eleven
Kedves Naplóm,
Ma amikor öltöztünk tesiről vissza, akkor pár srác belém kötött. Azt mondták, hogy: ,,Mi van göndörke? Élvezel itt öltözni, fiúkkal, mi? Csak mert pont úgy nézel ki mint egy buzi." Majd az egyik bele rúgott a lábamba. A másik ütött, és így tovább. Míg valaki el nem kezdte leszedni őket rólam. Aztán potyogni kezdtek a könnyeim. ,,Ne sírj, már senki nincs itt. Leszedtem őket rólad" Ez volt az a hang amit bármikor megismerek. Louis.
2009.09.30.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro