj időt, kérlek. És ne hagyj el.-fejezte be suttogva a monológját.

Mivel nyilván azt hihette, hogy alszom, ezért nem szólaltam meg.

Jól esett, amit mondott, de a szívem belesajdult a gondolatba, hogy ő próbál megbízni bennem, én pedig össze fogom törni a szívét.

Én közel akarok kerülni hozzá, de nem csak a fogadás miatt.

Jessica Kurt

Reggel amikod felkeltem, Louis már nem volt mellettem. Kitakaróztam, és kiültem az ágy szélére.

Ásítva álltam két lábra, amikor hirtelen az eszembe villant valami.

-Louis!-kiabáltam, és kirohantam a szobából.

Alig értem el a lépcsőig, a barna hajú fiú szaladt velem szemben.

-Mi a baj?-kérdezte kétségbeesetten.

Megráztam a fejemet.

-Semmi. De suliba kéne mennünk.-mondtam.

Louis látszólag megnyugodott, és mosolyogva legyintett.

-Még csak hat óra van. Öltözz fel, ha kérsz, öntök neked kávét, utána hazaviszlek, te átöltözöl és együtt elmegyünk suliba.-mondta.

A számat összeszorítva ráztam meg újból a fejemet.

-Louis, nem lenne jó ha együtt látnának......-kezdtem, de félbeszakított.

-Megígérted, hogy nem taszítasz el magadtól.-nézett rám jelentőségteljeden.

Felsóhajtottam, és bólintottam. Visszaindultam a vendégszobába, ahol az éjszakát töltöttem.

Felvettem az ágy végében hagyott ruháimat, Louis pólóját pedig összehajtogattam, és leraktam az ágyra.

Ezek után kimentem a szobából és a konyha felé indultam, ahol Louis és Cliff tartózkodtak.

Megsimogattam a kutyust, majd leültem a konyhaasztalhoz, Louis pedig elém rakott egy pohár kavét.

-Köszönöm.

Mosolyogva megvonta a vállát, és a konyhapultnak támaszkodva kortyolt bele a saját poharába.

Percekig csend uralkodott közöttünk, amit nem sokkal később Louis tört meg.

-Hallottam amit este mondtál.-bökte ki.

Azt hittem, hogy rögtön visszaköpöm a pohárba a kavémat.

Ki kellett mondanom azt, amit éreztem. Jól esett hangosan is bevallani.

Viszont arra nem is gondoltam, hogy ezt Louis is meghallhatta.

-Csak azt akartam mondani, hogy bízhatsz bennem. Nem fogok csalódást okozni neked, érted?- nézett a szemembe.

Bólintottam egyet, és miután megittam az utolsó korty kávémat is, a mosogatóba raktam a poharamat.

Ezek után Louis hazavitt engem.

Ő kint maradt a kocsiban, én pedig bementem a házba, ami mostanra már ki volt takarítva.

A szobámban, az ágyon egy cetli volt, amin annyi állt, hogy Harry is és a bátyám is dolgoznak. A barátnőjéről egy szót sem írt.

Miután rendbe szedtem magamat, a szekrényem elé álltam.

Kivettem belőle az egyenruhámat, vagyis a fehér inget, a zöld nyakkendőt és a zöld szoknyát.

Felvettem őket, és egy fekete neccharisnyát is vettem a szoknya alá.

Március lévén kicsit hűvös volt még, ezért kerestem valami pulóvert.

A tekintetem megakadt a még Louis által adott kék-fehér-fekete Adidas pulcsin.

Ösztönösen nyúltam érte, és vettem fel.

Nagy volt rám, a combom aljáig leért, ezzel eltakarva a szoknyámat.

A kezembe kaptam a táskámat, és leszaladtam a lépcsőn. Az előszobában belebújtam a fekete Vans cipőmbe, és kiléptem a bejárati ajtón kilépve Louis kocsija felé indultam.

Láttam, ahogy végigmér, és egy mosollyal veszi tudomásul, hogy az ő pulcsiját vettem fel.

Miután beszálltam, Louis megvárta, míg bekötöm magamat, majd beindította a motort.

-Indulhatunk, hercegnő? -kérdezte felém nézve.

Annyira zavarba jöttem, hogy csak egy bólintással válaszoltam, mire Louis gázt adott, és elindultunk a poklok pokla, vagyis az iskola felé.

Heeeey

905 szó, eddigi leghoszabb rész, kis kárpótlás az előző rövidebb részek miatt.

Amúgy btw, a fenti képen van a pulcsi, amit Jessi Louistól kapott.

Kedvenc Adidas ruhám, amit Louis hord.

Ha tetszett, azt mindenképpen jelezd nekem!

Anna xx