Louis Tomlinson


Louis!

Ne aggódj miattam, nem tűnök el megint. Csak egy kis időre van szükségem, és csak hogy tudd, te nem tettél semmi rosszat! Kell néhány nap, hogy összeszedjem magamat, hamarosan újra találkozunk.

Jessi

***

Öt. Öt kibaszott napja találtam meg a kis levelet a konyhapulton, miután felkeltem. Nem értettem ezt az egészet. Nem tudtam felfogni, hogy miért ment el, amikor minden jól alakult.

Próbáltam hívni, de nem vette fel. Folyamatosan a netet böngésztem, hátha készült róla valahol egy lesifotó, de nem. Egyszerűen felszívódott, mintha nem is létezett volna.

A hugaimnak, akik tegnap mentek haza, azt hazudtam, hogy a munkája miatt kellett elutaznia.

Ideges voltam. Éjszakákat fordgolódtam át álmatlanul, cigi, kávén, és energiaitalon éltem azóta, amióta elment.



"I’m just like you
Even though my problems look nothing like yours do
Yeah I get sad too
And when I’m down I need somebody to talk to
Yeah, I feel the same way as you would do too
Same stress, same shit to go through
I’m just like you
If you only knew"

Sóhajtva dobtam le a kezemből a tollat. Még írni is képtelen voltam ebben a helyzetben. Tudtam, hogy a kiadóm ki fog nyírni, hiszen holnap le kéne adnom a kész számot, de nem érdekelt.

Kilöktem magam alól a széket, és elhagytam a stúdióként szólgáló szobát. Céltalanul sétáltam a hatalmas házban. Nem szerettem itt egyedül lenni.

Végigsétáltam a folyosón, és a lépcsőn lerobogva a nappaliba mentem.

A teraszra vezetett az utam, ahol leültem az egyik kertibútorra, és előtúrtam a zsebemből a cigimet.

Eszembe jutott, amikor valamelyik reggel Jessivel pontosan itt ültünk. A szemem előtt volt a jelenet, ahogy ajkai 'o' alakot formáztak, miközben kifújta a füstöt, majd egy újabbat szívott a cigarettájából.

Nem szerettem, amikor dohányzott, mégha rohadtul jól is állt neki.

"Gonna smoke and it's okay"

Keserű mosolyra húztam a számat. Mindenről ő jutott eszembe.


*****


A hatodik napon azt hiszem elhagyott minden reményem. Én a néhány nap alatt nem ennyit értettem. Szinte esélytelen volt, hogy még visszajön.

Szomorúan nézegettem a régi közös képeinket, miközben arra gondoltam, hogy lehetséges, hogy soha többé nem lesz semmi sem a régi.


*****

A hetedik napon már biztos voltam abban, hogy nem jön vissza. Egész nap a szobájában voltam, egyszerűen csak ültem az ágyán, és magamba szívtam felejthetetlen illatát, ami már kezdett eltűnni a levegőből.

Senkinek sem vettem fel a telefont, és az üzeneteimre se válaszoltam. A menedzserem eljött a házamhoz, de nem engedtem be. Csak annyit mondtam neki a kaputelefonba, hogy szeretnék néhány hét magányt. Vissza akarok vonulni egy kicsit a nyilvánosság elől.

A testőreim jártak nekem bevásárolni, egyszerűen még a kertbe sem voltam képes kimozdulni.

Csalódott voltam amiatt, hogy itt hagyott, és hogy nem tartotta be azt, amit mondott. Azt mondta, ő is szeret.

Akkor miért ment el?


*****


"Every heart breaks the same
Every tear leaves a stain
Can’t I just be the same?
Every heart breaks the same
Every tear leaves a stain
Let me be the same."


Nyolc napot töltöttem el nélküle. Írni kezdtem, kiírtam magamból minden érzelmemet, egy nap alatt három teljes dalt írtam meg a következő albumomra, de továbbra sem mutatkoztam a nyilvánosság előtt.

A tévében elindultak a pletykák, azt találgatták, hogy beteg vagyok, vagy valami más bajom van.

Szívem szerint nyilvános üzenettel nyugtattam volna meg a rajongóimat, de még arra sem volt lélekerőm, hogy belépjek twitterre. Nem akartam látni további híreket magamról.


*****


Három hét. Borzalmasan hosszú idő. Ennyi ideje tengetem a napjaimat egyedül ebben a hatalmas házban. A rajongóim ennyi ideje nem hallottam rólam semmit.

Ugyan már lassan elfogadtam, hogy Jessi elment, még mindig nem voltam képes kimenni az utcára.

Az viszont nem hagyott nyugodni, hogy ő egyedül van, az apja meg megfenyegette őt, hogy megkeresi. Biztonságban akartam tudni, azt akartam, hogy mellettem legyen.

Még az sem érdekelt, hogy elvitte az egyik kocsimat, amit valószínűleg soha többé nem látok. Leszartam az autót, a legkevésbé sem foglalkoztam vele. Tényleg csak azt akartam, hogy visszajöjjön hozzám.

Fogalmam sem volt, hogy miért csinálta ezt. Csak tudni akartam az okát.

De nem tudtam, hogy hogyan lehet még egyszer, valaha újra mellettem.

Na meg persze, azt se tudtam, hogy mégis hova mehetett az összetört szívével.

Ehmmmmm haliiiii

Kemeny 681 szavas Louis szenvedes.

Bocsi?

Azert remelem tetszett, es hogy a szenvedes, dramazas meg hasonlok nem untatnak mar nagyon titeket.

Igerem, hogy NAGYON hamarosan kezdenek beindulni majd a dolgok.

Komizzatok légysziiiiiiiii

Anna xx