Jessica Kurt

Hirtelen riadtam fel az álmomból. Értetlenül ültem fel az ágyamban, és felkapcsoltam az éjjeli lámpát. A hajamba túrva néztem körbe a szobában.

A földön a randihoz viselt magassarkúm és ruhám hevert. Mi a fene történt?

A telefonomért nyúltam, és megnéztem mennyi az idő. Hajnali fél négy.

Sóhajtva dőltem vissza a párnámra. Próbáltam gondolkozni, hogy mégis mi a franc történhetett. Kétségbeesetten próbáltam emlékezni a randi minden egyes részletére.



"A csodálatos vacsora után Louis és én hazafelé vettük az irányt. Csodálatosan éreztem magamat vele, hónapok óta nem voltam ilyen boldog senki mellett sem.

Csendben sétáltunk a kocsihoz, majd miután beszálltunk, útnak indultunk. A hazafelé tartó úton a rádióval párhuzamosan énekeltünk, ezzel még több nevetést csempészve az együtt töltött perceinkbe. Észre sek vettem, de máris a hatalmas villa előtt parkoltunk.

Louis leállította a motort, majd kiszálltunk. Köszöntünk az őröknek, és végigsétálva a kikövezett úton megálltunk a bejárati ajtó előtt.

-Köszönöm az estét, Louis. Nagyon jól éreztem magamat.-fordultam a fiú felé.

Louis elmosolyodott, majd megvonta a vállát.

-Igazán nincs mit, sőt, inkább én köszönöm, hogy eljöttél velem.-mondta.

Én is mosolyra húztam az ajkaimat.

Lou széttárta a karjait, én pedig nevetve bújtam az ölelésébe. Mélyen szívtam magamba férfias illatát, és azt kívántam, bárcsak sosem engedne el."


Könnyeim szép lassan kezdtek végigszánkázni az arcomon. Tudatosult bennem, hogy egy ez csak egy kibaszott álom volt. Megálmodtam a lehetetlent, vagyis azt, hogy újra Louis barátnője leszek.

Louis és én randiztunk. De ami utána történt, az csak egy álom volt. Nem mondott el egy gyönyörű monológot az autóban, nem rakott ki mécsesekből szívet, nem kért meg, hogy legyek a baránője, nem aludtunk együtt, nem vetem fel az ő ruháit és nem várt reggel reggelivel és egy perverz beszólással.

De hogy is gondolhattam volna? Annyira egyszerű volt, ahhoz, hogy megtörténhessen.

Sírásom nem csillapodott, egyszerűen fájt a tudat, hogy a tegnap estének csak az első fele történt meg valójában.

Kezemet a számra tapasztottam, próbáltam visszafojtani a hangos zokogásomat, de nem ment. Arcomat a tenyerembe temetve ültem fel. Könyökömmel a térdemen támaszkodtam, az egész testem rázkódott a keserves sírástól.

Úgy éreztem, hogy a szívem mindjárt széthasad a fájdalomtól. Abban a pillanatban ez az egész értelmetlennek tűnt.

Remegő lábakkal álltam fel. A fürdőbe csoszogtam, ahol magamra zártam az ajtót, de nem kulcsoltam be, hiszen úgyse jön be senki.

Lerántottam a polcról a neszeszeremet, és kétségbeesetten kezdtem kutakodni benne. Amint megtaláltam a borotvámat, sietve kezdtem szétszedni. Néhány helyen megvágtam az ujjamat, de végül sikeresen kiszedtem belőle a pengét.

Nem az ő hibája volt. Erről kibaszottul nem Louis tehetett, csakis én.

Nem kéne már szenvednem ebben az elbaszott az életben, ha nem menekülnék apám elől. Annyival egyszerűbb lenne minden. Ha hagynám, hogy elkapjon, és megöljön, senki nem szenvedne.

A kezemhez emeltem a pengét. Tudtam, hogy még nem vagyok rá képes. Még nem tudom megölni magamat.

-Annyira sajnálom, Louis.-suttogtam.

Tudtam, hogy utálja, ha ezt csinálom. Szégyelltem magamat, de pillanatnyilag csak ez jelentette a megnyugvást.

A kis, hideg fém végigkarcolta a bőrömet, és a vér pillanatok alatt ellepte a kezemet.

Több vágast is csináltam, de egyik sem lett túl mély. Csípett, hihetetlenül fájt, de nem érdekelt.

Amikor sikerült kicsit összeszedtem magamat, feltápaszkodtam a hideg földről. A csapot megnyitva lemostam a vért a pengéről, és a karomról is. A sebeim már nem véreztek, így miután a fürdőben végeztem, a szekrényemhez sétáltam. Egy hosszúujjú felsőt vettem fel, majd lekapcsoltam a lámpát, és visazafeküdtem az ágyamba.

A sötétben a plafont bámultam, és hallgattam, ahogy az esőcseppek megállíthatatlanul kopognak az ablakon.

Elegem volt, és mostmár Louis sem tudott visszatartani semmitől.

Annyi ideig reménykedtem, és ez az álom tönkretett minden. Igen, tisztában vagyok vele, hogy ez csak egy kibaszott álom volt, egy kitalált dolog, de akkor is. Olyan valóságos volt.

Attól félek, hogy ennyi volt. Megvolt a randi, és utána megmarad közöttünk ez a baráti viszony, mert Louis nem fog lépni.

Ezek után még órákig hallgattam az eső hangos kopogását az ablakon, mígnem azt vettem észre, hogy már világos van.

Hirtelen felindulásból pattantam ki az ágyamból. Úgy éreztem, hogy egy kis magányra van szükségem.

Nem hallottam hangokat a földszintről, csak reméltem, hogy még mindenki alszik.

A szekrényemből kirángattam egy fekete farmert, meg egy pulcsit, majd az egyik kisebb táskámba, amit magammal hoztam, bedobáltam néhány cuccot.

Fogtam a telefonomat, és a táskával a kezemben kiosontam a folyosóra.

A lépcsőig lábujjhegyen lopakodtam el, majd halkan lementem a földszintre.

Szerencsére senki sem volt ott. Az előszobaba siettem. Felhúztam a cipőmet, majd levettem az akasztóról Louis egyik kocsijának a kulcsát.

Már majdnem kiléptem a bejárati ajtón, amikor eszembe jutott valami. Nem akartam, hogy aggódjon.

A konyhába szaladtam, ahol egy kis papírra írtam pár sort, majd a pulton hagytam, és mostmár ténylegesen elhagytam a házat.

Kisétáltam a kapun, beültem a fekete autóba, amit "kölcsönvettem", és gázt adva a lehető legmeszebbre hajtottam tőle.

Ahoy kidssss

Bocsi hogy nem volt resz, DE van indokom!

EGESZ HETEN A SZULINAPOMAT UNNEPELTEM BICSIZ.

Amugy igen, a mult heten sorra jottek a rokonok köszönteni, ugyhogy két tabla csoki zabalasa kozott nem volt idom irni, szorri.

Igen, Jessi csak álmodta azt, hogy Louis megkéri, hogy legyen a barátnője, viszont tényleg voltak randizni.

Jjjjjjja

Komizzatok legyszi, annyira jol tudnak esni amiket irtok :)))))

Anna xx