Louis Tomlinson

Adam vette rá magát arra, hogy válaszoljon.
Kezeit maga előtt kulcsolta össze, és egy sóhajtás után beszélni kezdett.

-Ez az ember az apánk volt. Évekkel ezelőtt, anyukánk meghalt, apa pedig inni kezdett. Az ő szemében mi voltunk a hibásak anya halála miatt, ezért azok után sosem szeretett minket úgy, mint azelőtt. Amikor befejeztem a gimit, Jessi még csak tizennégy volt. Én elmentem egyetemre, és kollégiumba költözben. Apa már akkoriban is sokszor kiabált és agresszív volt velünk, én mégis egyedül hagytam Jessit vele... Az első félévem után jöttem haza látogatóba. Jess akkor mondta el, hogy az apánk rendszeresen veri. Nekem viszont muszáj volt visszamennem az egyetemre az ösztöndíjam miatt. Megint otthagytam Jesst... Így ment ez évekig, egészen egy hónappal ezelőttig. Akkor végeztem az utolsó vizsgáimmal is, és az évek alatt összegyűlt pénzemből vettem egy házat itt, Donchasterben. Azt hittem, hogyha elhozom onnan Jessit, akkor békén hagyja őt. Akkoribban erőszakolta meg először és én akkor nem voltam ott, hogy megvédjem. Ideköltöztettem és feljelentettem apánkat, de ő bújkálni kezdett. Egyszer itt is járt, akkor felforgatta a lakást. Most pedig a rendőrök hívtak, hogy az egyik szomszéd látta bejönni apánkat a házba. Azért hívtunk téged, mert reméltük, hogy még nem raktad ki Jessit.

Nem tudtam felfogni a hallottakat.

Mindent megértettem.

Jessi félénkségét, a sebeit, a zúzódásokat a hátán.

Némán álltunk, semelyikünk nem tudott megszólalni.

Nem tudtam feldolgozni, hogy mennyi borzalmas dolgon ment keresztül egy ártatlan lány, aki nem tehet semmiről az ég világon.

A szoba ajtaja nyílt, mire odakaptam a fejemet. Az egyik mentős lépett ki rajta, majd becsukta maga mögött az ajtót.

Mindannyian várakozva néztünk rá.

-A kisasszony állapota a helyzethez képest jó. Sajnos nemi erőszak is történt, kapott esemény utáni tablettát. Az arcán a sebeket lefertőtlenítettük, a zúzódásokat pedig bekötöztük. A kishölgy eléggé zaklatott állapotban volt, ami érthető. Nyugtatót adtunk neki, ami miatt valószínűleg hamarosan elalszik. Pihenjen sokat és mindig legyen vele valaki, mert könnyen depresszióba eshet és akár öngyilkosság is megfordulhat a fejében. Bemehetnek hozzá, de ne hozzák fel a történteket ha lehet.

Miután kezetfogtunk vele, a többi orvossal együtt elhagyták a szobát.

Adam és Harry lementek, hogy beszéljenek a rendőrökkel, én pedig halkan benyitottam Jessihez.

A lány ébren ült az ágyában, könyökével a felhúzott térdein támaszkodott. A szemével követte minden mozdulatomat egészen addig, amíg le nem ültem mellé az ágyra.

-Tudsz mindent, igaz?-pillantott fel rám fáradt tekintettel.

Csak egy bólintással válaszoltam neki.

-Megértem ha ezek után elmész.-mondta halkan.

Értetlenül néztem rá.

-Mi? Nem! Miért hagynálak itt?-kérdeztem döbbentem.

Jessi egy keserű mosolyra húzta az ajkait.

-Gondolkozz csak, Louis. Kinek kellenne egy lány, akinek az élete romokban hever?-kérdezte hisztérikusan, és a füle mögé tűrte az arcába lógó hajtincseit.

-Nekem...-válaszoltam egy lágy mosollyal.

Jessica Kurt

Vadul dobogó szívvel néztem őt. Nem hittem, hogy valaha hallani fogom ezt az ő szájából.

Kellek neki...

Pont neki...

Számomra ez felfoghatatlannak tűnt. Úgy érezt, talán egy jobb élet veheti kezdetét.

Vagyis, bíztam benne.

Louisra pillantottam, ő is engem nézett. Néztem a tengerkék szemeit, amik szebbek voltak, mint bármely más dolog ezen a világon.

Louis szinte észrevétlenül hajolt hozzám közelebb. Arcunk olyan közel volt egymáshoz, hogy éreztem forró, mentolos leheletét az arcomon.

Tekintete a szemem és a szám között járt, majd a szemembe nézve suttogva kimondta az az egy szót.

-Megcsókolhatlak?-kérdezte.

Szaporán vettem a levegőt. A szívem vadul vert, úgy éreztem, mindjárt kiugrik a helyéről.

Mély levegőt vettem, és egy bólintással engedélyt adtam a fiúnak, aki egy lágy mosolyra húzta ajkait, és megszűntette a köztünk lévő távolságot.

Puha ajkait az enyémekre nyomta, gyengéden csókolt.

Kezeivel lágyan simogatta az oldalamat, én pedig bátortalanul vezettem az ujjaimat a hajába.

Barna tincseivel játszadoztam, miközben Louis finoman megharapta az alsó ajkamat, ezzel szabad utat kapott, és nyelve vad táncra hívta az enyémet.

Ott, abban a pillanatban ledőlt a fal, amit szép lassan magam köré építettem az évek során.

Nem volt senki más, csak ő és én.

Huhhh

Ennyi rossz után kicsit nehéz volt megírni a végére ezt a "romcsi" részt, de azért remélem élvezhető.

Ha tetszett, azt kérlek mindenképpen jelezd nekem.

Anna xx