Jessica Kurt

Az űr, ami az ő hiánya miatt tátongott a mellkasomban, eltűnt. Abban a pillanatban, amikor átölelt, és megéreztem a férfias illatát, úgy éreztem, biztonságban vagyok.

Arcomat a pulcsijának puha anyagába fúrtam, és hosszan kifújtam a levegőt.

Leírhatatlan érzés volt.

-Tényleg itt vagy.-motyogta a hajamba.

Halvány mosoly kúszott az ajkaimra.

-Nagyon úgy tűnik.-nevettem fel halkan.

Kicsit eltoltam magamtól, de csak annyira, hogy végigmérhessem. Fekete, térdnél szakadt farmer, fehér Adidas pulcsi és az elmaradhatatlan Vans cipője.

Az arcára kúszott a tekintetem. Az arca borostás volt, a szemei alatt halvány karikák bizonyították, hogy nem sokat alszik.

-Keressük meg a csomagodat.-szólalt meg.

Bólintottam, és végleg elhúzódtam tőle. Szinte fizikai fájdalmat éreztem, amikor el kellett őt engednem. Megindultam a futószalag felé, ahol sorban jöttek a bőröndök.

Messziről kiszúrtam az én csomagomat. Sietősre vettem a lépteimet.

Amint a futószalaghoz értem, leemeltem róla a fehér bőröndöt, amit fekete feliratok díszítettek. Egy kéz nyúlt el mellettem, és kivette a kezemből a nehéz táskát.

-Köszi.-motyogtam Louisra pillantva.

Biccentett, majd intett egyet, és elindultunk a kijárat felé. Szótlanul követtem őt. A parkolóban szlalomozva egy nagy, fekete terepjáróhoz vezetett.

Felnyitotta a csomagtartót, és berakta a bőröndömet, majd kinyitotta az anyósűlés felöli ajtót, én pedig beszálltam.

-A hugaim két hétig velünk lesznek. Most nálam nyaralnak. Remélem nem baj, hogy...-kezdte, de nem hagytam neki, hogy befejezze.

-Louis, a te házad, azt hozol oda akit akarsz, nem tartozol nekem magyarázattal. Inkább én tartozom köszönettel amiért ennek ellenére is ott lehetek.-sóhajtottam.

Néztem, ahogy beharapja a tökéletes ajkait, miközben az utat figyelve koncentrál a vezetésre.

-Nyilvánvaló volt, hogy segítek neked. De kérhetek valamit?-pillantott rám egy pillanatra.

Bólintottam.

-A hugaim ne tudjanak erről. Nem akarom, hogy ezzel foglalkozzanak. Kicsik még ehhez.

-Ez természetes. Neked sem kellett volna ennyire belekeveredned.-sóhajtottam.

Erre már nem kaptam választ.

Kinéztem az ablakon, néztem Los Angelest. Mindigis vágytam ide, de nem így, ilyen okokból.

Az ablak le volt húzva, hiszen a késői órák ellenére az idő kellemesen meleg volt. Éreztem, ahogy Louis néha-néha rám pillant, mintha csak azt ellenőrizné, hogy ott vagyok e még.

A rádió halkan szólt. Nem is figyeltem, milyen zene megy, de az egyiknél felkaptam a fejemet. A Back To You következett.

Louis nem nézett rám. A kormányon dobolva dúdolta a dalt. A dalt, amit rólam írt.

-And I guess you'll never know, all the bullshit that you put me through....-énekelts halkan a sorokat a mellettem ülő fiú.

A szívem nagyot dobbant a karcos, rekedt hangját hallva. Rettentően melegem lett, így az ablak felé fordultam hagyva, hogy a menetszél kicsit lehűtse a felhevült arcomat.

A telefonom megrezzent a zsebemben, mire a homlokomat ráncolva vettem elő a készüléket.

Feloldottam, és megnyitottam az üzeneteimet.

Ismeretlen szám:

Csak semmi meggondolatlanság kiscsillag. Ne feledd, ha szólsz a zsaruknak, valakinek, akit szeretsz, bántódása eshet.

Az üzenethez képek voltak csatolna.

Én, a New York-i reptéren becsekkolásnál. Amikor az útlevelemmel a kezemben mentem a fémkapuhoz.

A szívem dübörgött, kishíján elsírtam magamat.

Azt fogják bántani, akit szeretek. Aki a legfontosabb nekem.

Könnyekkel küzködve néztem a mellettem ülő fiúra.

Louis veszélyben lehet.

Haiiiiiiii

Basszus nagyon szégyellem magamat.

Hét elejen volt legutobb resz, ajjjjjjjj es ez is nagyon nagyon rovid lett....

Annyira sajnalom.

Ha azért mégia tetszett, azt kérlek mindenképpen jelezd nekem!

Anna xx