Jessica Kurt

Teltek, múltak a napok, a hetek, és Louisval kezdtünk egyre jobban összerázódni. A kapcsolatunk már olyan volt, mintha évek óta együtt lennénk. Persze, veszekedtünk néhány apróságon, de ezenkívül teljesen jól megvoltunk egymás mellett.

Apámról azóta sem hallottam semmit, de nem is bántam. Örültem, hogy végre felszívódott az életemből.

Louis meg....csak úgy szárnyalt a zeneiparban. Nemrég két számot is közzétett, a Just Like You-t, valamint a Miss You-t. Mindkét dal hatalmas sikernek örvendett.

Még mindig Los Angeles-ben vagyunk, és nem is tervezünk elmenni innen. Mostanában sokszor beugrik Louis két nagyobbik huga, Lottie és Fizzy, aminek igazán örülni szoktam, főleg ha Lou éppen dolgozik és én egyedül vagyok otthon.

A mai is egy ilyen nap volt, a lányok nemrég mentek el, hiszen Louis is hamarosan megjön.

****

Unottan játszadoztam a víz tetején úszó habbal, miközben magamat nézegettem a fürdő másik végében elhelyezkedő hatalmas tükörben. Hiányzott már Louis, de az előbb hívott, hogy valószínűleg csak hajnalban ér haza, mert a stúdióban elcsúsztak a dolgokkal.

Szemeimet nem tudtam levenni a nyakamon, illetve a kulcscsontomon éktelenkedő lila színben pompázó szívásnyokomról, amiket Lounak köszönhettem.

Automatikusan mosolyogtam, ahogy rá gondoltam. Retteneteseb boldoggá tesz, mindegy hogy mit csinál. Már a puszta jelenléte is megnyugtatott, úgy éreztem, hogy minden rendben van.

Ebben a pillanatban hallottam a bejárati ajtó csapódását. Összeráncolt szemöldökkel húztam fel a lábaimat. Louis azt mondta, hogy későn jön.

Léptek zaja ütötte meg a fülemet. Az illető a folyosón sétált, a fürdőajtó előtt is elment. A léptek csendesedtek, gondolom a hálóba ment. Aztán megint felerősödtek, és valahol az ajtó körül megtorpantak.

És csak akkor jöttem rá, hogy ez a valaki bizony nem Louis. Vadul dobogott a szívem, féltem. Bárki bejöhetett a házba, mert az őrök továbbképzésen vannak, a riasztó meg ki van kapcsolva. Senki és semmi nem őrzi a házat.

Még a lélegzetemet is visszatartottam, nehogy meghalljon. Pontosan tisztában voltam azzal, hogy az a valaki tudja, hogy itt vagyok bent.

Valami szöszmötölést hallottam a zár felől, és az illető elkezdte lenyomni a kilincset.

A sírás már a torkomat fojtogatta. Néztem az ajtót, ami védelmet nyújtott nekem, de azt hiszem már nem sokáig.

Autómotor zaját hallottam a ház elől. A tenyeremet a számra szorítottam, hangtalanul kezdtem sírni. Az egész testem rázkódott.

-Jess, megjöttem!-hallottam Louis hangját.

Láttam, ahogy a kilincs visszamegy az eredeti helyére, és hangos lábdobogás zengett az emeleten.

-Merre vagy kicsim?

Lou hangja már egész közelről jött, az emelet felé tartott.

-Miért vannak mindenhol sáros lábnyomok?-kérdezte értetlenül.

Mostmár hangosan sírtam, mert tudtam, hogy biztonságban vagyok. A betörő elmenekült.

-Itt vagy Bébi?

Nyílt az ajtó, és Louis dugta be a fejét a résen. A könnyeimen keresztül pillantottam rá. Láttam, ahogy gyorsan közelít meg, útközben pedig egy törölközőt vesz a kezébe.

Letérdelt a kád mellé, én pedig úgy ahogy voltam, vizesen, sírva a nyakába borultam.

Karjait szorosan fonta csupasz derekam köré, és szép lassan elkezdett felállni, engem magával húzva.

Tudta, selytette hogy valami történt.

Mikor már álltam, a törölközőt körém csavarta, és a lábaim alá nyúlva kiemelt a kádból. Arcomat a nyakába fúrtam, és csak sírtam.

-Jess, ne sírj, kérlek.-hallottam Louis szomorú hangját.

Nem sokkal később a hálóba értünk, Louis pedig az ágyra ültetett. Hideg levegő áramlott be a helyiségbe, mire az erkély felé pillantottam. Az erkélyajtó, amit én bezártam mielőtt elmentem fürdeni, tárva-nyitva volt.

A sáros lábnyomok átvágtak a szobán, először az ágyhoz vezettek, aztán a terasz felé. Ott menekült el.

Lou elment becsukni az ablakot, én pedig csak ekkor vettem észre, hogy valamire félig ráültem.

Egy fehér lapot láttam meg. Remegő kezekkel nyúltam érte. Félve néztem fel Louisra, aki a papírt meglátva megtorpant előttem. Láttam rajta, hogy ugyanúgy meg van ijedve, és kétségbe van esve, mint én.

Nagyot nyelve néztem a lapra, és széthajtottam. Ahogy elolvastam azt az egy sort, amit ráírtak, a szám elé kaptam a kezemet, szemeimben újra könnyek gyűltek.

Megvagy, Kiscsillag.

Ahoyyyy kidsssss

Okke, nagyon szar lett, meg rovid is, de igazsag szerint nagyon kivagyok.

MINDENKI AKI MA IRT FELVETELIT!!!!

MI VOLT EZ A MATEK????

Anna xx