Louis Tomlinson

-Gyerünk, vedd már fel....-motyogtam a telefonnak, miközben körbe-körbe járkáltam a nappaliban.

A falióra hajnali hajnali kettőt ütött, én pedog szitkozódva tácsáztam újra, miután bekapcsolt a hangposta.

A harmadik csörgés után abbamaradt az idegesítő, búgó hang, helyette csend telepedett a vonal másik végére.

Lélegzet visszafolytva vártam, és egy pillanattal később meg is hallottam a hangját. Gyenge volt, rekedt, olyan mintha bármelyik pillanatban elsírhatná magát.

-Louis?-kérdezte halkan.

A szívem nagyot dobbant ahogy meghallottam a nevemet a szájából.

-Jessi! Mi történt?-kérdeztem ilyedten.

Egy ideig csendben volt, csak a szipogását, és a gyors lélegzetvételét hallottam.

-Nem akarok így élni, nem nem és nem! Én ezt nem bírom!-zokogott fel.

A szívem szakadt meg. Úgy éreztem, hogy a világ összedől körülöttem ahogy a keserves sírását hallottam.

-Miről beszélsz Jess?-kérdeztem összeráncolt szemöldökkel.

Megpróbáltam nyugodt maradni. Próbáltam tudatni vele, hogy nincs egyedül, de nem tudtam, hogy ez mennyire nyújt vigaszt neki.

-Megtaláltak.-suttogta remegő hangon.

-Kik?-értetlenkedtem.

Hallottam, ahogy vesz egy mély levegőt.

-Apám emberei. És bántani fognak. Segíts nekem Louis!-kérlelt, aztán hangos sírás tört ki belőle.

Megsemmisülve roskadtam le a kanapére. Eltartottam a fülemtől a telefont, nem tudtam elviselni Jessi keserves sírását. Idegesen túrtam a hajamba, és arcomat a tenyerembe temettem.

Nem tudtam hirtelen, hogy mit kéne csinálnom. Meg akartam őt védeni, biztonságban akartam őt tudni.

Azt akartam, hogy jól legyen, és hogy senki se bánthassa.

És hogy miért engem hívott? Az nem érdekelt. Csak az, hogy valami baja van, és hozzám fordult. Mert még mindig jelentek neki valamit.

Legalábbis remélem.

Újra a fülemhez emeltem a telefont. Jessi már nem sírt olyan keservesen.

-Most mit csináljak Louis?-kérdezte kétségbeesetten.

Az agyam sorra pörgette végig a lehetséges megoldásokat, de semelyik sem bizonyult elég biztonságosnak. Az utolsó variációt találtam a legjobbnak, de féltem, hogy nem egyezik bele.

-Összepakolsz, és az első géppel Los Angelesbe jössz. Nincs vita, a jegyet én állom.-jelentettem ki ellentmondást nem tűrő hangon.

-Mi? Nem költhetsz rám ennyi....-kezdte, de félbeszakítottam.

-Jessi, figyelj! Az apád őrült. Nem ismerjük az embereit, de biztosan veszélyesek. Itt leszel a legjobb helyen. A házat biztonsági őrök őrzik, és riasztó is van. Higyj nekem, minden rendben lesz.

A szavaimmal inkább saját magamat nyugtattam, mint őt.

Egy ideig csend volt. Feszülten vártam a válaszát. Fel kell hogy tudja fogni a helyzetet.

-Rendben.-egyezett bele.

-Megírom, hogy milor indul a géped.-mondtam.

Már nagyban a háló felé tartottam, hogy előszedjem a laptopomat.

-Oké. Mennem kell, össze kell pakolnom.-motyogta.

-Minden értéket hozz el a lakásból, és mondd meg Harrynek is, hogy ne menjen oda.-mondtam.

Már a gépem billentyűzetét koptattam, a repülőtér oldalát nézegettem.

-Jó..... Köszönöm.-mondta.

-Mit?-értetlenkedtem, mert nekem teljesen természetesnek tűnt az, hogy segítek neki.

-Hogy nem hagyod hogy kinyírjanak.-sóhajtott fel.

Nem igazán értékeltem a megjegyzését.

-Nincs mit köszönnöd. Erre valók a....-kezdtem, de megakadtam, és nem tudtam befejezni.

Nem találtam a megfelelő szót, ami a kettőnk közti kapcsolatot jellemezné.

-Az exek, akik még mindig szeretik a másikat?

Köpni-nyelni nem tudtam. Halk kuncogás törte meg a kettőnk közti csendet.

-Aha, valami...olyasmi...-mondtam.

Egy halk nevetést kaptam válaszul, aztán a vonal megszakadt, én pedig az ágyra dobtam a telefonomat, és vadul dobogó szívvel ültem egy helyben.

Vissza fogom őt szerezni.

Nem érdekel, hogy milyen áron, de hamarosan újra az enyém lesz.

Hogy miért?

Mert egyszerűen nem tudok nélküle élni.

Hiiiiiiii

Ehmmmmmmmm

Megvan az elso jegyem ebben a tanevben, egy matek 4-es, ugy örültem neki, mint majom a faszának :D   (rohadt szar vagyok matekbol ez nekem egy isteni ajandek)

Remelem nektek is hasonlo jol telt a napotok.

Ha tetszett, azt kérlek mindenképpen jelezd nekem!

Anna xx

*és akkor most fél óra szöszmötölés azzal, hogy milyen képet rakjak be.*

*szöszmötölés indul: 15:05.*

*szöszmötölés vége:15:13*

AZOK OTT JESSI ÉS LOUIS AHWWWW