Jessica Kurt

Olyan érzésem volt, mintha valaki egyfolytában figyelne. Magamon éreztem a pillantásokat, de hiába forgolódtam, nem találtam a szemek gazdáját. Paranoiásként mászkáltam mindenhol. Veszélyben éreztem magamat, de nem hiába.

Nem kellett volna Őt felhívnom. Nem keverhetem bele a saját bajaimba, mégis megtettem. Ő is veszélyben lehet.

És ha valami baja esne miattam, azt sosem bocsájtanám meg magamnak.

Fogalmam sincs, hogy miért éppen neki szóltam. Talán előttem volt a jelenet, ahogy még valamikor régen, amikor minden rendben volt, azt mondta, hogy megbízhatok benne, és mindig számíthatok rá.

Csak arra tudok gondolni, hogy Los Angeles-ben minden jobb lesz. Ott lesz nekem Louis, de....neki ott van a barátnője.

Nem fogok tudni azzal a tudattal ott lakni nála, hogy neki van valakije, én viszont megőrülök érte.

-Kisasszony, kérem, kapcsolja be az övét! Leszállunk.-hallottam magam mellől egy női hangot.

Elszakítottam a tekintetemet az ablaktól, és egy halvány mosolyt eresztettem a legiutaskísérő felé, aki tovább is ment.

Bekapcsoltam az övemet, és a kezembe vettem a telefonomat. Este tizenegy van.

A gép szép lassan megkezdte a leszállást, végül nem sokkal később egy kis rázkódással földet értünk.

Louis Tomlinson

Idegesen szugeráltam a kaput, ahonnan a most érkezett utasok jönnek ki. A digitális tábla szerint a gép, ami New York-ból jön, két perce leszállt.

Izgultam, nem kicsit.

Fogalmam sem volt, hogy hogyan fogom távol tartani tőle magamat. Ha ő már tényleg nem akar tőlem semmit, akkor nem hajhatok rá.

Na meg az sem biztos, hogy megbocsájt nekem.

Megjelent az első ember, mire nekem a pulzusom az egekbe szökött. Vártam, hogy lemenjen a nagy tömeg, mert tudtam, hogy Ő a végén fog jönni.

És igazam lett.

Ott volt, utolsónak jött ki a kapu mögül.

Egy fekete nadrág volt rajta, ami teljesen ráfeszült a tökéletes lábaira, valamint egy fehér haspóló, ami látni engedtette a lapos hasát, és vékony derekát.

És ami a legmegdöbbentőbb volt számomra; az én Adidas pulcsim volt a karján.

Ösztönösen indultam meg felé. Nem tudom, hogy megérezte e azt, hogy közeledem felé, de felém kapta a fejét. Barna tincsei egyenesen keretezték gyönyörű arcát.

Ő is megindult felém, mire még gyorsabbra vettem a lépteimet.

Szinte már rohantam felé.

Nem tudom, hogy hogyan történt. Hogy ki ölelt meg kit először, de nem is ez volt a lényeg.

Újra a karjaimban tarthattam. Szorosan húztam magamhoz a vékony testét, és mélyen magamba szívtam a lány jellegzetes, édes illatát. Próbáltam minden egyes másodpercet megjegyezni, mintha félnék, hogy sosem érinthetem meg őt.

Hallottam, ahogy a háttérben a paparazzik, akik indulás óta követnek, a fényképezőgépüket kattogtatva ezernyi képet csinálnak rólunk.

Nem érdekelt.

Csak az volt a fontos, hogy úgy öleljem őt, mintha ez lenne az utolsó.

Ehmmmm hali?

Tudom tudom, 5 vagy 6 nap kihagyás, sajnálom, de nem jött az ihlet.

Nagyon rövidke lett, de a következő szerintem már hosszabb lesz.

Ha tetszett, azt kérlek mindenképpen jelezd nekem!

Anna xx