*Jungkook szemszöge*

Az ébresztőmet kinyomva ültem fel az ágyamban, majd pár pislogás után éreztem, hogy mostmár tényleg jelen vagyok fejben.

Kikeltem az ágyból, majd szekrényemhez lépve lassan kivettem a legelső pólómat és a nadrágomat, meg persze egy zoknit, majd ezeket magamra kapva ballagtam a táskámhoz, hogy bepakoljak a mai napra.

Valamiért mindig reggel csinálom meg ezeket a dolgokat. Egyszerűen annyira fáradt vagyok nap végén, hogy nincs energiám tanulni. Persze ha témazáróra kell tanulni, akkor más a helyzet, de alapvetően én hajnalban tanulok. Olyankor jobban fog az agyam.

Mivel leckém most még nincs, órarendet pedig még nem kaptam, így az összes könyvemet a táskámba téve indulok le a konyhába, hogy kerítsek magamnak reggelit.

Az emeletről leérve látom, hogy anya még csak a kávéját iszogatja, apa pedig már korábban elment dolgozni, mert nincs itt a cipője.

-Jó reggelt anya! - köszöntem neki, mire ő mosolyogva köszönt vissza, majd itta tovább a kávéját.
-Izgulsz már? - kérdezte, mikor befejezte a kávét.
-Kicsit. Nem akarom hogy nehéz dolgom legyen, de persze ezt nem én döntöm el. Viszont bízok a rendszerben, hogy jól választott. Tudom hogy a megfelelő embert fogom kapni. - mondtam el gondolataimat, amivel sikerült anyát is kicsit megnyugtatnom.
-Szuper. Remélem valami normális lánykát kapsz majd. - mosolygott még jobban, mire én is eleresztettem egy kisebb mosolyt.
-Én is remélem. De most mennem kell, nem akarom kihagyni a reggeli beszélgetést a barátaimmal. - mondtam, majd elköszöntünk egymástól és el is indultam az iskolába.

Amikor odaértem, köszöntem a srácoknak, majd becsatlakoztam a beszélgetésbe.
-Ha minden igaz, akkor már ma is készülnek a felvételek rólatok. Csak nehogy valami olyat lássanak majd a nektek szántak, amit nem kellene. - vonogatta a szemöldökét Yoongi.
-Te perverz! Egy hétig megtartóztatom magam már csak ezért is. - válaszoltam nevetve. - De lehet hogy ez is fel lett véve. - gondolkodtam hangosan, mire csak legyintettek.
-Igazából mindegy. Legyél természetes. Azt lássa a kiválasztott személy, aki igazából vagy. Ugyan csak két percét fogja látni az életednek, de az is számít. Legyél olyan, mint szoktál, oké? A rendszer tudja kivel vagytok teljesek, Kook. Minden rendben fog menni. - mosolyodott el lágyan Nam, ami sokat jelentett nekem. Örülök, hogy támogatnak.

Az iskola ma sem volt extra. A szokásos éves dolgokat elmondták, megkaptuk az órarendet és a maradék tankönyveinket. Pont a szekrényemhez tartottam, mikor az egyik évfolyamtársam megjelent mellettem.
-Szia Jungkook! - tekergette magát a lány. Elég visszataszító volt a viselkedése, de furcsa is lett volna a napom, ha nem környékez meg ma is egy ilyen lánynak csúfolt valami.
-Szia? - köszöntem vissza óvatosan.
-Tudod, azon gondolkodtam, hogy milyen jó lenne, ha egymásnak osztana minket a rendszer! - próbált elbűvölni a pillantásával, de túl hülye volt ahhoz, hogy felfogja: nekem nem kell ilyen lány. Valahogy az évek alatt ezek a picsák sosem fogták meg a fantáziámat. Milliószor kellett már elutasítani ilyeneket, így vele sem lesz nehezebb dolgom.
-Figyelj... nem tudom a nevedet sem, csak annyit tudok rólad, hogy évfolyamtársak vagyunk. És ami azt illeti, én valahogy nem repesnék az örömtől, ha veled osztanának össze. Hidd el, meg fogod kapni te is azt az embert, akit neked szántak, de szinte biztos vagyok benne, hogy az nem én vagyok. Most pedig szeretnék végre elpakolni a szekrényembe. Kicsit unok már itt egy helyben állni. - ejtettem egy keserű mosolyt, majd a lányt kikerülve mentem el a szekrényemhez. Furcsa érzésem volt. Mintha figyelt volna valaki végig a beszélgetés alatt. Körbe is néztem, de senkit nem láttam. Mindegy, biztos csak képzelődök.

Lassan beindulnak majd az események, komolyan mondom :))

Nemoo
2019.11.25