*Jungkook szemszöge*

Hétfő reggel a buszon csupa jókedvű fiatalt láttam. Senki nem stresszelt a mai vetítés miatt, nekem mégis furcsa megérzésem volt. Anya szavai jártak a fejemben még mindig. Mit kellene vajon elmondanom neki?

A busz megállt az iskola melletti megállóban, majd mindenki továbbra is hatalmas jókedvvel elhagyta a járművet. Elsőnek szálltam le, de a többiekhez képest lassan ballagtam be az iskola előkertjébe. Barátaimhoz is csak annyira mentem oda, hogy biztassanak, hogy jó lesz és ne féljek. Utána indultam is befelé az iskolába, hogy megkeressem a termet, ahol lesz majd a mi osztályunknak a vetítés.

A terembe belépve leültem egy tetszőleges helyre, majd mikor a többiek is megérkeztek, én is elkezdtem izgulni. Kit kapok? Mondjuk mindegy, minket egymásnak szántak, tehát bármi legyen is, tudom hogy a jó embert kapom és szeretni fogom őt.

Bejött egy tanár az ajtón, majd be is csukta azt maga után. Mindenki abbahagyta a beszélgetést, de érezhető volt az izgatottság az egész teremben. A tanár elért az asztalához, majd letette a táskáját és szembefordult velünk, aztán megszólalt.

-Üdvözlök mindenkit a mai reggelen! Tudjátok, hogy ez a mai egy nagyon különleges nap lesz számotokra. A mai napon megtudjátok, ki is az az ember, akit a rendszer számotokra már születésénél fogva kiválasztott, ezáltal egymásnak teremtve titeket. Senki ne ijedjen meg, bármi is lesz, rendben? Ha fiatalabb a személy, mint te, akkor természetesen ha megtalálnád őt 16 éves kora előtt, akkor magyarázd el neki, mi a helyzet, miért kerested őt. De higgyétek el nekem, össze vagytok kötve egy láthatatlan szállal. Érezni fogjátok a szívetekben, ha közel jártok ahhoz, hogy egymást megtaláljátok. És még egy utolsó dolog. - itt egy pillanatra abbahagyta a beszédet, majd folytatta. - Mivel ez egy elég jó iskola; ahol tanulhattok, így szeretném ha nem lenne probléma abból, ha valaki nem ellentétes nemű embert kap. Érthető voltam? Ne bántsátok egymást ilyenek miatt. Nem az illető tehet arról, kihez vonzódik. - szigorú tekintetet kaptunk tőle, majd ez el is tűnt pár másodperc múlva. - Na de kezdjünk is neki! - csapta össze a tenyereit, majd kimondta az egyik lány nevét.

Izgulásom lassan elmúlt, ahogyan néztem a többiek videóit. Mindenki csodálva bámulta a neki szántat, így biztos voltam benne, hogy nekem sem kell aggódnom semmi miatt. Megnyugodtam, majd néztem, ahogyan a lányok felvisítanak minden alkalommal, mikor valami helyes pasit kap az egyikük. Az évfolyam tipikus lány része. Előre látom már, ahogy a lányok barátnőikkel visítozva beszélik ki, hogy melyikük milyen helyes palit kapott.

-Jeongguk! - szólított a tanár. Egy pillanatra lefagytam, de eszembe jutottak anyukám szavai, hogy semmi gond nem lesz, így magabiztos énemet előszedve figyeltem a képernyőt, amin megjelent a nevem is a biztonság kedvéért. Ezután pedig megláttam Őt.

Mondhatni meghökkentem. Elég rendesen. De nem csak én, hanem a társaim is a teremben. Síri csend volt, azonban az első sokkos pillanatomon túllépve érdeklődve figyeltem a videót.

Egy iszonyat aranyos srácot láttam a járdán sétálni táskával a hátán. Pillanatnyi sokkom persze még tartott, hiszen nem tudtam magamról, hogy nem a lányok érdekelnének. Azonban ez az információ nem tudott sokáig lekötni, ugyanis szívem egyre gyorsabban kezdett el dobogni a videón lévő srác láttán.

Az arcának szinte tökéletes íve volt, bőrén semmi bőrhibát nem vettem észre. Haja sötétbarna volt, a szemei pedig szinte feketék. Ajkai vastagok voltak. Nem túlzás azt mondani, hogy gyönyörű ez a srác. És emellett koreai származású, így egyszerűbb dolgom lesz.

A fiú békésen sétált az iskola felé, mikor is meghallott egy kiáltást, mire rémült arccal elkezdett rohanni. A sarkon befordulva egy másik fiúhoz szaladt, aki mellé állva már támadói is feladták és csak annyit mondtak, hogy legközelebb megverik, majd otthagyták.

Nagyon ideges voltam, hogy az én leendő fiúmmal így bánnak az iskolatársai. Legszívesebben megfojtottam volna mindet egy kanál vízben.

A srác ránézett a magasabbra, akihez odafutott, majd mosolygott egy nagyot, ami meg kell állapítsam, nagyon jól állt neki. A mosolya is tökéletes. Sőt, az egész valója az.

A fiú vékony volt, de izmokat nem nagyon véltem rajta felfedezni. Emellett nagyon nem tűnt határozottnak sem. Úgy éreztem, meg kell védenem mindentől és mindenkitől a jövőben.

Majd a két fiú a videóban elkezdtek beszélgetni, pont a vetítésről és persze arról, hogy utána mit csinálnak majd.

Egy másik jelenetben Ő már egy fagyizóban állt sorba ahol a kamera felé egy pillanatra hátra is nézett. Majd utána mit sem sejtve folytatta mozdulatait és kifizette az édességet.

Egyszerűen nincsenek rá szavak. Nem tudtam jellemezni a fiút mással, mint tökéletes. Ennél többet nem tudok mondani.

Éreztem, hogy nem befolyásol az, hogy egy fiút kaptam. Tudtam, hogy minket tényleg egymásnak teremtettek. És éreztem azt is, hogy szó szerint első látásra beleszerettem ebbe a srácba.

Az utolsó jelenetben a fiú (valószínűleg) az édesapja előtt állt, és elkéredzkedett futni, mert szeretne elmenekülni a zaklatói elől. Majd meghallottam, ahogyan az apja kimondja a nevét.
"-Miért bántanak, Jimin?"

A tanárom felkapta a fejét a név hallatán, majd meg is szólalt.
-Hogy ronthatták el ezt? Hogy maradhatott benne egy név? - láttam rajta hogy mérges, azonban nem tudott érdekelni. Jimin. Szóval ez a fiú neve. Tudom, nem igazságos, de ennyivel előrébb vagyok, mint a többiek.

A videómnak fél perc múlva vége is lett. A tanárom átnyújtotta a pendrive-ot, amin rajta volt a videóm. El is tettem a kis tárgyat biztonságba, hiszen tudtam, hogy otthon még nagyon sokszor meg fogom nézni ezt a videót.

A többiek irigy tekinteteire nem figyelve léptem ki a teremből, mikor végeztünk. Persze voltak undorodó pillantások is, de azok sem érdekeltek, mert minél gyorsabban a barátaimhoz szerettem volna érni.

-Na, mesélj Kook! - vigyorgott rám Namjoon.
-Egyszerűen... tökéletes. - ennyit tudtam kimondani első sorban.
-Te gyerek, a szemeid is nagyon csillognak. - méregetett Yoongi is furcsán.
-Azt hiszem szerelmes vagyok. - motyogtam. - Annyira tökéletes ez a srác, hogy az hihetetlen! - erre a két mondatomra hirtelen mindhárman megmerevedtek.
-Srác? - kérdezte Tae.
-Igen... - tulajdonképpen most fogtam fel a dolgot én is. - Egy fiút kaptam. És azt kell mondjam, nem érdekel. Eddig persze azt hittem hetero vagyok, de mint kiderült, mégsem. De nem érdekel. Az egyetlen ami fontos az most az, hogy meg kell találjam. Bántják őt az iskolában. - az utolsó mondatot szomorkásan mondtam ki.
-Nos... nem gondoltam volna, hogy pont te nem vagy hetero. - bökte ki Nam. - De igazából ez mindegy. Elfogadunk úgy, ahogy vagy. És hidd el, meg fogod őt találni. - egy biztató mosolyt kaptam tőle is, majd ahogy Yoongira és Taehyugra néztem, ők is bólogattak és mosolyogtak, hogy egyet értenek.

Egy kis beszélgetés után elköszöntem tőlük, majd elindultam hazafelé. Azt direkt nem mondtam nekik, hogy valakik figyelmetlensége miatt már tudom a választottam nevét is. Jimin. Még a neve is csodálatos.

Sziasztok! Remélem tetszett nektek ez a rész is :))

Nemoo
2019.12.28.