Louis Tomlinson

-Én nem szeretlek, Louis.

-Nem érdekel.

Még egy héttel később is újraálmodtam a pillanatot, amikor ezeket kimondta.

Borzalmas érzés volt hallanni.

Miután felszállt a gépe, sokáig álltam még a reptér kellős közepén. Nem tudtam elhinni, hogy elment, egyszerűen nem ment.

A forgatás már tegnap délután befejeződött, én viszont ma is kijöttem ide, és a focistadion lelátóján ülve az edzést figyeltem.

Egyszer, még régen én is itt kezdtem.

Boldog, lelkes kisfiúként rúgtam a bőrt, arról álmodozva, hogy egyszer sikeres leszek.

És most ezt megkaptam, mégsem érzem jobbnak vagy többnek magamat. Ugyanúgy vannak gondjaim, de még mennyi...

Mindenki azt hiszi, hogyha valakinek hírneve, pénze van, akkor az teljes egész, boldog életet él. Pedig ez hatalmas tévedés. 

Semmivel sem vagyok jobban, mint mások.

És az életem sem egy kerek egész.

Az lehetne, de nem az...

-Louis, indulnunk kell.-hallottam magam mögül.

Sóhajtva álltam fel, és elvettem Danielle kezéből a felém nyújtott dzsekimet. Szótlanul követtem a lányt a fekete terepjáró felé, ahova beülve megindultunk Londonba, hogy az ottani reptérről vissza utazzunk Los Angelesbe.

Két hugom is velünk tartott, hisz' minden évben el szoktam vinni őket magammal LA-be két hétre. Nem sokat vagyok otthon, Doncaster-ben, de igyekszem bepótolni a perceket, amiket külön kell töltenünk.

Úgy volt, hogy Fizzy és Lottie is jönnek, de az előbbi az új lakásába költözik be, Lotts meg egy fesztiválra megy.

Így Daisy és Phoebe, az ikerhugaim tartanak csak velem, ők egy másik kocsiban utaztak, külön testőrökkel.

Nem bízom a véletlenre, tudom, hogy rengeteg rajongó lesz a reptéren.

-Louis, beszélhetünk?-szólalt meg mellettem Dan.

Bólintottam, jelezve, hogy persze. Felém fordult, így én is azt tettem.

-Jobb lenne ha külön folytatnánk.-mondta.

A szemöldökömet összeráncoltam, úgy néztem rá.

-Mi? Miért?-kérdeztem összezavarodva.

Danielle halványan elmosolyodott.

-Louis....tudom, hogy még mindig Jessit szereted, látszik rajtad. Amikor rosszul lett, nem tudtam nem észrevenni, hogy mennyire aggódtál érte. Amikor pedig hazament, teljesen letört lettél. Ne haragudj, de neked érte kell küzdened, nem velem foglalkoznod.

-De, de....és ez téged nem zavar, vagy...

Egyszerűen nem tudtam egyetlen egy értelmes mondatot sem kicsikarni magamból. Danielle tudja. Rájött. És nem akadt ki rám.

-Nem. Ha vele lennél boldog, nem akadályozlak meg. -mosolyodott el.

Értetlenül álltam a helyzet előtt. De borzalmasan nagyra értékeltem azt, hogy Dan a saját érdekei elé helyezte az enyémeket. Ő szeret, de elfogadja, hogy én másra várok.

-Köszönöm. Tényleg. Ez nagyon rendes tőled.-néztem rá.

Megvonta a vállát, és kitárta a karjait, majd szoros ölelésbe vont.

-Szerezd vissza Louis. Megérdemled a boldogságot.-suttogta a fülembe.

Így történt, hogy Los Angeles-be már nem egy párként, hanem barátokként érkeztünk.

Jessica Kurt

Napokkal később kicseszettül bántam ezt az egészet. De meg kellett győznöm magamat, hogy az Ő érdekében cselekedtem. Neki ez így jó lesz.

Az nem érdekes, hogy nekem nem.

Péntek van, az eső szakad amikor beállok a parkolóba a kocsimmal. Már besötétedett, az utcai lámpák világították meg a környéket.

Sietősen csaptam be az autó ajtaját, és gyors léptekkel közeledtem a társasház bejárata felé.

A mozgásérzékelős lámpa felkapcsolt, így a kulcsot könnyen a zárba illesztettem. Miután a meleg épületben találtam magamat, kivettem a postaládából a leveleket, és a lépcsőn felsétáltam a másodikra.

A lakásban teljes sötétség fogadott. Hazz és Kelly elmentek meglátogatni a lány szüleit.

A leveleket ledobtam a konyhában, és elindultam levenni a kissé vizes ruháimat.

Mikor már otthoni cuccban álltam a konyhában, arra várva, hogy felmelegedjen a teavizem, átnéztem a borítékokat.

Parkolási birság Harrynek.

Piroson áthajtásért birság Harrynek.

Villanyszámla.

Lejárt jogosítvány miatt büntetés Harrynek.

Most lepődjek meg?

Unottan nézegettem tovább.

Biztosítás.

Egy levél nekem.

Kíváncsian raktam félre a többi levelet, majd feltéptem a borítékot, amin csupán a nevem állt. Tehát az illető, aki küldte, tudja, hogy hol lakom.

Egy félbehajtott fehér lapot találtam.

Kinyitottam, és elolvastam a feketével írt sorokat.

Számomra ismeretlen volt a kézírás.

"Nem úszod meg azt, hogy miattad börtönbe kerültem, kiscsillag. Rádállítottam az embereimet, és ha eljön az idő, megbosszulnak mindent."

A kezeim közül a papír a földre hullott, én pedig a hajamba túrva estem térdre. Pillanatok alatt kitört belőlem a sírás.

Minden túl szépnek és egyszerűnek tűnt ahhoz, hogy igaz legyen.

Apám beteg.

Mindenre képes.

És mérhetetlenül dühös rám azért, mert börtönbe juttattam. És az emberei tudják, hol lakom.

A rendőrséget kellett volna felhívnom, vagy Harryt.

Én mégis az sms-eket nyitottam meg, és remegő kezekkel, könnyes tekintettel kezdtem gépelni.

Louis Tomlinson

Az időeltolódás miatt hajnali kettő volt, mire az a lányokkal megérkeztünk a házamhoz.

Danielle nem tartott velünk, őt a reptérről egy másik kocsi vitte haza.

Miután kiszedtük a csomagjainkat, és felvittük őket az emeletre, a lányok elmendtek fürdeni, én pedig az ágyamon ülve elővettem a telefonomat, ami azóta többször is rezgett, mióta megérkeztünk ide.

Megnyitottam az üzeneteimet, és amikor megláttam a feladót, azonnal rányomtam.

Az üzenetek láttán azonban rögtön más érzés kerített hatalmába.

Jessi: Louis...segítened kell

Jessi: Kérlek....

Jessi: Borzalmas dolog fog velem történni

Hiiiiiiii babesssssss

Igazabol.

Uncsi, de

Eszembe jutott egy uj verzio a tovabbiakhoz, ami sokkal jobh mint az eddigiek.

Jjjjjjjja

Milyen a suli?

Nekem egész jó eddig.

Ha tetszett, azt kérlek mindenképpen jelezd nekem!

Anna xx