-Louis.-nyeltem egy nagyot.

-Igen?

Alig bírtam kimondani. A szám kiszáradt, a lábaim remegtek, azt hittem azonnal elájulok. Nem tudtam elhinni. Ez nem lehet igaz...

-Azt hiszem terhes vagyok.

Jessica Kurt

Ahogy ott álltam a hűtő előtt, mozdulatlanul, tekintetemmel kétségbeesetten páztázva a naptárat, hátha elnéztem valamit, titkon, a szívem mélyén már tudtam, hogy nem. Nem tévedtem.

Nem mertem, nem tudtam Louisra nézni. Csak a falon lévő óra monoton kattogását hallottam, az törte meg a csendet, ami már percek óta uralta a helyiséget.

-Ez...ez biztos?

Louis hangja csalódottan csengett, nekem pedig ekkor megszakadt a szívem. Nem akarja. Nem akar tőlem gyereket.

Szorosan lehunytam a szemeimet, nem akartam sírni.

Louis felé fordítottam a fejemet.

-El fogok menni orvoshoz, ha lehet már holnap reggel...de...szinte teljesen biztos. H-ha jobban belegondolsz, volt, amikor nem védekeztünk...-motyogtam az utolsó mondatot.

Néztem az arcát, ami eddig teljesen érzelemmentes volt. Tenyerével megdörzsölte az arcát, és vett egy mély levegőt.

-Ezt nem hiszem el...Hogy nem vettem észre?-kérdezte azt hiszem inkább magától.

Megsemmisülve hallgattam őt. Ezt az érzést senkinek nem kívánom, meg a legnagyobb ellenségemnek se.

-N-nem akarod?-kérdeztem szinte suttogva.

-Már hogy akarnám? 22 éves vagyok, nem vagyok képes gondoskodni egy gyerekről! Ez nem az én világom. Még előttem az élet, nem akarom feladni a szabadságomat!-mondta.

Hitetlenül meredtem rá. Nem tudtam elhinni, hogy tényleg ezt mondta.

-És szerinted én 20 évesen mit gondolok erről? Nem terveztük be, de...basszus Louis, te komolyan képes lennél lemondani a saját gyerekedről?!

Louis felsóhajtott, ujjaival az orrnyergét

masszírozta.

-Jessi, tudom hogy...te nem lennél képes ártani egy kisbabának, de fel kell fognod, hogy túl fiatalok vagyunk még egy gyerekhez!-mondta idegesen.

-Azt akarod, hogy vetessem el?-néztem mélyen a szemébe.

-Igen. Amennyiben tényleg terhes vagy...azt akarom, hogy vetesd el a babát.

Nem hittem a fülemnek. A fiú, aki elvileg szeret engem, képes lenne megölni egy ártatlan kis embert, aki nem tehet semmiről. És az sem érdekli, hogy én nem akarom.

-Undorító vagy. Gyűlöllek! Kurvára nem fogom megölni a saját gyerekemet azért, mert az apja egy kibaszott nagy seggfej!-kiabáltam.

-Ha jól tudom, nekem is van beleszólásom! Nem csak a te gyereked!-mondta.

Tényleg itt tartunk. Nem hiszem el, hogy ezek tényleg mi vagyunk. Képesek vagyunk összeveszni egy babán, aki még nem is teljesen biztos, hogy létezik. Hol van az a pár, aki az egész napot boldogan töltötte, kettesben? Hol rontottuk el?

-Amíg az én hasamban növekszik, és amíg én hordom ki, rohadtul eldönthetem, hogy megtartom e!-mondtam.

Mérgesen indultam ki a konyhából, kikerülve Louist, aki továbbra is egy helyben állt.

Nem voltam képes itt maradni ezek után. A kapcsolatunknak teljesen lőttek.

Már a lépcsőnél jártam, amikor Lou utánam szólt.

-Jess, várj!

Nem fordultam meg, nem akartam már beszélni vele. Felléptem a lépcső első fokára, de tovább már nem tudtam menni. Éles fájdalom nyillalt a hasamba, mire a kezemet az említett területhez kaptam. Térdre estem, kétségbeesetten néztem le a hasamra.

-Louis! Istenem, Louis!-kiabáltam a fiúnak.

Könnyek folytak végig az arcomon. Lépteket hallottam, mire hátranéztem a vállam fölött.

-Mi tör...jézusom!-hallottam a barátom hangját.

Keservesen sírtam, a hasam elviselhetetlenül fájt. Féltem.

-Segíts!-ennyit bírtam kinyögni.

Louis már mellettem is volt. A hónom alá nyúlva húzott fel a földről, de amikor látta, hogy nem vagyok képes megállni a saját lábaimon, az ölébe vett, és úgy vitt el a kanapéig.

Végigfektetett rajta, és azt hajtogatta, hogy minden rendben lesz.

Ezek után nekem minden összefolyt, elvesztettem az időérzékemet. Csak a fájdalmat éreztem, semmi mást. Hallottam, ahogy Louis telefonál, hangja kétségbeesett, és ideges. Az utolsó amire emlékszem, hogy rengetegen vesznek körbe, és miután a karomba szúrnak valamit, elvesztem az eszméletemet.

Hey

Olyan jo belegondolni, hogy most hanyan kivanjak a halalomat a szamitogep/telefon/tablet/laptop elott ulve.

Muhahahaha

Ha tetszett, kommentelj es likolj!

Anna xx