2./Thirteen
"Hátrasimítottam a hajamat, és felemeltem a kezemet, hogy a hajgumival, ami a csuklómon pihent, összefogjam a hajamat.
-Ez meg mi?-hallottam Louis hangját, majd elkapta a kezemet.
Ránéztem, pont abban a pillanatban, amikor végigsimított a csuklómra tetovált íráson."
Jessica Kurt
Zavartan húztam ki a kezemet Louis markából. Elfordultam, és kimásztam a medencéből. A napozóágyra letett törölközőt magam köré csavartam, és sóhajtva ültem le az említett bútorra.
Louis értetlenül figyelt engem a medencéből. Csak most vettem észre, hogy éléggé kigyúrta magát az utóbbi időben.
Kicsit sokáig nézhettem őt, mert már csak azt vettem észre, hogy a haját törölgetve elém lépked, majd leguggol, így egy magasságba kerül velem.
-Miért szégyelled?-kérdezte, és próbált szemkontaktust létesíteni velem.
Azóta teljesen megváltozott a véleményem erről az egészről. Amikor megcsináltattam ezt a tetkót, egy hétre rá megbántam. Túlságosan kötött Louis-hoz, a szerelmünkhöz, és mivel el akartam felejteni minden vele kapcsolatos dolgot, csak bemagyarátam magamnak, hogy nem szeretem. Elhitettem magammal a hazugságokat, mert féltem bevallani az igazat.
-Fogalmam sincs. A mai napig nem tudom, hogy jó ötlet volt-e...-mondtam.
-Nem értem. Mihez kapcsolódik ez a két szó?-kérdezte összeráncolt szemöldökkel.
Az ajkamba harapba gondolkoztam egy ideig. Ha elmondom, az visszaigazolás lenne neki a kölcsönös szerelmem felől. Akkor tudná, hogy bizony nem hiába küzd értem.
A bal keze felé nyúltam, és felé fordítottam az alkarját. A csuklómat a mellé a bizonyos tetoválás mellé helyeztem.
Vártam a reakcióját. Néztem az arcát, hátha le tudok olvasni róla valamilyen érzelmet.
-Esélyt adni a szerelemre....-motyogta.
Félve pillantottam rá. Azt hittem, hogy szánalmasnak fog tartani.
-Miattam...miattam varrattad magadra.-mondta, és felnézett rám.
Egy aprót bólintottam.
Nem is tudtam felfogni, hogy mi történik. Egy pillanattal később Louis szoros ölelésében találtam magam. Meglepett hirtelen gesztusa, de túllépve a hirtelen sokkon, visszaöleltem.
Egy apró puszit nyomott a vállamra, majd szusszant egyet, és arcát a nyakamba temette.
-Nem tudom elmondani, hogy mennyire hiányoztál...-motyogta a bőrömbe.
Forró lehelete csiklandozta a bőrömet.
-Hát még te nekem.-sóhajtottam fel, és végigsimítottam a hátán, majd puha tincsei közé vezettem az ujjaimat.
***
Az egész napos medencézés alkalmával sikerült közelebbről is megismerkednem Louis hugaival.
Daisy és Phoebe belsőleg rettentően hasonlítanak a bátyjukra. Egyszerre rettentően segítőkészek és kedvesek, de a humoruk is a helyén van.
Sokat meséltek magukról, meg persze én is magamról. Rengeteget kérdezgettek nagyrészt a családom, illetve a munkám felől, de amikor Louis nem hallott minket, róla is faggatóztak egy kicsit. Természetesen én is bevetettem a szokásos na és mi van a fiúkkal dolgot, a két lány pedig igen lelkesen mesélt szívszerelmükről. Néhány tanáccsal láttam el őket a témát illetően, amit persze Lou egyből kiszúrt.
-Komolyan pasizási módszereket tanítasz a hugaimnak?-kérdezte megrökönyödve.
Nevetve forgattam a szemeimet.
-Szerintem vannak jó trükkök a tarsolyomban, nem gondolod?-kérdeztem egy mosollyal az arcomon.
-De, ez tagadhatatlan. Engem is megfűztek a "trükkjeid".-mondta szenvtelenül, és kimászott a medencéből.
Tetetett felháborodással néztem rá.
-Ezt most úgy mondod, mintha én szedtelek volna fel téged!-csaptam a combomra.
Louis mosolyogva vont vállat, miközben kicsit megtörölközött.
-Nyolckor szeretnék elindulni, ha megfelel. Csinos legyél.-kacsintott, figyelmen kívül hagyva az előző mondatomat.
Besétált a házba, én pedig a lemenő napot bámulva tettem fel magamnak a költői kérdést.
-Miért van olyan érzésem, hogy le fog nyűgözni?-kérdeztem unottan.
Az ikrek kuncogva figyeltek, én pedig sóhajtva feltápászkodtam, és belebújtam a papucsomba.
-Segíthetünk ruhát választani?-kérdezték.
Mosolyogva bólogattam, majd intettem nekik, és együtt mentünk fel az emeletre.
Ahoy drágáiiiiiiim!!!!!
Huh, nekem amúgy viszonylag tetszett a rész, ti hogy vagytok vele?
Btw, a kép csak sunshine louis ahw
Ja, és mindenképpen meg kell említenem egy díjat, amit Dorothy_Weasley-től kaptam! Imádlak, nagyon szépen köszönöm!💗
Anna xx
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro