Jessica Kurt

Annyira sajnáltam azokat a dolgokat, amiket tettem. Hogy eljöttem Louistól, hogy nem válaszolok a hívásaira, és azt is, hogy újra a pengéimnél kerestem a vigaszt.

Amióta "eltűntem", azóta egyszer sem voltam kint az utcán. Naphosszat kuksoltam a holtelszobámban, alig ettem, és rengeteget dohányoztam.

Fogalmam sem volt, hogy meddig akarom még ezt csinálni. Hogy meddig akarok menekülni úgy minden elől. Azt ígértem Louisnak, hogy csak pár napot kérek, erre itt tartok most. Egyáltalán nem volt helyes, amit csinálok.

Sietősen kapkodtam magamra a ruháimat. Feketébe öltöztem, a pulcsim kapucniját a fejemre húztam, öltözékemhez egy napszemcsit is társítottam. Nem hiányzott, hogy valaki felismerjen.

A telefonomat és némi pénzt a zsebembe süllyesztettem, majd a szobám kulcsával együtt elhagytam a helyiséget.

Lehajtott fejjel siettem végig a folyosón, lift helyett a lépcsőn mentem le az előtérbe. A kulcsot leadtam a recepción, majd a parkolóhoz mentem.

Feltűnés nélkül ültem be az autóba, majd gázt adtam, és elindultam. A legközelebbi gyógyszertár felé igyekeztem. Két napja egy vírus döntött le a lábamról, azóta lázas vagyok és elég csúnyán köhögök is.

A fűtést feltekertem, hiszen borzalmasan fáztam. Lassan haladtam az úton, Los Angeles felett napok óta komor esőfelhők gyülekeztek, amikből szinte megállás nélkül zuhogott az eső.

A forgalom egész jó volt, kevesen voltak az úton, gond nélkül vezettem az úticélom felé.

Furcsa érzés uralkodott bennem, amolyan vihar előtti csend. Magamat nyugtatgattam, hogy minden rendben lesz. Bárcsak így lett volna.

Hirtelen rettentően rosszul lettem.

Szédülni kezdtem, kettő láttam mindenből, a hideg rázott, és heves köhögőroham jött rám. Tompán kezdtem hallanni, irányításomat elvesztettem az autó felett.

Éreztem, ahogy a vizes aszfalton átsodródtam a másik sávba. A kocsi kerekei csikorogva próbálták megállásra bírni az autót, mert annyi lélekerőm még volt, hogy megnyomjam a féket.

Hallottam a hangos dudálást, éreztem, ahogy az autó sodródik, majd egy nagyobb ütés, előrehanyatlottam, és bevertem a fejemet.

A fülem sípolt, a fejem lüktetett. Résnyire nyitottam a szemeimet, de a világ forgott velem. Úgy egy perccel később kiabálást hallottam, a szemeimet lehunytam, és igyekeztem nem elájulni.

Azonban abban a pillanatban egy hatalmas fájdalim nyilallt a mellkasomba, majd minden elsötétült, és elnyelt a feketeség.



Louis Tomlinson


Better than words
You drive me crazy
Someone like you
Always be my baby


Sóhajtva ejtettem ki a ceruzát az ujjaim közül. A szobában uralkodó sötétséget csak a halványan pislákoló kislámpa törte meg. Tudtam, hogy ezekben a látási viszonyokban nem valami egészséges az írás a szememre tekintve, de nem érdekelt.

A helyiségben fullasztóan hatott a tömény cigaretta füst, és az energiaital jellegzetes illata. A hamutartó zsúfolásig volt cigicsikkekkel, de nem vettem a fáradtságot, hogy kiürítsem.

A következő pillanatban a telefonom hangosan kezdett csörögni az ágyon. Unottan álltam fel az asztalomtól, és odasétáltam, hogy kinyomjam a hívást, hiszen tudtam, hogy a menedzserem keres..

Vakon nyúltam a képernyőhöz, de egy pillanatra kíváncsiságból ránéztem a telefonra.

A rednőrség száma. Mi történt? Csak nem kaptam megint valami bírságot...Hetek óta nem is közelekedtem az autóval.

A kezembe vettem a keszüléket, majd némi hezitálás után elhúztam az ujjamat a kijelzőn, és a fülemhez emeltem a telefont.

-Igen?-szóltam bele.

-Jó napot kívánok, a nevem Aaron Higgins, a városi rendőrfőkapitányságtól hívom. Louis Tomlinsonnal beszélek?-hallottam egy férfi hangot a vonal túloldaláról.

-Igen, miben segíthetek?-kérdeztem összeráncolt szemöldökkel.

-Fél órája baleset történt a High street-en, egy autó az árokba sodródott.

Nem értettem, hogy nekem ehhez az egészhez mi közöm van. Mielőtt megszólalhattam volna, a pasi folytatta.

-Az autót egy hölgy vezette, viszont a jármű az ön nevére van íratva a nyilvántartás szerint. Fent állhat annak az veszélye, hogy a kocsit eltulajdonították öntől?-kérdezte.

És akkor leesett. A kezemben tartott cigit, aminek meg a fele megvolt, a hamutartóba nyomtam, és kirohantam a folyosóra.

-Ismerem a sofőrt, odamegyek.-jelentettem ki a kulcsom után kutatva.

-Rendben.-kaptam a választ.

Kinyomtam a telefont, és kiszáguldottam a bejárati ajtón. Feloldottam a riasztót a terepjárómon, és beugrottam a vezetőűlésbe.

Gyorsan vezettem, mindent figyelmen kívül hagyva haladtam a High street felé, és csak azon imádkoztam, hogy Jessivel minden rendben legyen.

Heyyyy

Tehat.

Jessi beteg, rosszul lett vezetes kozben es karambolozott es Louis ezt megtudva orult szerelmeskent rohan hogy megtudja minden rendben van e.

Csak egy infó: Szeretem kinyírni a szereplőket.

Hihi.

Légysziiiiii komizzatok, nagyon jol szoktak esni amiket irtok :)))

Anna xx