Louis Tomlinson

Úgy tíz perccel később érkeztem meg a helyszínre. Már messziről láttam a rendőr, és mentőauto villogóját. Közelebb érve megpillantottam a fekete Ferrari-t, ami félig az árokban állt. A teljes szélvédője hiányzott, és az eleje is széttört, de nem igazán bánkódtam miatta.

Az út szélére húzódtam, és miután behúztam a kéziféket, kiszálltam az autóból. Lassan közelítettem meg az egyik rendőrautó mellett álló férfit.

-Üdv, Louis Tomlinson vagyok. Az én autómmal hajtottak az árokba.-szólaltam meg amint közelebb értem hozzá.

A járőr felnézett rám, majd biccentett egyet.

-Nos, jónapot! A kocsit egy hölgy vezette, a neve Jessica Kurt. Ismeri őt?

Egy bólintással válaszoltam.

-Az autó az ön engedéjével volt nála?

Újabb bólintás.

Ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel bombázott, a válaszaimat lejegyzetelte. Alá kellett írnom egy papírt, hogy nem kívánok feljelentest tenni Jessi ellen, és hogy a kocsim javítását sem akarom kifizettetni vele.

Miután mindennel végeztünk, tanácstalanul álltam ott. Fogalmam sem volt, hogy Jessit hol keressem.

Újra a rendőrhöz fordultam.

-Elnézest, uram. Jessicat hol találom?-kérdeztem.

A férfi a kicsit távolabb álló mentőautó felé mutatott. Az ajkaimba harapva bólintottam, és zsebre dugott kezekkel indultam meg az említett jármű felé.

Izgultam és aggódtam, nem tudtam, hogy mire számítsak. Csak remélni tudtam, hogy Jessinek nem lett semmi baja, mert azt nem éltem volna túl.

Megkerültem az autót, és egy mély levegő után megtettem az utolsó lépést is.

Tekintetemmel azonnal őt kezdtem el keresni, és hamarosan meg is találtam. Ott ült, a mentőautó hátuljában.

Arca meggyötört volt, a homlokán egy vérző seb húzódott, amit éppen akkor látott el az egyik mentős. Egy rendőr állt előtte, gondolom a vallomását vette fel.

Néztem őt, a szívem hevesen dobogott, hálát adtam magamban azért, hogy nem történt vele semmi komoly.

Szerintem nem vette észre a jelenlétemet, csak ült maga elé meredve. Miután a rendőr, aki eddig előtte állt, elment, és a mentős a befejezte a munkáját, tettem egy újabb lépést felé.

Hirtelen kapta felém a fejét, és hitetlenkedve nézett engem. Mostmár egy fehér kötés húzódott a homlokán, és csak most vettem észre, hogy arca mennyire piros, és hogy szemei tompán csillognak.

-Jess...jól vagy?-találtam meg a hangomat.

Pár másodpercig némán figyelt rám. Aztán ajkai elnyíltak egymástól, nyilván mondani akart valamit, de ehelyett csak egy hangos sóhajt hallatott, majd átszelte a köztünk lévő távolságot, és karjait körém fojva szorosan megölelt.

-Annyira sajnálom Louis, annyira sajnálom!-motyogta a nyakamba, és éreztem, ahogy egy könnycsepp hullik a bőrömre, de egyáltalán nem zavart.

Szorosan öleltem magamhoz, magamba szívtam jellegzetes, édes illatát, amit már hetek óta nem éreztem, és úgy éreztem, újra teljes ember vagyok.

Tudtam, hogy mostmár minden rendben lesz, hogy hazajön velem, és abban is biztos voltam, hogy soha többé nem engedem el.

-Héj, Jessi, ne sírj! Semmi baj drágám!

Kicsit eltoltam magamtól, hogy a szemébe tudjak nézni. A kezem közé fogtam arcát, hüvelyujjammal letöröltem a könnyeit a bőréről.

Ahogy ujjam hozzáért az arcához, összeráncolt szemöldökkel simítottam tenyeremt a homlokára, a másikat a nyakára.

-Basszus Jess, te beteg vagy.-mondtam, majd lekaptam magamról a pulcsimat, és a kezébe adtam, hogy vegye fel.

A kezébe adtam a kocsikulcsomat.

-Menj, ülj be a kocsiba, mindjárt megyek én is.-mondtam.

Bólintott, én pedig egy puszit nyomtam a homlokára. Végignéztem, ahogy beszáll az anyósűlésre, majd a mentős felé fordultam, aki ellátta Jessit az imént.

-Ugye nincs semmi komoly baja?-kérdeztem.

A nő a fejét rázta.

-Szerencsére nincs. Az üvegszilánkok több helyen is megvágták, de nem súlyosak a sérülései. Enyhe agyrázkódása van, azt javaslok, hogy egy hétig minimum maradjon otthon, mert eléggé le van gyengülve a szervezete egy vírus miatt. De ha sokat pihen, és nem erőlteti meg magát, hamarosan jobban lesz.-nyugtatott meg.

-Rendben, köszönöm szépen!-fújtam ki megkönnyebbülve a levegőt.

Mielőtt haza indultam volna, még beszéltem néhány szót a rendőrökkel is. Meg kellett várnom az autómentőt, ami szervízbe szállítja a kocsit. Mindezek után megkaptam a szerviz címét és számát, majd végre mehettem.

A mentősök már nem voltak ott, a rendőrök pedig velem együtt igyekeztek elhagyni a helyszínt.

Szapora léptekkel haladtam a terepjáró felé, és amikor odaértem, bepattantam a volán mögé.

Oldalra pillantottam, és láttam, hogy Jessi édesen szuszog, lábait törökűlésbe húzva aludja az igazak álmát.

El kellett mosolyodnom a látványán. Hangtalanul nyúltam át rajta, hogy bekapcsoljam a biztonsági övét.

Elgondolkodva néztem rá. Eddig minden valószínűséggel egy hotelben lakhatott. Viszont akkor kellenek a cuccai amiket magával vitt.

Az agyam sebesen pörgött, hogy van e a közelben valami ilyesfajta dolog. Csak egy jutott eszembe, a néhány utcányira lévő Royal Hotel.

A kulcsot a megfelelő helyre dugva beindítottam az autót, és az említett épület felé vettem az irányt.

Jessica Kurt

Fogalmam sincs mikor aludtam el, és hogyan, de nem is érdekelt. Ismerős szobában ébredtem, már az ágynemű illatából rájöttem, hogy ez Louis hálószobája. Jólesően sóhajtottam fel, és még jobban magamra húztam a takarót, ami melegen tartotta a testemet. Már korántsem voltam annyira rosszul, mint ezelőtt, lehet hogy Louis vizes borogatással levitte a lázamat egy kicsit.

Ásítva nyújtózkodtam a puha paplan alatt, amikor hallottam, hogy nyílik az ajtó.

Odakaptam a fejemet, és láttam, ahogy Louis bejön a szobába. Kezei hátra voltak kulcsolva, gondoltam valamit fogott benne.

Arca komor volt, és ahogy rámnézett, csalódottság csillant meg a szemeiben.

Valami nem volt rendben, nagyon nem.

-Louis...mi a baj?-kérdeztem, és ülésbe tornáztam magamat.

-Megmagyaráznád, hogy mégis mik ezek?-kérdezte.

Hangja csak úgy vibrált a feszültségtől.

Kezeit előhúzta a háta mögül, nekem pedig hirtelen elakadt a lélegzetem. Nagyot nyelve néztem Louis szemébe, amik villámokat szórva meredtek rám.

Louis kezeiben az a két tárgy pihent, amiknek a hotelszobámban kéne lenniük.

Ahoyyyyy

16 rész es Epilogusssssss

Remelem tetszett es nem okoztam nektek csalodast a resszel!

Komizzatok legysziiiiiii

Anna xx