*Jimin szemszöge*

A mai napom is úgy kezdődött, ahogy mindig. Apám a szobámba lépve szólt, hogy keljek fel, úgyhogy mivel nem akartam hogy lecsesszen, hamar el is készültem és reggeli nélkül indultam útnak az iskolába. Szeptember másodika van. Ma már készülnek rólunk a felvételek.

Egy kavicsot rugdosva ballagtam az utcán, mikor valaki hátulról megdobott valamivel. Ahogy hátra néztem, egy cipőt láttam a földön, kicsivel távolabb pedig azokat az embereket vettem észre, akik ki nem állhatnak engem.
-Na mi van Park, menekülnél? - mosolyodott el gúnyosan az egyikük a három közül, mire hátrálni kezdtem. Nem mertem megszólalni, így megfordultam és rohanni kezdtem. Tudtam hogy követni fognak, így próbáltam minden erőmet beleadni a futásba. Most szerencsém volt, mert az egyik sarkon befordulva már megláttam az iskolát, és néhány barátom mellé csapódva figyeltem tovább az utálkozó bandát.
-Buzi vagy, Park. És még gyáva is. Legközelebb viszont elkaplak és nem csak egy cipővel leszel megdobva. - szinte vicsorgott rám, ezért sietősebbre véve a tempót, ballagtam tovább a barátaimmal.

-Megint bántani akartak? - kérdezte halkan Jin.
-Igen. Mint mindig. De mindegy, kibírom. - mosolyogtam furán, de tudtam, hogy nem hiszi el nekem, hogy kibírom. Rám hagyta a dolgot, amiért nagyon hálás voltam neki.

-Na és, izgulsz már a hétfő miatt? - terelte a témát barátom.
-Igen. De tudod miért. - mondtam halkan.
-Tudom. De figyelj, ne törődj a többiekkel. Azzal foglalkozz, hogy megtaláld akit választottak neked. És a vetítés után rögtön gyere oda hozzám. Megvernének. Sőt, tudod mit? A terem előtt foglak várni, hogy ne essen bajod. - nyugtatott Jin, ami hatásos volt, mert sokkal jobban éreztem magamat a mondandója után.

A nap szokásosan telt. Könyvek, órarend. Hamarabb végeztem mint általában, ezért hazafele beugrottam az egyik fagyizóba. Egész nyáron nem ehettem fagyit, mert apa nem engedte. Úgyhogy lehetőség szerint, amikor alkalmam volt rá mindig ezt ettem.

Amíg a sorban álltam, újra furcsán éreztem magamat. Hátra pillantottam, hátha megint olyan embereket találok, aki meg akarnak verni, de senki nem volt ott. Megnyugodva kértem egy epres fagyit, majd mikor kifizettem, kiléptem vele az utcára.

A fagyit lassan elnyalva ballagtam hazafele, és meglepő módon most senki nem kötött belém az úton. Viszonylag boldogan értem haza, és meglepetten vettem tudomásul, hogy apám nincs itthon.

A boldog, apa mentes délutánt kiélvezve nyugodtan gondolkodni kezdtem. Vajon mennyire fog az osztály gyűlölni, ha megtudják, hogy ténylegesen meleg vagyok? Utálni fognak, az biztos. Sajnos Jin sem lehet velem mindig, ezért egyszer tuti megvernek majd. Amúgy is.. Jin egy évfolyammal feljebb tanul mint én, vagyis már csak két éve van, nekem pedig három. Ha nem találom meg gyorsan a nekem választott személyt, lehet megölnek itt az iskolában majd az utolsó évemben.

Tudom, ez most a többinél is kevesebb szavas rész lett, emiatt bocsánatot is kérek. De szeretnék lassan haladni is a sztorival, szóval valahogy le kellett zárnom ezt az időhúzásra szánt gondolatmenetet 😅

Nemoo
2019.12.01.