Jessica Kurt

Lassan kezdem megfulladni Harry szoros ölelésében. Kicsit eltoltam magamtól a göndört, hogy levegőhöz jussak.

-Louis? Louis Tomlinson?-hallottam Harry meglepett hangját.

Meglepődve kaptam rájuk a tekintetemet.

-Csá, haver!-vigyorodott el Louis, és lepacsizott az unokatesómmal.

-Ti ismeritek egymást?-esett le az állam.

-Persze! Louisal egy suliba jártunk régen, csak ő átment egy másikba. De várjunk csak....te nála voltál éjszaka?-szaladt fel Hazz szemöldöke.

Lesütöttem a szememet és a cipőm orrát kezdtem nézegetni.

Louis válaszolt helyettem.

-Nálam aludt, ja.

Harry kettőnk között járatta a tekintetét, majd elvigyorodott.

-Ohhooo, értem én. Sokáig, gyerekek!-mondta.

Hatalmas szemekkel néztem rá, ahogy Louis is.

-Mi nem....-kezdtem megrökönyödve.

-Oooooo......-lepődött meg Harry.

Louis próbálta oldani a feszültséget, így megszólalt.

-Én asszem megyek. Jó volt látni, Harry. Jessi, hétfőn találkozunk!-mondta.

Még utoljára lepacsiztak Hazzal, majd Louis beszállt a terepjárójába, és elhajtott.

Hosszan néztem a kocsi után, ami nem sokkal később eltűnt a sarkon.

-Jessica, magyarázattal tartozol nekem!-lépett mellém Harry.

Ránéztem, és szimplán elsétálva mellette bementem a házba. Levettem a cipőmet, és az emeletre indultam, de Harry utánam sietve elkapta a karomat, és maga felé fordított.

-Nem tartozok neked semmivel, Harry.-néztem rá unottan.

-Dehogynem! Tegnap este szó nélkül leléptél, Adam halálra agódta magát, és ma reggel jössz haza ráadásul az egyik haverom pulcsijában, úgy, hogy azt se tudtam eddig, hogy ismeritek egymást. Szóval, bőven van mit megmagyaráznod! Ráadásul hogyhogy nem apáddal élsz már?

Harry nem tud arról, amit apám évekig művelt velem.

Kezemet kirántottam az övéből, és a könnyeimmel küzdve megráztam a fejemet, hátráltam.

-Rosszat mondtam?-ilyedt meg.

Összeszorítottam a számat és csak felsóhajtottam.

-A szobámban elmondok mindent.-mondtam végül.

Hazz szó nélkül bólintott, én pedig elindultam fel a lépcső, és meg sem álltam a szobámig.

Benyitottam és leültem az ágyra, Harry pedig követte a példámat.

Louis pulcsijának az ujját gyűrögettem magamon, miközben azon gondolkoztam, hogy hogyan tálaljam neki ezt az egészet.

Harryvel mindigis nagyon jó volt a kapcsolatom, de sosem akartam ezzel terhelni.

Viszont ha megtudja, hogy apám bántott engem, nagyon ideges lesz.

És Harry olyan, mint egy időzített bomba.

Sosem tudod, hogy mikor robban.

-Adam azért hozott magához, mert apám évek óta vert engem. Kétszer meg is erőszakolt... Feljelentettük, de eltűnt. -mondtam halkan, és az ölembe ejtettem a kezemet.

Nem mertem ránézni.

Féltem.

Hallottam, ahogy élesen beszívja a levegőt, majd néhány másodperccel később szorosan magához ölelt.

Meglepett ez a gesztusa, de aztán amint viszonoztam az ölelését, egyszerűen kiszakadt belőlem a sírás.

A fájdalom, amit már egy jó ideje tartogattam magamban, de eddig igazán sosem mutattam ki.

Csak sírtam és sírtam, miközben Harry nyugtatóan simogatta a hátamat, és azt mondogatta, hogy minden rendben lesz.

-Annyira sajnálom Jess..... Nem kellett volna Los Angelesbe mennem.... Akkor legalább én itt lettem volna, hogy segítsek....-ostorozta magát.

Megráztam a fejemet, és kicsit eltoltam magamtól Harryt.

-Nem Hazz, ez nem a te hibád. Nem tudtál volna segíteni.-mondtam neki.

Csak felsóhajtott, és témát váltott.

-Na és, mi van Louisal?-kérdezte.

-Semmi.-vettem fel az érzelemmentes arcomat.

Farkasszemet néztem Harryvel. Ő előszedte az 'átlátok rajtad' pillantását, és percekig némán figyelt.

-Azt hiszed, hogy nem láttam, ahogy Louis nézett rád? Évekig a legjobb haverom volt, ismerem, mint a tenyeremet. És nem vagy közömbös neki.

-Akkor viszont csalódnia kell. Nekem nem jelent semmit, érted?! Nem akarok közelebb kerülni hozzá, nem akarom, hogy fontos legyen nekem. Nem akarom, hogy törődjön velem, és hogy érdekeljem őt. Nem akarom, hogy gondoljon rám, nem akarom, hogy az eszébe jussak. Nem akarok bízni benne. Nem akarok jóban lenni vele. Nem akarom, hogy ő is megalázzon, és a földbe tiporjon. Nem kérek több fájdalmat és csalódást az életembe. Azt akarom, hogy hagyjon mindenki békén ebben a rohadt világban, amíg itt kell élnem. Nem kérek senkinek a szeretetéből. Főleg nem az övéből.

A monológom végére a szám elé kaptam a kezemet, és a szememet összeszorítva felzokogtam.

Az egész testem remegett, és Louis pulcsijából az orromba kúszó 'Louis illat' mégjobban megfájdította a szívemet.

A szívemet, ami már megint romokban hevert.

Hát persze.

Mint mindig.

Eyyyyyy

Hiiii

Igazabol.

Ebben a fejezetben az egyetlem ertelmes resz Jessi monologja utan van de plssss bicsizzzzzzz halok meg olyan melegem van.

Ha tetszett, azt kérlek mindenképpen jelezd nekem.

Anna xx